Ígértem, írok. Sors, jóslat, igazság, harmónia, balansz – véget nem érő, nagy témák. Saramago-féle megközelítésben: válasz nélküliek. Beszélhetünk róla, persze, ki-ki hozhatja a maga argumentumát, nagy a szép- vagy szakirodalma. Keresve sem találhattam volna jobb helyet Esunál: Kamerun-szerte első helyen áll boszorkányság, mágia, mindenféle babona terén. Summázni nem tudok, nem fogok semmit – még a…
A public relations szakma gyakorlói által használt eszközök három csoportba sorolhatók – a kommunikáció alaptípusának megfelelően személyes, csoport és tömegkommunikációs pr-eszközöket ismerünk. A személyes kommunikáció eszközei: A pr-film (13 műfaj) Chat Egy embernek küldött sms Előadás Levelezés Meghívó Névjegykártya Névre szóló e-mail Párbeszéd Személyre szóló oklevél Személyre szóló pr-ajándékok Telefax Telefonbeszélgetés Üdvözlőkártya A csoportkommunikáció eszközei:…
Talán mindenkiben van egy könyv. Hurcibálja magával egy életen keresztül. Ha nincs szerencséje, viszi magával a sírba. Ha nekünk nincs szerencsénk, megírja rosszul. Ha mindannyiónknak szerencséje van, akad a közelben kompetens személy, aki lejegyzi az egészet. Az identitásválságot, hogy milyen zsidónak lenni, orosznak lenni, magyarnak lenni – egyszerre! – a negyvenes évek Magyarországán. Hogy milyen…
Egy elképzelt dokumentumfilmben egy magyar rendező-operatőr kamerájával felidézi az antropológia filmtörténet három kulcsszereplőjének – Robert Flaherty, Margaret Mead, Jean Rouch kutató-tudósok egykori terepeit, vizsgálati helyszíneik és tudományos módszertanuk bemutatása érdekében. A tervezett film önmagában is antropológiai jellegű, mivel összehasonlításra teremt alkalmat, az akkori és a mostani állapotok között. Robert Flaherty vágás közben KISTOTAL – este, belső A magyar…
Lánczosiné Klozet Teréz az Erzsébet körút 163/b–ben húzta. A nyilvános WC–ben. Húzhatta volna a Teréz körúton is, hogy neve végképp beteljesítse sorsát, de Lánczosiné Klozet Teréz az Erzsébet, egykori Lenin körúton húzta, a 163/b–ben. A nyolcvanas években rokkant-nyugdíjazták a Csavargyárban, mert a harminc évi állástól annyira visszeres lett a lába, hogy egyszerűen képtelen volt tovább…
Megkívántam a lekvárt. A nagy események mindig kicsikkel kezdődnek. A kicsik is. A nagyszekrény tetején tartom a lekvárokat, behoztam egy széket, felálltam rá, levettem egyet, megettem. És, mint rendesen, a nap leírta égi pályáját. A félhomályban pedig – az ún. kutya és (az ún.) farkas közt – olykor szokatlan dolgok történnek. Most például a szobában…
