Az Úr megelégelte az embersereg nyüzsgését, szorgoskodását és – meggátolandó a félreértésektől mentes, egyszerű kommunikációt – jól összekavarta a népek nyelvét. Azon nap óta a többnyelvűség számtalan tréfás helyzet, kínos szituáció, rettentő galiba és komoly összezördülés okozója egyre szűkebb bolygónkon. Nyelvi félreértésekből lokális csetepaték is adódhatnak: képzeljük el a helyzetet, hogy egy közép-afrikai dzsungellakó átsétál…
Oskar Gröning 1942-ben, 21 évesen érkezett Auschwitzba. Nem sokkal később szemtanúja volt egy szelekciónak: „Egy gyereket egyszerűen megfogtak a lábánál és felhajították a kocsira… amikor tovább jajveszékelt, mint egy beteg csirke, odacsapták a teherautó oldalához. Nem értettem, hogyan képes az SS-ből bárki is arra, hogy megfogjon egy gyereket és szétverje a fejét egy teherautó oldalán……
Mint sivatagi vándor számára az oázis, olyan a magyar pr-szakmának a sajtókapcsolatról szóló bármely könyv. Persze egy homokharcos ne várjon rögtön ásványvizet. Kjell Erikson és Dr. Szeles Péter „A sajtókapcsolat” című műve sem olthatja el teljesen a hazai pr-esek téma iránti szomját, de legalább leihatják magukat belőle. Egy-két káros üledékanyagát azonban jobb, ha kiszűrik. Arról…
Mit kell tenni annak érdekében, hogy egy nagy szervezet központjában dolgozókat a kirendeltségeknél hülyének nézzék? Általában semmit. „Lent” többnyire e nélkül is meg vannak arról győződve: a „fentieknek” fogalmuk sincs a végeken munkálkodók körülményeiről. Ezt az érzést azonban hatékonyan elmélyíthetik a központból érkező HR-körlevelek. Nagy lakossági bankunknál is ez történt, amikor leírták, miképpen kellene öltözködni…
Nem ritka az olyan, évekig jól – és mindkét fél számára gyümölcsöt hozóan – működő újságíró-péeres kapcsolat, amely telefonbeszélgetésekre korlátozódik. A pr-szakma grádicsain a legbiztosabban az haladhat előre, aki jól ismerkedik telefonon keresztül. A személyes képességen felül azonban nem árt, ha a telefonáló tudja, hogy kivel beszél, és mit akar neki eladni. A gyakorlati sajtómunka…
Ha egy magyar újságíró pályája végéig rendszeresen jár sajtótájékoztatókra, akkor napokban, hetekben mérheti azt az időt, amelyet teljesen fölöslegesen fecsérelt el életéből. Nem azért, mert számára értéktelen információt szerez, hanem azért, mert semmilyet sem szerez. Az ugyanis, hogy a „sajtájon” előadottak informatívak-e vagy sem, esete, újságírója válogatja. Ha viszont csend van és várakozás, akkor mindenki…