Ahogy föltekintettem, hajladozva zúgtak, táncoltak, koronájukban összehajolva, hullámozva fogták egymás kezét és zsongva, sóhajtozva, nyögve karolták át egymást, hirdetve a boldog létezés kánonát.
Csak gyéren szűrődött át az ég kékje és a szivárványos fénycsíkok tűi csiklandozták a látványtól hirtelen föltörő, könnyező, boldog szempáromat. Füleltem. Csönd volt körülöttem. Csak a sóhajtó, meg-meglebbenő szellő jelezte az elemek harmóniáját, fülembe suttogva a csodálatos élet sokszínű illatát.
A mindig lüktető, kirándulóktól sűrűn kígyózó, kanyargó földúton egy lélek sem járt most. Üres volt és elhagyatott. Az árnyék járt csak előttem hűvös, csendes meséjével, ami vonzott, húzott a dombon fölfelé a száraz venyige-kerítések ölelésében. Fénycsíkok jelölték ki a fák oldalán a hangyák sugárútjait, és a moszkitók néztek vissza rám zümmögve, két szárnycsapással tovaröppenve. A szakaszos vágású, zöld szárak tompán koccanva összeütődtek a szélben és mint megannyi kezecske, nyöszörögve nyújtóztak az ég felé. Minden zöld volt, minden élő és minden időtlenséggel átitatva rezgett körülöttem…
Érzékeny fényfoltok hídjai kötöttek a jelenbe, minek fölismerése megrázza a tudatot. Föloldódott az én, átlényegülve a mi érzésétől. Ez egy bambuszerdő.
Arashiyamában járunk, Nyugat-Kiotó egy hangulatos és közkedvelt szegletében, hol magunkba szívhatjuk a bambuszerdő világát…
Ez nagyon kedvelt helyszín – különösen a fiatal generációk körében –, tömegek kerekednek föl hétvégenként, hogy részeseivé válhassanak a megunhatatlan bambuszok világának. Egymást fotózva, filmezve; pózolva, mórikázva, játékos képüzenetekkel sétálnak végig az ég felé törő bambusztörzsek között.
Ázsiában és Ausztráliában mindenütt megtaláljuk a bambuszok mély tiszteletét. Számunkra nagyon különleges növény, és Európában mind jobban terjed, divatossá válva a termesztésük.
De milyen is egy bambusz és mi a különlegessége?
Több, mint ezer fajtáját ismerik világszerte. Némely fajuk húsz méternél is magasabbra nő és tizenöt centinél is vastagabb lehet a törzse. Az átlagos fajták naponta huszonöt-huszonnyolc centit is nőhetnek, de följegyzések szerint előfordult, hogy kilencven-százhúsz centimétert nőtt valahol… Elképesztő teljesítmény! A barázdás szár belül üreges, és sokféle színárnyalatban létezik. Az általános zöldtől a sárga, bíbor és feketén át a legkülönbözőbb egyéni színt keveri ki a természet. A száruk öt-hat évig nő, mire kifejlődik a megfelelően szilárd, kemény és rugalmas anyaguk. Az éghajlat és a tápanyagok összetételei befolyásolják növekedésüket. A lombozatuk segítségével cukrot halmoznak föl.
Fölhasználásuk rendkívül sokoldalú. Kerítések, bútorok, ékszerek, íjak alapanyagául szolgálnak, de az első ágyúcsövek anyaga, az úgynevezett HUCSONGOK is belőlük készültek. A textilipar fölhasználja a szálasanyagukat, ami a lenhez és a kenderhez teszi hasonlatossá őket. A vegyipar viszkózszálat készít a cellulóztartalmukból, mely a textilipar alapanyagává válik. Mindenki ismeri a bambuszrügyet, mint különleges csemegét. Az ázsiai konyha előszeretettel használja. De lisztet is készítenek belőle.
Csodálatosak a bambuszábrázolások a japánok művészetében. A tusrajzoktól kezdve, a textíliákon, a lakkdobozokon, a festett paravánokon át szinte mindenütt találkozunk az egyéni, sajátosan kifejlesztett ábrázolásukkal.
Közben visszafordulván az erdő széléhez értem, így tűnődésemben észre sem vettem, hogy lassan elmaradoztak az erdő lakói és kivilágosodott a tér körülöttem… Arra gondoltam összegezve az élményeimet, hogy milyen jó lenne röpködve libbenni egyik bambuszról a másikra, ahogy a kínai kalandfilmekben teszik a spirituális hősök….
Ha fizikailag nem is, de gondolatban számtalanszor megteszem, ha erre a csodálatos erdőre gondolok a belső világomban…
A fotók és a videó a szerző felvételei.
