A virtuális térről beszélgettünk. „A nagyanyám kispadját a virtuális kispad vette át…” -, nevettem el magam. „Ki vagy, mit csinálsz, mit gondolsz, mit játszol, hol nyaralsz, minek örülsz, és mitől keseregsz?” Az életed pörög-kering az éterben, halhatatlanul. Virtuális társaságok, alkalmi ismeretségek alakulnak, percről-percre változnak, egymásba folynak; a társasági oldal alkalmas találkozásra, barátságokra, kapcsolatokra: információkat hoz…
Fák. Körülbelül ezzel ki is merítem Sárvárt. Az utolsó olyan rész volt, amit még nem láttam, egészen bent a városban, két percre a vártól. A várba mellesleg be is ugrottam, „beugrani a várba”, igen, bementem a hátsó kapun, barokkos, dísztelen, de csinos házak vannak a váron belül. Először egy udvar, abból meg nyílik egy…
A vidéken élő roma emberek számára jellemzően az 1980-as évek második felében váltak ismertté azok a fővárosi kezdeményezések, amelyek a roma kultúra reprezentációját elindították politikai téren. A hírvivők egyrészt maguk a romák voltak, hiszen megnövekedett a munkahelyi mobilitás, másrészt a televízió kulturális műsorai az eddigiekhez képest többet foglalkoztak a roma kultúra értékeinek bemutatásával. Milyen lehetőségek…
„No one is safe, unless everyone is safe.” (Senki sem védett, míg mindenki nem lesz az.) (WHO) Hosszas küzdelem után az Egészségügyi Világszervezet (WHO) most abban bízik, hogy februárban megkezdődhet a vakcinák terjesztése a szegényebb országok számára. A COVAX* előzetes szerződést írt alá 40 millió Biontech / Pfizer oltóanyag dózisról – mondta Tedros Adhanom Ghebreyesus,…
„Minden probléma, minden válság másfajta megoldást igényel, egyvalami közös bennük: a kommunikáció szükségessége” – olvashatjuk P. F. Anthonissen Kríziskommunikáció című könyvében. Az elméleti tudás egy jó alap és persze rendkívül fontos, de akik a gyakorlati életből vett példákkal, hazai szakemberek személyes tapasztalataival szeretnék kiegészíteni tudásukat, itt a remek lehetőség: a „Kríziskommunikáció Meetup” egy minikonferencia sorozat…
Ahogy föltekintettem, hajladozva zúgtak, táncoltak, koronájukban összehajolva, hullámozva fogták egymás kezét és zsongva, sóhajtozva, nyögve karolták át egymást, hirdetve a boldog létezés kánonát. Csak gyéren szűrődött át az ég kékje és a szivárványos fénycsíkok tűi csiklandozták a látványtól hirtelen föltörő, könnyező, boldog szempáromat. Füleltem. Csönd volt körülöttem. Csak a sóhajtó, meg-meglebbenő szellő jelezte az elemek…
