Mariam Yahia-t hitehagyása és keresztény férfival kötött házassága miatt a szudáni hatóságok halálra ítélték. Az ítélet csak első fokon érvényes és fellebbezhető, ezért végrehajtására rövid időn belül nem kerül sor. Az ügy széleskörű nemzetközi felháborodást váltott ki, az Európai Unió és a tagállamok, valamint az ENSZ, az Egyesült Államok és Kanada is jelezte tiltakozását az ítélettel kapcsolatban. A vallásszabadság mindenkit megillető általános emberi jog, melyet a világ minden táján meg kell védelmezni!
Az aposztázia ógörög szó, jelentése elpártolás, szakadás, elhagyás; arra használják, amikor valaki elhagyja az eredeti hitét, a saját vallását. Nem terjed ki a szó a politikai vagy gazdasági szakadásokra, szakításokra, csak szigorúan a hit elhagyását, megtagadását jelenti. A Bibliában Pál Apostol használta, amikor arra buzdított, hogy ne hagyják el hitüket az emberek, ne essenek megcsalattatásba semmilyen szellem által, se kósza beszéd, se különleges írás által. „Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, a kik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el.” (Rm 16,17)
Az iszlámban az aposztázia nem egységes, államonként és időszakonként változott a történelem során. Maga Mohammed is alkalmazta az ellen, aki ellene fordult, mint például az iszlám hitre tért Abd Allâh Ibn Sa`d Ibn Abî Sarh-ra, akit a Próféta bűnösnek talált. Az aposztázia a dogmatikusan alkalmazott hit és bigott vallási működés hatalmi eszköze, ezáltal tartja fent támadhatatlanságát, és pecsételi meg örökkévalóságát, hiszen aki ellenszegül – az halálnak halálával hal.
Az iszlámban az aposztázia két fajtája ismeretes: a ridda és az irtidad.
A ridda: Abu Miknat 774-ben megtagadta az adók fizetését, amit a Medinai Alkotmány előírt. A ridda tehát a szabályok megtagadását jelenti, egy pragmatikus ellenszegülés. Az irtidad a teljes hátat fordítás, az iszlám tudatos megtagadása, ami nagyobb bűnnek számít, egyes országokban halálos bűnnek.
Egyiptomban aláírták azt az alkotmányos törvényt, miszerint elhagyható bármely vallás, büntetés nélkül, de Iránban és Szaúd-Arábiában, valamint Szudánban az iszlám elhagyását halállal büntetik. Iránban a mollák törvénykezése szerint jogos az aposztázia. 2010-ben Youcef Nadarkhani keresztény papot halálra ítéltek, mert nem a Koránt olvasta az iskolában a gyermekeknek.
Marokkóban Jamaâ Aït Bakrim-t tizenöt év börtönre ítélték keresztény eszmék miatt, azzal vádolták, hogy kereszténységre óhajt téríteni, megérdemli az aposztáziát. Szudánban 1998-ban Mekki Kuku-t halálra ítélik keresztény eszmék miatt és azt tartják, hogy az iszlám charia törvényei vonatkoznak rá. 2013-ban egy szomszédja feljelenti a 27 éves orvos Maryam Yahya-t és a Karthoumeti Törvényszék elítéli. 2014. május 15-én a törvény előtt bűnösnek nyilvánítják, és az aposztázia miatt a legnagyobb büntetést róják rá, a halálbüntetést. A nő a 20 hónapos fiával jelenleg börtönben ül, azóta megszületett a kislánya is, és várja a halált.
Az Amnesty International elítélte a szudáni törvényhozást, fentartja, hogy nem lehet egy embert halálra ítélni, csak azért, mert más vallást gyakorol. A nő férje dél-szudáni keresztény, de őmaga is vegyes családból származik. Maryam kereszténynek vallja magát.
„Három napot adtunk, hogy megtagadja a hitét, de kitartott amellett, hogy nem tér vissza az iszlámra. Akasztás általi halálra ítélem.” – mondta Abbas Mohammed Al-Khalifa bíró, aki a nőt a muzulmán apja családi nevén szólította. Egy hosszas beszélgetés után, amikor is egy muzulmán vallási előljáró megpróbálta meggyőzni a nőt, Maryam nyugodtan és halkan kijelentette: „Keresztény vagyok, és soha nem követtem el aposztáziát.”
Hihetetlen bátorság és elhivatottság, hit és mártíromság lehet a nőben, aki kitart az anyja és férje vallása mellett, amit magáénak vall és ezzel árván hagyja két gyermekét. Mit érezhet a muzulmán apja, hogyan imádkozhat és kihez? Ahhoz az Allahhoz, akinek a nevében felakasztják a lányát? Ez lenne a mai inkvizíció mártíromsága a huszonegyedik században, egy szudáni női Giordano Bruno?
Milyen ereje lesz a nemzetközi összetartásnak és elég-e az Amnesty International állásfoglalása, vagy a Quai d’Orsay elítélő nyilatkozata, a százezrek aláírása, ahhoz, hogy az iszlám világ ne alkalmazza a charia-t? A BBC tudósítói abban reménykednek, hogy a Táblabíróságon megtámadják a döntést: arra a szudáni törvényre hagyatkoznak, hogy egy terhes nőnek a büntetését szülés után két évre halasztják.
Hogyan fog élni ebben a tudatban Maryam? A négy éves és a két éves gyermek végignézi majd anyjuk akasztását és Allahhoz imádkozik ezek után? A szudáni törvényhozók nem látják át a paradoxont, hogyha a nőnek meg kell tagadnia a saját vallását az iszlámra térés miatt, az semmi más, mint „aposztázia”, amire épp ők kérik?
Ha Mohammed anyját felakasztották volna, soha nem születik meg Mohammed, avagy Maryam kisgyermekei így lesznek jó hívők? Megannyi kérdés egy függő kötél árnyékában… Ha a világ nem éri el a nő szabadon engedését, akkor önmaga halálos ítéletét írja alá.
Meryam, Miriam, Myriam, Mária… a keresztény Isten legyen most veled!
A TÉMÁVAL KAPCSOLATOS HITELES FORRÁSHELYEK
Paris Match, 2014. május 16.
La France, 2014. május 19.
Le point, 2014. május 27.
Korán
www.afrik.com
Loi d’Allah, loi des hommes. Liberté, égalité et femmes en islam de Leïla Babès avec T. Oubrou, éditions Albin Michel, 2002
Alfred-Louis de Prémare, Les Fondations de l’Islam, entre écriture et histoire, Seuil, 2002
