Afganisztán és a lehullt papírsárkány

Akárhányszor Afganisztánra gondolunk, a kisfiú még mindig ott fut a papírsárkánnyal, versenyez a széllel, és így marad bennünk a szabadság szimbólumaként, annak a szabadságnak, amely most újra eltűnt a keserű történelemmel átitatott Afganisztánból. Ki ne emlékezne arra,  hogy amikor bevonultak a tálibok, megszűnt az ének, befeketedtek a ruhák és az álmok…

„Csak az emlék élt bennem, a múlt egy tökéletes állapotban konzerválódott darabkája, egy színes ecsetvonás, a szürke, sivár vásznon, ami az életünkből lett.”

Ki ne olvasta volna az afgán születésű amerikai író, Khaled Hosseini a Papírsárkányok vagy az Egyezer tündöklő nap című műveit?

Akárhányszor Afganisztánra gondolunk, a kisfiú még mindig ott fut a papírsárkánnyal, versenyez a széllel, és így marad bennünk a szabadság szimbólumaként, annak a szabadságnak, amely most újra eltűnt a keserű történelemmel átitatott Afganisztánból. Ki ne emlékezne arra,  hogy amikor bevonultak a tálibok, megszűnt az ének, befeketedtek a ruhák és az álmok… De vajon így látja ezt mindenki Afganisztánban? Van, aki örül a tálib uralomnak, van, aki elképesztően szomorú.

Kik  tulajdonképpen a tálibok, kik segíti működésüket, honnan vannak a fegyvereik, mit képviselnek és milyen Afganisztánt képzelnek el?

A tálib kifejezés az arab ’diák, tanulók’ szóból származik.  Magukat a vallási előírásokat szigorúan betartó, az igazi muszlim hitet gyakorló csoportnak tartják. 1995 óta kontroll alatt tartják Afganisztánt, hol megjelennek, hol eltűnnek, de igazi patriótáknak, igazi muszlimoknak nevezik magukat. Már 1979-ben, amikor a Szovjetunió elfoglalta Afganisztánt, hogy kommunista kormányt alakítson, a mudzsahedinek (azon muszlimok, akik részt vesznek a dzsihádban) mozgalmával találta szemben magát.  Így alakult meg az iszlám ellenállás, amit a szomszédos Pakisztán és kezdetben az Amerikai Egyesült Államok  is támogatott. 1996-ban, Kabul bevétele után a tálibok az ország kétharmadát tartották ellenőrzésük alatt. 1997-ben  megalakították az Afganisztáni Iszlám Emirátust. A tálibok az általuk uralt területen az iszlám jogrendszert, a sariát vezették be. Ennek előírásait a legszigorúbb módon betartatták. A sariára hivatkozva alapvető emberi jogokat korlátoztak, illetve tiltottak be, a jogrend megsértését pedig következetesen büntették: általánossá váltak a kivégzések, csonkítások, a nők nem hagyhatták el házaikat, nem járhattak iskolába. 1999-től a mozgalom egyre szorosabban együttműködött az Al-Káida terrorszervezettel, ez utóbbi tagjainak megengedték, hogy Afganisztánban kiképzőbázisokat és titkos búvóhelyeket hozzanak létre. A 2001. szeptember 11-i merényletek után a tálib mozgalom szembekerült az Egyesült Államokkal. Az amerikai csapások és a belső ellenállás hatására a radikális mozgalom hatalma megingott,  s 2002 decemberében a tálib kormány megbukott. A következő éveket a mozgalom lassú erősödése jellemezte elsősorban Pakisztán északnyugati határvidékén. A sariát is bevezették a mozgalom által megszállt területeken. A tálibok terjeszkedésétől megriadt pakisztáni kormány végül 2009 májusában hadjáratot folytatott a radikálisok visszaszorítására.

2010-ben Obama betelepítette az amerikai hadsereget Afganisztánba,  majd Trump megígérte a táliboknak, hogy 2021 végéig kijönnek onnan. Valóban: 2021-ben az USA bejelentette, hogy kivonul Afganisztánból, majd rövidesen NATO szövetségesei is kivonták onnan csapataikat. 2021 nyarára a tálibok szinte az egész országot az irányításuk alá vonták anélkül, hogy számottevő ellenállást tapasztaltak volna. Augusztusban elesett Kabul is, Ashraf Ghani elnök elmenekült az országból, miután elismerte a katonai vereséget.

De hogyan juthattak  a tálibok  ennyire könnyen hatalomra 2021 augusztusában? Miért hagyta Dr. Ashraf Ghani, hogy ez megtörténhessen? Hol volt a hadsereg?

Sok kérdés merül fel az európai kultúrában szocializálódott emberben, akinek nem sok információja van egy távoli ország történelméről, gazdaságáról, aki az ott élő emberek mentalitásáról csak annyit tud, amit a médiában  hall vagy lát.

Dr. Ashraf Gani intelligens vezető volt, a közgazdaság professzora. Vezetési módszere eltért ugyan Hamid Karzai volt elnökétől, agresszívabbnak és sokkal önállóbbnak nevezték, voltak, akik szerették, voltak, akik nem, de kétségtelenül kiváló képességű politikus volt, akit egykor az Egyesült Nemzetek vezetőjének is ajánlottak. Nemegyszer kíséreltek meg ellene merényletet a kormányba beépült árulók.

Hogyan történhetett, hogy a tálibok ilyen könnyen elfoglalták a kormány épületét?

Egy lehetséges magyarázat az, hogy Dr. Ghani titokban elrendelte a nemzeti hadsereg csapatainak (a nemzetközi erőkkel szemben), hogy ne harcoljanak a tálibokkal, engedjék meg, hogy a tálibok békésen elfoglalják egész Afganisztánt, mindezt az Egyesült Államok, Németország, a nemzetközi közösségek és a tálibok meglepetésére. Mi lehetett a szándéka? Talán el akarta kerülni a vérontást, a szükségtelen mészárlást. De azt is tudhatta: ha a tálibok hatalomra kerülnek, a vérontás nem marad el, a kormányzás radikális fordulatot vesz.

Ashraf Ghani elnök tehát elhagyta a kormányzás épületét. A tálibok berohantak a palotába, és megpróbáltak dokumentumokat szerezni, de nagy meglepetésükre nem találtak semmit. Hol voltak az államdokumentumok?

Nem voltak papírdokumentumok, amiket a tálibok kerestek, mert három év –  Ghani kormányzása  – alatt mindent digitalizáltak, a nemzetbiztonság ügyeit, az egészségügyi rendszer, a bankok összes dokumentumát, mindent.

Másrészt Dr. Ghani átutalta Afganisztán összes vagyonát, 1,2 milliárd dollárt a Világbank számlájára. Úgy tűnik, a korábbi ígéret ellenére az Egyesült Államok nem biztosít 1,3 milliárd dollárt a fejlődési projektekre. Mindez azt jelenti: a tálibok uralmát hatalmas gazdasági válság veszélyezteti, ugyanis Afganisztán bankjaiban csak annyi pénz van, ami pár hónapig tarthat ki. Egy adalék ehhez: Afganisztán villamos energiáját Tadzsikisztántól vásárolja, és ha nem fizet érte, leállítják az energiaszolgáltatást.

Az afgán bankrendszer nagyon modern és nem átlátható a tálibok számára. Úgy tűnik, hogy Dr.Ghani  ravasz játékot játszott a tálibokkal és a nemzetközi közösséggel. Ahelyett, hogy harcolt volna a tálibok ellen, ami a nemzetközi közösség igénye volt, egy modern megoldással teremtett távolságot a tálibok és a többi afgán közt.

A tálibok fegyverekkel a vállukon azt üzenik a nemzetközi közösségnek, hogy ők tudnak kormányozni, nem kell segítség és beleszólás sem.

A művelt afgánok menekülnek, a tálibok megpróbálják visszatartani és megtéríteni őket.

Megjelent a médiában egy fotó, amelyen az látható, hogy egy repülőn menekülnek százak, és valamennyien férfiak. A nagy kérdés: hol vannak a nők?

A válasz: a házaikban. A nők nem jöhetnek ki, amint azt már tudjuk. A legnagyobb vesztesek a nők lettek. Van egy réteg nagyon művelt és okos nő, aki jól képzett a modern banki rendszer és a volt kormány ügyeiben. A tálibok megpróbálják eltűntetni őket, újabb háború kezdődik a tálibok és a nők közt. Mi lesz ennek a vége, ki tudja?

 A világi egyetemek bezárnak, csak a radikális tálibok által koordinált egyetemek működhetnek majd.

 Egy párbeszédből idézek, amelynek egyik résztvevője ’Afgan caretaker’ név alatt egy Kabulban pszichológiát tanuló fiatalember.

• Mit tanulsz?
• A kabuli egyetemen tanulok pszichológiát és a némákkal való foglalkozást.
• Némákkal? Van néma a családodban?
• Nem, az egész világom az. Az ország, amelyben élek.
• Érint téged a kormányváltás?
• Hogyne érintene! Nem hiszem, hogy folytathatom az egyetemet…
• Miért ne folytatnád?
• Azért, mert már nem ugyanaz lesz. Átalakul a vezetés, nem is hiszem, hogy szűkség lesz pszichológiára. Tudod te, milyen félelemben tanulni? Én nem szeretnék.
• Tanulni még egy börtönben is lehet.
• Azért mondod, mert soha nem éltél börtönben.
• Mondd, a lányok tanulhatnak majd?
• Velünk? Nem. Ezért is szomorú vagyok.
• Te nevetsz? Neked ez vicces?
• Hát édes…
• Nem, nem édes… Nagyon szomorú. A nők az egzisztenciánk részei, ők adnak erőt, amikor elesünk, ha ők nem lesznek, nem bírnám elviselni az elnyomást, az igazságtalanságot és a hazugságot.
• Szépen fogalmazol, elnézést. Milyen vékony a sáv, amin elcsúszhatunk, ha két ennyire különböző kultúrából beszélünk egymással! Mennyire mást jelentenek néha a szavak, az asszociációk, pedig együtt érzek veled. Bocsánat, el sem tudom képzelni, mit élsz át… Írd le! Maradjon meg minden!
• Mindennap írok egy oldalt országom keserű történetéből. Vajon hány oldalas lesz ez a könyv…
• Nem tudom… Átküldenél egy oldalt?
• Nem tehetem, veszélyes lenne számomra
• Igazad van.
• Majd egyszer, ha egy jobb világ lesz, elolvasod.
• Mi a legnagyobb álmod?
• Egy szabad Afganisztán, hogy békében éljek és szeressek.
• Most elmegyek, és egy év múlva újra írunk ugyanezen a napon, jó? Lehet, egy szabadabb világ lesz mindenhol! Vagy ha nem, mi leszünk szabadabbak.
• Úgy legyen! Jövőre ugyanitt!