A nemzetközi szakirodalomban „tabloid” sajtóként emlegetett médiaszektor hazai elnevezése az angolszász kifejezéssel szemben árusítás helyére és körülményeire utal inkább (Császi, 2003: 1.). De milyenek is voltak pontosan ezek a körülmények? A francia eredetű „boulevard” szó eredetileg körutat jelent, de mindenképpen egy olyan többsávos, széles utat, melynek mentén a gyalogosforgalom is jelentős. A korábbi előfizetői lapterjesztés struktúráján…
A hírközlő eszközök a közvélemény legfőbb tájékozódási forrásai. Egy kétezer személyes – felnőtt – mintán végzett amerikai felmérés kimutatta, hogy a legfontosabb tájékozódási forrás: a tv híradó, utána következik a nyomtatott sajtó, a rádió, végül a szakmai kiadványok. A médiával való jó kapcsolattartás egyik fontos vonása a riporter munkájának lehetőség szerinti megkönnyítése. Az AT&T sajtópolitikájában…
Mottó: „Ha tudnám, mi lesz holnap, nem törődnék a tegnapokkal.” Nem tudom, hogyan vannak vele, de én már annak idején is biztos voltam benne: nem 2000. január 1-én lesz a világvége. Utólag persze könnyű, mondhatják, ám mindjárt hadd meséljek el néhány látszólag is összefüggő történetet. Előre csak annyit, és az olvasást is megkönnyítendő: egyik sem…
Elégtelen a szókincsem ahhoz, hogy hangsúlyozzam, mennyire fontos Krekó Péter könyve. Nyilván elsősorban a témája miatt – a tömegparanoia ugyanis már egy ideje nem pusztán frenetikus tréfa, alkalom arra, hogy a közösségi oldalakon felhőtlenül kacarásszunk a chemtrail vagy a laposföld-féle butácska agymenéseken. A konteó ugyanis szép csendben a XXI. század hibrid háborúinak hatásos fegyverévé vált,…
A 12 éves, sanyarú sorsú fiú arkansas-i kis falujából vág neki a nagyvilágnak, gitárja a hátán, és amikor csak teheti, recitálja-énekeli mondandóját. Ő lesz később a „Man in black”, a feketébe öltözött ember, aki külsejével is tiltakozik a vietnámi háború ellen; amerikai elnökök megbecsült barátja, miközben sosem hajt fejet senki előtt. Öt évtizeden keresztül csak…
A naponta „legelő” siserehad
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztályának vezetősége, évtizedek óta harcol, küzd, ír azért, hogy az ingyenélő, lejmoló, siserehad, a „hiénák” ne vehessenek részt a rendezvényeken, és ne járassák le a valóban újságírókat. Teszik mindezt változó sikerrel, ugyanis a sajtótájékoztató rendezői sem állnak mindig a helyzet magaslatán, sőt sok esetben ők engedik be azokat a megjelenő egyéneket, akikről azt sem lehet tudni, némelyik hogy lett a MÚOSZ tagja, illetve többen nem is MÚOSZ tagok. Több éves, konkrét tényeken alapuló megfigyelés alapján azért teszem most közzé ez irányú tapasztalataimat, mert végre változást kell elérni. Az ügyvédemmel, több alkalommal konzultáltam az anyag gyűjtögetése, majd megírása idején. Megjelennek mesealakok, nevek kezdőbetűit, amelyek nem csak azt az egy lejmolót rejthetik, de ha az olvasó ráismer valakire, az csak a véletlen (vagy nem is annyira az?) műve lehet.
