Lányom szakított a pasijával, haza már nem akart költözni, inkább a szelíd nagymama, mint a zsörtölődős őregember (ez én vagyok, aki mindaddig azt képzeltem, hogy koromhoz képest rendkívül fiatalosnak hatok, hogy hatvan az új ötven de ez jószerével csak a bevételeimre volt igaz,) szóval ahogy befészkelte magát, másnap már usgyi, szaladt is egy buliba, ahonnan mint kovid szuperfertőző tért vissza. Ennek okán a nagymama azonnal menekülőre fogta, ide is költözött hozzám, hely van rengeteg, mert a család másik része meg közben kiköltözött Angliába.
Ez most 3 nap története volt.
Az alábbiakat facebook kommentekbe, a hatóságoknál szorgoskodó
büro-garabonciásokkal kialakult kapcsolatom hatása alatt írtam.
Elég érthetetlen írás, az biztos.
Finom lelkű arisztokratáknak és bizonyos polgári értékek
iránt elkötelezettek számára nem ajánlott.
01.
Karanténos lovag lettem.
Eddig én felelős, intelligens és viszonylag értelmes állampolgárnak képzeltem magam.
A karanténos levélből, amit kaptam postán, azonban világossá lett számomra, hogy inkább egy sudribunkó, tajt hülye, rosszindulatú gonosztevő vagyok. (Mindenesetre égő patkányméreg füstjébe tartottam, nehogy már a papírról szivárogjon rám az a kurva kovid.)
Az külön érdekes, hogy a hatóság képviselője mint valami magányos hős intézkedik, egyes szám első személyben kommunikál. Legjobban az tetszett, amikor így fogalmazott: „Hatóságom kötelezettet tájékoztatta…” mert pont olyan dologról írja, hogy az ő hatósága engem (kötelezettet) tájékoztatott, amiről nem tájékoztatott, mert okom nem lett volna ellenszegülni, sőt, föltehetően járatosabb és fogékonyabb vagyok a témában, mint azt el tudná képzelni, nevezetesen, hogy valami applikációt telepítsek a telefonomra, aminek hiányában jönnek a rendőrök személyesen ellenőrizni, és ha ciki van, akkor 30 – 300 EHUF bírság, fiszemfaszom.
Egy szó nincs benne arról, hogy jobbulást.
Egy szó nincs benne arról, hogy nyugi, OV -ék mindenkit meggyógyítanak.
Egy szó nincs arról, hogy együtt többet érhetünk el…
Elég pszichopata, faluszélen szocializálódott egy író írta az egyen-levelet, annyi biztos.
Hatóságom, wazze!
30 évvel a rendszerváltás után jottányit sem változott a véleményem arról, hogy semmi nem változott azon kívül, hogy néhány mániákus idealistának megengedik, hogy abból éljen, amiből szeretne.
02.
Hallelujah!
Az úr 2020-dik esztendejének szeptember havának 20-dikh napján, a szeptember 17-re visszamenőlegesen meghirdetett karantenizálásom alól, csak úgy szeptember hónap 25-dikh napján feloldozást nyertem!
Sem nem két hét, sem nem 10 nap!
Áldassék az úr neve, aki a bölcs döntéshozók kezét irányította!
Általuk immár bebizonyosodott, hogy a logika és a tervezhetőség Wittgensteintől Einsteinig bezárólag megbukott, a véletlenszerűség és a kvantumfizika pedig – Heisenberg kacsájának a hápogása közepette (vagy Schrödinger kacsája?) – végleg csatát nyert az igazságért folytatott kűzdelemben.
Az asztrofizikusok tehát elmehetnek a picsába!
03.
Átvezénylés = Emberhiány!
Hát ez lehet a magyarázata, hogy egy ingatlanrész ajándékozásának átfutási ideje 60 nap!
Valahogy úgy képzelem, hogy minden ügyfélszolgálat mögött egy állampolgári ésszel (értsd: dió) fölfoghatatlan méretű steampunk szerkezet forog, zümmög, fújtat, kis híja, hogy Terry Gilliam nem valami ilyenben forgatta a Brazil című filmjét, és egyszer csak, amikor bárki a legkevésbé számítana rá, BUMM! egy 100 tonnás prés ráüti a papírra, hogy „ELINTÉZVE”.
A kardigános, meglazított szoknyacippzáros nők ilyenkor visszadugják lábaikat az asztal alatt heverő papucsaikba, feltápászkodnak, odasietnek, hogy nahát, ha ezt Jolika láthatta volna, de hát azt meg épp most vezényelték át az ablakba, a vírusosokhoz, még jó, hogy tudott szerezni FFP kettes maszkot, beszaladt vele, ezzel is kifejezve, hogy immár fontos státuszban próbálgatja az oroszlánkörmeit, (a körmöse erőltette, hogy ez megy most, nem az ejfeltorony, a balkézen a nőstény, a jobbon meg a kan) hogy nekünk ne kelljen kibuszozni a diósdi gazdaboltba, mert a szemét permetezők amúgy is biztos felvásárolták már az összeset…
Hát hogy ne érezném, hogy országunk erős férfi és gyöngéd női kezekben van, mind jól kapaszkodik belé, mint megannyi megválasztott és felhatalmazott mentőcsónak-parancsnok, akik jobb dolguk nem lévén a kívülről a csónak peremébe kapaszkodók kezeit csapkodják az evezőikkel: Tünés a picsába a cápákhoz!
Kvantumszámítógép? Mi? Hogy elvegye a munkát?
Hát a kisfaszom nem kéne?!
Kedves Olvasótáborom! Ide szúrnám be – kizökkenve az emlékek megidézéséből, ilyenkor szokott az amerikai kasszasiker filmekben némi képhullámoztatást követően történni az időugrás, az emlékekbe, vagy onnan vissza – szóval szeretném erőst a figyelmetekbe ajánlani, hogy cirka hat esztendővel ezelőtt még azzal fosattak bennünket, hogy a kvantumszámítógép veszi el a munkánkat. Ezt nyilván nem értette kellő számú választópolgár, még le voltak akadva ott, hogy a higgszbozon az isteni részecske, nem valami arany, mirha vagy tömjén, mint mondták kétezer évig. Szóval igazítani kellett az óceánjáró méltóságteljes vonulásán, és némi soros-brüsszel-gyurcsány kommunikációs frikkfrakkok segítségével rárivallni az értetlen tömegre, hogy faszt a kvantumszámítógép, a migráns! Az veszi el! Na írjad csak ki, hogy nem veheted el… Ugye, hogy megvédelek, tirpák!
Kép visszahullámzik…
Na, most, hogy migránsok elmaradtak, vagy a libernyákok befogadták mind, meg a rendszer is átcsapott disznótorból révbuliba, most meg a mesterséges intelligencia veszi el a munkánkat.
Hogy rá vannak ezek a startupperek feszülve erre a munkaelvételre, mint riasztó jövőképre, közben meg már viszik is a vizünket, meg az energiánkat, de az meg kiafaszt érdekel, vizet nem iszok, csak fröccshöz, amúgy meg fával fűtök. Na most mindez tetéződik azzal, hogy én meg nyugdíjas lettem. Ehhez meg nem kell se kvantumszámítógép, se mesterséges intelligencia, hogy úgy érezzem, már el is vette valami…
04.
Semmi se jó?
Nem lenne teljes a történet, ha említés nélkül hagynám, hogy egy kósza pillanatra fellibbent a függöny a háttér boszorkánykonyhájáról.
Azon a napon, amikor lejárt a szuperfertőző karanténja, mert meggyógyult, felhívott egy titokzatos hang egy titokzatos számról:
– Hogy vannak? – szólt a kagylóba némi szuszogás meg sustorgás után egy tompa, fáradtnak tűnő női hang, ami már a hangsúlyozásával sugallta, hogy pont leszarja, hogy hogy vagyunk, csak ez van a papír tetejére írva.
A tenyerem izzadni kezdettt, mert tudtam, nem mindegy, hogy mit válaszolok. Agyamban pörögtek a variációk, táppénz vagy szabadság, épp, hogy ki nem hallatszott a fogaskerekek darálása, zümmögése a fejemből. Aztán, mint jackpot a félkarú rablón: CSIIING! bevillant a helyes válasz:
– Ő… Jól – mondtam olyan tompán, amilyen tompa csak egy hűtőszekrény hullámkarton dobozában magában beszélő ember hangja lehet. Kiszáradt a szám, nyeltem egyet. – Kifejezetten jól.
– Hát az jó…
– Most mire tetszik gondolni? Esetleg csak tíz napos lesz a karantén? – kérdeztem mohó vággyal, a hangom remegtetve kissé.
– Jah, á – harapott el egy nevetést, mintegy a vihogását visszafojtva – az neeem. Neeem. Az nem úgy megy! Amikor a maga karanténját elrendeltük, akkor még két hét volt a karantén idő. Csak hétfőtől 10 nap, akkor meg maga már karanténban volt.
– Hát… akkor tulajdonképpen miért tetszet hívni?
– Hát mondtam, hogy minden rendben van-e?
– Igen – mondtam tompán – minden rendben…
– Láz, egyéb?
– Nem, nem. Nincs se láz, se egyéb…
– Akkor viszhall…
– Viszhall…
És másnap délután, a hivatalosan 8-dik, valójában az 5-dik napon feloldották a karantént.
A picsába! Nem jön a rendőr, pedig igért egy bomba kis kolbászos penne receptet.
(Nyilván tudják, ahogy kiteszem a lábam, úgyis megfertőződöm, akkor meg ott állnak majd az adminisztrátorok ujjukkal a lélegeztetőgép gombján dobolva, hogy na, ki az aki kifigurázta a háttérembereket a facebookon, Virág bácsi, ketteske, nem tudjuk véletlenül?)
Említettem már, hogy unom a karantént?
2020. szeptember
