Ugyan, ki emlékszik már, mi volt négy éve! Amikor az akkori ellenzék a zászlajára akarta tűzni MZP-t, hogy aztán jól megpuccsolhassák, szinte csak a kis színes kategóriába bírta beverekedni magát a hír, hírecske, hogy nem várt égi vándor tűnt fel hazánk egén. Annyira nem várták, hogy – és ezt biztos forrásból tudom – az illetékesek a riasztó csörgésére zokniban, gatyában szaladtak a műszerekhez, hogy ujjukat a légvédelem ütőerére szorítsák, hogy aztán, némi tanakodás után egyikük kibökje: hubaszki, ez elrepült!
Valaki azonban nem volt ilyen suta, szemét a suhanó pontra szegezte,
örömében talán még integetett is neki…
Főparancsnok Asszony tegnap estve a Sándor-palota teraszáról a csillagokat kémlelte. Mit mondanak?
Jó-e az állásuk? Vagy ha mennek, akkor pontosan és szépen-e?
Ó, bárcsak föltűnne egy hulló, mindjárt kívánna.
– Ejha! Nicsak! – tüzesedett fel a Főparancsnok Asszony, egy sebesen mozgó, fénylő pontra függesztve tekintetét. Hirtelen nem is tudta, mit is kívánjon. Ám gyorsan megcsappant a lelkesedése.
– Csak egy drón – gondolta a Főparancsnok Asszony.
– Csak egy Főparancsnok Asszony – gondolta a drón.
Az ég bársonya alatt suhanó szerkezet radarszemével még egyszer alápillantott, majd zümmögve, kattogva, tompán morogva elhúzott Zágráb irányába.
Ott aztán véget is ért égi vándorlása, amint egy kollégium mellet belecsapódott a földbe…
Mikor Franjo Dubravko rendőr őrvezető már a második Morava cigarettára gyújtott, azon mélázva, hogy a magyarok miért nem szedték le, a Főparancsnok Asszony még mindig az eget kémlelte.
– Göncölszekér – mosolyodott el.
Odabent, a koloniál asztalkán a telefon csak csörgött és csörgött, reménytelenül.
(Ez csak fikció. De lehetett-e másképp? 2022. március)
