Explicit tartalom, rezge lelkűeknek nem ajánlott.
„…a szerda délután a Nyugati pályaudvarról 16:18-kor induló Desiro
utolsó két kocsija levált az elsőtől Felsőpakony és Ócsa között.
Amikor a vonat eleje megérkezett Ócsára, akkor vették észre, hogy a hátsó egységeket
valahol elhagyták. A hátramaradt részben utazó egyik utas azt mondta,
hirtelen lassulni kezdett a kocsijuk, majd egyszer csak megállt.
Az utas elmondása szerint végül a vésznyitóval nyitották ki az ajtókat.”
Pál Tamás • Telex
Pista fölnézett a keresztrejtvényből. Elmélázott. Függőleges 6, nagyobbacska golyó. Gömb. Vagy gönb? Kinéz. Miafaszvan! Bámul kifelé, szürkül és koszos. Ködös is. Sebtében elmaszatolja az üvegen kicsapódó leheletét. Megböki Józsit. Te Józsi, Miafaszvan? Megálltunk. Mérálltunk meg? Itt nem szoktunk. Majd megyünk, nem? Milyen az orrod? Ablakos.
Nagy a csönd, baszod. Kialudt a villany! Átváltott valami pisla fényre.
Lenehúzd az ablakothe!
Jani nyúlkál az ülés alá, lengeti a kezét. Nincsen hőlégbefúvásse! Eriggyé, nézzed mánmegfele, hogy mivan, ni! De hogye? Az ajtók záródtak Cegléden. Csak van valami kilincs, vagy miafaszom. Valami kar vagy kapcsoló. Ott-e a gonb, ni! Megnyomjam? Hülye vagy! Mi vagy te vasutas? Majd jönnek.
Ja, jönnek majd százzal. A Cikláment ekszpressz. Nem az jön, hanem a Kincsem. Na vegyed csak onnan a kezedet, de kurvagyorsan ám!
Így tereferéltek majd egy órát, hogy ki nyomja meg a gonbot, e! (Meg hogy olasz folyó, két betű. Tó. Mondom olasz, te degenerált!)
Én nem nyomombazmeg, minekszájjakle, felsőlajosra megyek, bazmeg! Azt már mondtad. De belénkszalad a Kincsem ekszpreszz, faszt csinálsz? Akkor nyomjad meg te, bazmeg. Én megnyomom. Megnyomod? Nyomjad. Pista megnyomjam? Nekem mindegy, én ráérek. Debazmeg nyócután ott leszel az uccán, tilosba, csatlakozás meg nem vár. A vonat nem vár! A rózsi is megmonta, nem? Az is tudodmikor utazott vonaton, ni! A semikor. Béla ujjával a gombon dobolász. Józsi ráütne, de elvéti. Necsapkodjálmá! Akkó ne csak tartsad rajta az ujjadat, hanem nyomjad is. Nyomizzál Béla! Bumm! Mia fasz! Megnyomtad? Megnyomta! Én? Nem. Benyomódott.
Az ajtó sóhajtott, megremegett majd méltóságteljesen kinyílt. Félig. Mint amiből elfogyott a sűrített levegő. Elfogyott a sűrített levegő, baszki! Oda a kompresszor. Nem sűrít. De a Béla már préselődik ki a résen. Józsi, fújjábele! Beszorulok, ni! (Vízszintes 9, Ghiberti kapuja, tíz betű)
Két férfias rántás, és szabad az út.
Odakint az aláereszkedett felhőkre könyökölve Bruegel várja mosolyogva, hogy az első utasok tétován lelépjenek a deres mezőre.
Arrébb egy tehén figyeli a lármás kompániát, ahogy az egyik szétvetve kezét lábát hanyattesik.
Hubazmeg, nemelcsúsztam akurvaéletbe!
A többiek vihognak.
Na menjünk! Hova menjünk? Hát,… el.
2020. november
