ÁT VAGY-E VERVE?

Rövid fogyasztáskutatási értekezés egy mosógép, néhány reklám és 364 000,- forint tárgyában

1. Bevezetés

A háztartási mosógép alapvetően egyszerűbb szerkezet, mint egy kamaszlány. Vizet enged, melegít, forgat, öblít, centrifugál, majd hosszabb-rövidebb ideig várja, hogy valaki újra beborítsa szennyesruhával. A gazdasszony ettől még hajlamos úgy tekinteni rá, mint a háztartás egyik legfontosabb családtagjára, különösen akkor, amikor furcsa hangot ad, és felmerül a lehetőség, hogy hamarosan pénzt kell költeni rá. Jó, ebben speciel hasonlít egy kamaszlányra.

A meghibásodás gondolata ezért kiválóan értékesíthető.

A vízkő különösen alkalmas erre a célra. Aki feltalálta, sikerdíjat kapott érte.

Látható, ha valaki egyszer szétszedi a gépet, ez a mocsok vízkő lassan képződik, nehéz otthoni körülmények között pontosan mérni, és mindenki hallott már róla annyit, hogy azonnal elhiggye: bizonyára komoly bajt okoz. Innen már csak egy lépés annak elfogadása, hogy a mosógépet minden egyes mosásnál meg kell védeni tőle. A kulcs-kifejezés: „bármi áron”.

Az általunk vizsgálható kérdés ennél egyszerűbb: meghosszabbítja-e a mosógép élettartamát, ha minden mosáshoz külön vízlágyító adalékot használunk?

2. Módszertani megjegyzés

A brit Which? fogyasztóvédelmi szervezet laboratóriumi vizsgálatban kereste a választ. Normál, 40 °C-os mosási körülmények között vizsgálták a vízlágyító hatását, különös tekintettel a fűtőelem vízkőképződésére és a készülék működésére.

Az eredmény első része megfelelt a várakozásnak: a vízlágyító használata mellett kevesebb vízkő rakódott le a fűtőelemen.

A második rész már kevésbé volt kedvező annak, aki ebből szeretett volna üzleti érvet készíteni. A vizsgálat nem talált bizonyítékot arra, hogy a vízlágyító használata meghosszabbította volna a mosógép élettartamát. Az angyalok könnyéből lepárolt szer nélkül kialakuló vízkő mennyisége olyan csekély maradt, hogy nem okozott számottevő teljesítményromlást, és nem igazolta a gép idő előtti meghibásodását sem.

Ez fontos különbség. A vízkő létezik, a vízlágyító csökkenti, a mosógép pedig ettől még nem feltétlenül él tovább. Aki esetleg még a kamaszlány párhuzamban gondolkodik, az most fáradjon ki a teremből, köszönöm.

Koncentráljunk a lényegre. A reklám szempontjából a fenti történet valamivel nehezebben használható, mert a fogyasztó józan esze nincs belekalkulálva az üzleti tervbe, és a részvényesek sem szeretik annyira nagyon.

3. A mosószer mint zavaró tényező

A korszerű mosószerek további kellemetlenséget okoznak a külön vízlágyító adalékok üzleti modelljének. A minőségi mosóporok és folyékony mosószerek eleve tartalmaznak vízlágyító és vízkeménységet kezelő összetevőket, többek között zeolitokat és foszfonátokat, illetve más komplexképző anyagokat.

A megfelelő mosószer-adagolás tehát önmagában is számít.

Ha valaki a helyi vízkeménységnek megfelelő mennyiségű mosószert használ, a mosás elején már megvalósul némi vízlágyítás. Ezután természetesen külön megvásárolhat egy másik terméket, amely ugyanezt a problémát próbálja tovább kezelni. De akár József Attila verseket is szavalhat centrifugálás mellett. A két módszer tudományos összevetésére még várnunk kell. Addig is lássuk meg a rendszer faék egyszerű logikáját: vásárolj egy terméket a mosáshoz, majd még egyet azért, hogy az első termék mellett a mosógép is biztonságban érezhesse magát.

4. Reklám és bizonyítás

A Gazdasági Versenyhivatal korábban 15 millió forintos bírságot szabott ki a C*** forgalmazójára a fogyasztók megtévesztésére alkalmas reklámállítások miatt. A kifogásolt kommunikáció az ecet használatával kapcsolatban olyan benyomást kelthetett, hogy annak alkalmazása károsíthatja a mosógépet, miközben az ehhez szükséges tudományos bizonyítékokat a vállalkozás nem tudta megfelelően alátámasztani.

Egy reklám természetesen nem tudományos közlemény, és nem is kell annak lennie. A probléma akkor kezdődik, amikor tudományosnak látszó állításokkal próbálják eladni. A laboratóriumi mérés ugyanis kellemetlen műfaj. Számokat kér, összehasonlítható körülményeket, kontrollt, ismételhetőséget, és a végén előfordulhat, hogy az eredmény nem támogatja azt, amit el szeretnénk adni.

A reklám ennél rugalmasabb. Elég egy megfelelően fényképezett fűtőszál, néhány köbcenti fehér lerakódás, egy aggódó család és egy komoly hangú narrátor. A fogyasztó máris úgy érzi, hogy veszélyben van. Pont úgy, mint amikor egy héttel a szalagavató előtt a kamaszlány bemutatja az udvarlóját, és igen, pont az a zsíros hajú Béla az, akitől tartottunk. Igaz, a név indifferens, ha végeredményben úgyis elássuk őt a kert végében.

5. A költségmodell

Vegyünk egy mérsékelt, 140 forintos adagonkénti költséget. Heti négy mosással számolva ez évente nagyjából 208 adag, vagyis körülbelül 29 000 forint.

Tíz év alatt 291 000 forint.

Tizenhárom év alatt 379 000 forint.

Igen, ezt abból számoltuk ki, hogy matematikusok vagyunk. Papíron.

A felhasználás időközben természetesen változhat, ahogyan az ár is, ezért a korábbi, 130–150 forintos adagonkénti becsléssel tizenhárom év alatt nagyjából 351.000–406.000 forintos összeg adódik.

Ezt az összeget nem egyszerre fizetjük ki, ezért kevésbé érezzük fájdalmasnak. Ez a konstrukció egyik legjobb tulajdonsága. Kétszáz forint körüli plusz kiadás egy mosásnál nem olyan eget verő összeg, amely miatt az ember leül a konyhaasztalhoz, előveszi a számláit, és újragondolja az életét.

Nem, a kamaszlányt sem kell ezért zálogba adni. És pláne nem Bélának. Aki már fél lábbal, ugyebár…

A költségek azonban 13 év alatt látványosan összeállnak.

Egy új, megbízható középkategóriás mosógép ma nagyjából 130–180.000 ezer forintos nagyságrendben vásárolható meg, típustól, kapacitástól és felszereltségtől függően.

A külön vízlágyító tehát 13 év alatt körülbelül két új mosógép árát emésztheti fel. Leárazáskor három.

Az első gép ettől még ugyanúgy elromolhat.

6. Mi romlik el valójában?

A mosógépnek számos olyan alkatrésze van, amelynek élettartamát nem a fűtőelem vízkőképződése határozza meg. A csapágy kopik, a lengéscsillapító elfárad, a szivattyú meghibásodhat, a vezérlőelektronika zárlatos lehet, az ajtózár felmondhatja a szolgálatot. Ezekre a hibákra a vízlágyító gél vagy tabletta értelemszerűen nem jelent védelmet.

A fűtőszál meghibásodása ráadásul javítható probléma. A csere tipikusan jóval kisebb kiadás, mint egy új készülék megvásárlása. Egy szerelő kiszállása és munkadíja többnyire tízezres nagyságrendű, az alkatrész árától és a hibától függően a javítás összesen könnyen 20–40 ezer forint körül alakulhat. Csapágyhibánál a költség magasabb, a gép típusától és a szerelhetőségtől függően akár 40–60 ezer forint vagy még több is lehet.

Ha a javítás már nem gazdaságos, marad az új készülék.

Tegyük fel, hogy 160 ezer forint.

Ehhez hozzászámolhatjuk a kiszállítást, a beüzemelést, a régi gép elszállítását, és ha pechünk van, a szerelő korábbi munkadíját is, aki végül megállapította, hogy a készüléket nem érdemes megjavítani.

A 364 ezer forintnyi vízlágyító-költség ekkor már különösen érdekes adat.

Mert elméletileg azért fizettük ki, hogy ne kelljen új mosógépet vennünk.

7. Következtetés

A rendelkezésre álló vizsgálatok alapján a rendszeres vízlágyító-használatnak van kimutatható hatása a vízkőképződésre, de nincs megfelelő bizonyíték arra, hogy normál mosási körülmények között ettől a mosógép élettartama érdemben meghosszabbodna.

A fogyasztó tehát minden mosásnál fizet egy olyan kockázat csökkentéséért, amelynek a tényleges nagyságát a vizsgálatok nem igazolták.

Ez önmagában még nem feltétlenül volna probléma. Biztosítást is kötünk olyan eseményekre, amelyek remélhetőleg soha nem következnek be. Azt is bevállaljuk, hogy a kutya egyszer csak előássa Bélát a kert végéből.

Csakhogy itt a biztosításnak nincs meghatározott kárösszege, nincs lejárata, és minden mosás után újra meg kell vásárolni.

A gép forog. A ruha tisztul. A pénz fogy.

Aztán egyszer tényleg elromlik a mosógép.

És ott áll a boldogtalan gazdasszony mellette, kezében a szerelő telefonszámával, és eszébe jut, hogy 13 év alatt nagyjából 360.000,- forintot költött arra, hogy ez ne történjen meg. Soha!

Megjelenik a szerelő, lehajol, forgatja a szemét, meghallgatja a gépet, és közli, hogy csapágy.

Úristen-úristen-úristen! Mi az a csapágy?

Nos, jobban kellett volna figyelni géptan órán, de most már mindegy, késő bánat.

A kiszállás és a munkadíj legyen 15.000, az alkatrész és a javítás további 40.000. Ha nem éri meg, irány a kereskedelmi egység egy új gépért, meg még egyebekért, ha már ott van az ember: az új családtag ára 160.000,- forint.

A vízlágyítóra addigra elköltött pénz pedig ott van valaki más számláján

De nincs benne a mosógépben.

Csak a szennyes ruha, közte egy teljesen ismeretlen kabát, olyan, amilyet kamaszlányokat bálba vinni akaró Bélák viselnek eltűnésük estéjén.