A Fuldai Állami Bíróságról Németország öt legnagyobb TV-társasága egyenesben közvetít. Negyvenhárom intenzív tárgyalási nap után az államügyészség indítványára a bíró a 29 éves Monika Weimart „életfogytiglani szabadságvesztésre ítéli két kislánya – az öt éves Karola és a hét éves Melanie –, meggyilkolásának alapos vádjával”. A 3000 lelket számláló dél-hesseni Philippsthalban a lakosság nagy része kitörő…
A platánfa kérgén futkároznak a hangyák. A katonás rend látványa kérdéseket indít bennem. A hátadon lévő tűzjegy (gólyacsípésnek is nevezik) formája a perverz pszichológust juttatja eszembe, de ma már nincs jelentősége. Feltette a kérdést, milyen alakzatot vélek felfedezni az általam telemázolt, majd összeragasztott és végül szétnyitott papírfecnin? Gondolom valami klitorisz-féle lepke válaszra várt, de sajnos…
Számát se tudom annak, hányszor köszönt vissza ez a Petőfi idézet életem során – és nemcsak a halál kapcsán. Elmúlt egy érzés, egy évszak, egy életszakasz, megoldódott egy feladat, kirepült egy szitakötő valahol a világban. És mégis, mintha valami bágyadt szomorúság lengené körbe ezeket a szavakat. A címbeli verssor az élet mulandósága kapcsán merült fel…
Szinte ahány ember, annyiféle elmélet kering arról, amitől valahol a lelke mélyén mindenki retteg: az életünk végéről. Habár a nagy számok törvénye alapján ennyi teória között ott kellene lennie az „igazságnak”, valójában senki sem tudja, mi történik majd. Csupán annyi bizonyos, hogy eljön, elkerülhetetlenül – érjen minket váratlanul, vagy többé-kevésbé felkészülve rá. Egyes, talán radikálisnak…
„Bármerre járok, mindig egy óra van velem; megbízható barát ez, kísér hűségesen. A Nagy Mester alkotása, művészi gépezet, s ha búsulok, vagy örülök, oly lázasan ketyeg… És ha megáll majd egyszer, nem lesz már újra jó, amíg kezébe nem veszi a művész – az Alkotó. El kell majd menni hozzá: messze lakik nagyon, a Végtelenség honában, túl…
Írok neked. Sokszor akartam, de nem jött a szó, nem jött a betű, csak ültem és bambultam magam elé. És haragudtam magamra a tétlenségért, elmém, gondolataim tunyaságáért. Nem tunyaság volt; mindeddig nem volt sem ideje, sem megfelelő módja a szólásnak. Maradjon a csend, írtam. Tisztulni jöttem, bár magam sem értettem a szó jelentését; azt viszont…