A kétezres évek elején Hollandiából indultak hódító útjukra a web-kamerás szexoldalak. A virtuális szexbizniszt „Robin Hood-biznisz” néven is emlegetik, mert a pénzt nyugatiaktól szerzik, és kelet felé viszik. Mégis kevés tapasztalható a robini elvekből: sok alvállalkozós, körbetartozásos, csúszással fizető üzleti világ ez, ahol általában a munkát ténylegesen végző keresi a legkevesebbet. Vannak úgynevezett magyar (Jasmin, Neoncams, Sexchat stb.) és külföldi oldalak (Camcontacts, ImLive, PX24, Streamate, Streamray, XLoveCam, VisitX, Wabcams stb.). A magát „Joe”-nak nevező modell szerint „mindössze 15 komoly site van”.
A válság, a rosszabbodó gazdasági helyzet miatt nyugaton kimutathatóan megszaporodott a prostituáltak száma. Hazánkban még nem készült felmérés, de a „szexiparban” dolgozók óvatos véleménye szerint jelentős mértékben erősödött a kínálati oldal. Sok felsőfokú tanulmányát végző lány választja a hús-vér szolgáltatási forma helyett – az egészségre kevésbé veszélyes – virtuális világot. Terjeszkedésüket mutatja, hogy a Neoncams, ami egy év leforgása alatt tört be a nagyok közé, már arra készül, hogy külön „fiú oldala” legyen. „- Eléggé korrektek fizetésben is, de mint mindenki, ez az oldal is a lányokat favorizálja. Érthető. Sokkal több pasi akar… (ez itt a kifütyült elsődleges női nemi szervek sajátos megnevezésének helye) látni.” De a Jasmin oldalán ma már olyan nagy a verseny, hogy a 7-800 lányból álló felhozatalban sokszor csak úgy lehet érvényesülni, ha valaki extrém dolgokat is bevállal. Bár minden site-nak megvan a maga előnye (könnyű regisztráció, magas jutalék) és hátránya (kifizetés adóigazolással) az oldalak között (Magyarországon nagyjából 80 darab) sok a tulajdonosi, rokoni átfonódás vagy éppen viszálykodásból létrejött konkurens oldal.
VIRTUÁLIS PÉNZTÁRCÁK
A webkamerán keresztül kukkolóknak csomagokba sorolt, kreditpontokkal feltölthető virtuális pénztárcájuk van, ellentétben a klasszikus pay site-nak nevezett megoldással, ahol a felhasználók havidíjas előfizetés mellett kapnak hozzáférést képekhez, videókhoz. A Neoncams oldalán dollárból átszámítva már körülbelül 7000 forintért is szerezhetünk virtuális költőpénzt, ami a legolcsóbb, percenkénti 99 centtel fél óra bámészkodásra elég.
Látogatók a legképtelenebb időben is vannak, hiszen az elérés a világ bármely internetkapcsolattal rendelkező pontjáról lehetséges. Ákos aktív tagként és látogatóként is úgy véli, a legtöbb webcamos honlap felépítése, dizájnja a lehető legegyszerűbben kialakított, kevés befektetést igénylő megoldás, ahol (tematikusan) csoportosított módon választhatók ki a területek az ingyenes beetető szobából kiindulva.
A titkosság kedvéért Erikának nevezett modell mosolyogva árulja el: „– Szinte senki nem olyan hülye, hogy nagyon olcsón adja magát. Minél többet vagy benne, annál többet számolsz. Alapvető szabály: nem mindegy, hogy 50×2 vagy 2×50. Titokban, egyedül dolgozom, két nyelven beszélek felsőfokon.
A Neoncams oldalán a beállítható legalacsonyabb és legmagasabb (5.99 $) percenkénti ár közé lövöm be magam és letiltom a magyar látogatókat, ahogy nagyjából mindenki. Először úgyis az számít, kinek milyen a profilképe a freechates részben és hogyan, milyen hamar, milyen módszerrel tudja privibe vinni az ügyfelet. Én akkor kérek magasabb árat, ha különleges igények vannak, vagy például meghívásos alapon tényleg csak neki műsorozok.
Sok szabályt kell betartani, de így több oldalról is nõ a fizetés. A Neoncamson a percdíj 50 százalékát is meg lehet kapni az átlagos 30-40 százalékkal szemben (ha elérem a kifizethető 100 dollár kétheti limitet). A látogatottságuk is elég jó, az ügyfélszolgálat nemcsak meghallgat, hanem figyel is rám.
A többi oldalhoz képest még némi marketinget is alkalmaznak (bónuszok, díjak, angol szótár, egyedi események, versenyek), sőt magyar nyelvű oldaluk is van, ami pár lépéses regisztrációval könnyíti meg a jelentkezést.”
A modellek többsége nő, de egyre több férfi van, aki különböző oldalon hirdetve magát még ingyen is hajlandó produkciót nyújtani. A profik viszont nem egyedül, nem otthoni „sufni tuningban” dolgoznak, hanem 4-5 szobás lakásokat kibérelve stúdiókat hoznak létre. Ez egyszerre jelenti a biztonságérzet megteremtését és a modell lenyúlásának lehetőségét.
A legtöbb hely megteremti a technikai hátteret (megfelelő internet-sávszélesség a feltöltéshez, eszközök, helyszín, segítő személyzet), de a szolgáltatásért jutalékot kér. A magyar piacon jelenlévő stúdiók (közel 10 nagy és 50-60 közepes, kicsi) közül csak kevesen nem kérnek magas részesedést, ezért nem ritka, hogy a modellek összefognak, és egyikőjük lakásán dolgoznak. (Több száz ilyen helyszín van.)
Az egyik stúdió vezetője abban látja a problémát, hogy: „– Sokan a gyorsan sok pénzt kevés munkával illúziójában élnek, ráadásul mindkét oldalon eluralkodott a linkeskedés. A modellek is átverik a stúdiókat és fordítva. Én mindig megkérdezem a kezdőket a motivációról, és volt, akit lebeszéltem, pedig nagyon csinos volt. A legtöbb stúdióvezető azonban hatalmas fizetést ígér, ha valaki megfelelő adottságokkal rendelkezik. A koppanás az, hogy a megkereshető pénz a résztvevők száma szerint oszlik el, nem is egyenlően. Így egy-egy hónapban a stúdió is veszthet. Volt, aki bebukott. De a legdurvább, amikor az keresi a legkevesebbet, aki a virtuális szex-szolgáltatást nyújtja.”
Sok ezren lepődnének meg, ha tudnák: az általa privátban nézett, fizetett műsort még három-négy társuk – esetleg másik oldalon ugyanabban az időben, de kevesebb percdíjért – nézi. Hogy a lengén öltözött hölgy helyett egy alig húszéves férfival beszélgetnek. A dekoratív mellek tulajdonosainak többsége ugyanis nem beszél idegen nyelven. Az operátor általában látja a látogató virtuális pénztárcáját, lakóhelyének nevét és ezekkel is segít a modellnek.
„– Nem könnyű az életünk. Nem azért, mert meztelen nőket látunk akció közben, hanem mert a felhasználó és a modell között egyfajta védőfalként, villámhárítóként működünk – mondja Balázs, aki főállásban egyetemista, három nyelvet beszél és titkárnőket lepipálva gépel vakon.
A magyar látogatók többsége műveletlen. Nem értik a virtuális világ lényegét, azt gondolják, 100 forintért két perc alatt az összes mocskos álmukat megvalósíttathatják. Szerencsére a „jázminon” az ilyeneket ideiglenesen ki lehet tenni.”
Vannak site-ok, amelyek részesedésért webmestereket alkalmaznak a forgalomgenerálás érdekében. (Ők, látogatókat produkálva, különböző alkalmazásokkal tesznek beszállítóvá oldalakat. Néhol 10-15 ezer forint fejpénz jár új modellekért.)
A legnagyobb haszon (50-70 százalék) az oldalak üzemeltetőit illeti, a maradék 30-50 százalékon osztozik a stúdió, a modell, az operátor. Ha stúdió is szerepel az osztozkodók között, akkor a 30-50 százaléknyi összegből általában lesápolnak átlag 40 százalékot és csak az így megmaradt pénzen osztozik az operátor (1/3-ad) és a modell (2/3-ad). 2 dollár percdíjat, 5 perces, óránkénti 1 műsort (8 órás munkanap), 18 munkanapot feltételezve ez a körülbelül 315 000 forintból csak 50 000, de tisztán és csak egy honlapon történő regisztrációval. Több oldalon történő szereplés a kicsinek tűnő összeget többszörözi.
Vannak, akik 250-300 000 Ft-ot keresnek havonta. Viszont a legtöbb stúdióban dolgozó modell nem tudja ellenőrizni a saját forgalmát, ráadásul ezt egyes oldalak külön stúdiójelszóval támogatják. Trükközés folyik az árfolyamszámítással és a kifizetés időpontjával is. A stúdió, mint munkáltató látogatóként is ellenőrzi az általa menedzseltek munkáját. Ha valamivel nem elégedett, szankcionál. Ebben a műfajban nincs védelmező szakszervezet, panaszkodás a bánásmódra, mert mindenki tudja: kívül tágasabb.
Bede Zsuzsanna szexuálpszichológus szerint ezek az oldalak személytelenné és technikára csupaszítottá teszik a szexualitást.
Ebben a világban a nők és a férfiak nem egyenrangú társak, hanem csupán egymás használati eszközei.
