Nem is volt olyan régen, hogy Alessandro Baricco óceánjáró zongoristája elindult a hajóval, és íme Catherine Nardiello Budapesten koncertezett a Massollit Books and Café sarkában, piros blúzban, vörös táskával és bordó boával nyakában, és azzal a kristálygyönggyel, amit Budapesten vett évekkel ezelőtt. Minden művész ragaszkodik egy bizonyos tárgyhoz: Pavarotti a zsebkendőjéhez fellépés előtt és közben,…
Mérni, de hogyan? Sorozatunk előző részeiben számos elismert, hazai és külföldi szaktekintélyt idéztem. Minden válaszoló azt az álláspontot képviselte, miszerint, a kvantitatív eszközök (elsősorban az AVE) nem alkalmasak a hatékonyságmérésre. Ezúttal azokat a gondolatokat gyűjtöttem össze, hogy mégis hogyan mérhető a pr? A sok „módszer-ellenes” gondolat után, végre arról is beszéljenek a szakemberek, ők miként professzionalizálják…
Martin Roy lassan átvágott a füstgépből áradó sűrű ködön. Ezüstszínű tűzálló mellényt viselt, a fején sárga sisak. Egy lépésnyire sem látott, szeme előtt fátyolként terjengett a füst. A korábbi utasításoknak megfelelően azonnal lehajolt, előre nyújtotta a kezét és négykézláb kúszott tovább. Az új póz megalázó, de biztonságosabb volt. Lent, a szőnyegnél ugyanis még maradt valamennyi…
A filmtörténet első alkotásai dokumentum-jellegűek voltak, többnyire névtelen operatőrök munkái. A 19. század fordulóján egyre gyakoribbá váltak Európából a távoli országokba történő expedíciós utazások, s az úti-filmek is divatosak lettek. 1907-től a játékfilmek egyre nagyobb súlyt kaptak, kielégítve a közönségigényeket. Az első antropológiai jellegű filmek korábbra datálhatók, gyakorlatilag már a 20. század fordulója előtt megszülettek….
Ha csak annyival akarnám eladni Philippe Sands könyvét, hogy jogtörténeti munka, ami arról szól, hogyan rögzültek a „népirtás” és az „emberiesség elleni bűntett” fogalmak a nemzetközi jogban, akkor gyakorlatilag élve temetném el az idei év egyik legfontosabb tényirodalmát. Úgyhogy nem is teszek így. Mert ez a mű sokkal több ennél. Ez ugyanis (legalábbis ami felépítését…
„– Az orosz embernek három erőssége van: a „hátha”, a „ne adj isten”, meg a „valahogy majdcsak”.” Szvetlana Alekszejevics: Elhordott múltjaink. Örkény Színház, 2018 szeptember Szvetlana Alekszejevics a kortárs orosz irodalom egyik vitatott, de mindenképpen az egyik legizgalmasabb alakja. Nemcsak érzelmileg – úgy is persze, hiszen olyan témákat boncolgat, amik a hétköznapi orosz identitásról tudósítanak,…
