Régi vágyam az, hogy a képeim kiléphessenek a térbe, sejtelmem sem volt, ezt milyen formában tegyem, ugyanis a szobrászathoz sem értek, és még sorolhatnám, mihez nem. S közben kislánykorom óta erősen foglalkoztatott a kérdés, mibe is csomagoljam magam, amely egyszerre véd meg, de ugyanakkor mégsem takar el. Aki rám néz, az a külsőm alapján máris…
(…) ennek a regénynek saját gravitációja van, ami húz, húz befelé minket a saját elferdült, különös, koherens világába. Nem csak megmutatja az elbeszélői szétesettséget mintegy kívülről, mintha városnézésen volnánk, hanem invitál a kellős közepébe, a vihar szemébe, hogy onnan lássuk, milyen is az egész. Nyugtalanító és kizökkentő regény, és ezt nagy respektussal mondom. Talán csak…
Gondolják, hogy az Új eltörli a Régit? Valóban úgy gondolják, hogy a Saddam Husseinek, Khadafik és a tálibok, … kiradírozzák az Arisztotelészeket, a Jézus Krisztusokat, a Zolákat (a híres „Vádolom!” c. nyílt levele miatt elítélt francia írót, aki megvédte Dreyfust, a kis zsidót), a Senghorokat (Szenegál egykori miniszterelnökét), és hogy a globalizált világunk négy sarkában…
Írok neked. Sokszor akartam, de nem jött a szó, nem jött a betű, csak ültem és bambultam magam elé. És haragudtam magamra a tétlenségért, elmém, gondolataim tunyaságáért. Nem tunyaság volt; mindeddig nem volt sem ideje, sem megfelelő módja a szólásnak. Maradjon a csend, írtam. Tisztulni jöttem, bár magam sem értettem a szó jelentését; azt viszont…
Vajon miért fogalmazott úgy Madách Imre „Az ember tragédiája” c. drámai költeményében, hogy „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”? Mi ez a szó: „bízás”? Egyáltalán miért fordul elő valamilyen formájában annyiszor, nemcsak a hétköznapi szóhasználatunkban (bizalom, biztonság, bizonyosság, biztosítás stb.), de a magyar irodalomban is? Felteszek még egy merész kérdést: mi dolgunk van nekünk, magyaroknak…
„Tudom, hogy hol mit érdemes venni, tudom az árakat, hogy csütörtök és vasárnap a kenyeres nap, vásárnapon rutinosan alkuszom, tudom, hogy kinek adhatunk hitelt és kinek nem. Felismerem a kongatást, ami templomba hív, és azt is, ami a Mambou érkezését jelzi, a HIV-fertőzés és a malária jeleit, nem zavar már a tehetetlenség érzése, megértettem, hogy…