Az argentin zenész, zeneszerző (1921-1992) a napokban töltötte volna be századik életévét. Új műfajt teremtett: jazz- és klasszikus zenei elemekkel ötvözve forradalmasította a klasszikus tangót, és életre hívta az „új tangót” (nuevo tango), melyet napjaink előadóművészei szívesen játszanak különféle hangszereken és formációkban. Ő ennek a műfajnak a legnagyobb alakja mind a mai napig, de a kortárs zenének is óriása, akinek műveit a legelismertebb komolyzenészek is játszották, s már életében klasszikussá vált. De amíg mindezt elérte, nagy utat járt be.
Argentínában született, olasz szülők gyermekeként. Gyermekkorát New Yorkban tölti és nyolc évesen már bandoneónon játszik. Két év múlva a magyar származású Wilder Bélától tanul klasszikus zenét. Kapcsolatba kerül az argentin tangó mesterével, Carlos Gardellel is.
Amikor a család 1937-ben hazatelepül Argentínába, bárokban és klubokban lép fel, mellette hangszerel, filmzenét ír. 1940-ben Arthur Rubinstein ajánlására kezdi meg komolyzenei tanulmányait, és maga is komponálásba fog, és 1946-ban megírja első „igazi” tangóját. 1953-ban párizsi ösztöndíjat nyer el, ahol a legendás zenepedagógus, Nadia Boulanger veszi szárnyai alá.
1955-ben tér vissza Argentínába, ahol megalapítja a Buenos Aires nevet viselő oktettjét. Amellett, hogy a bandoenón virtuóza, zenét szerez. Főként tangót játszanak, világhírűvé téve a nuevo tango műfajt.
Az Isabel Perón (Juan Perón harmadik felesége, aki férjét követte az elnöki székben) elleni katonai puccsot követően, amikor a fegyveres erők juntája vette át a hatalmat Argentínában, Piazzolla külföldre távozik, s 1976-tól hét évig Olaszországban él.
De mit kell tudnunk arról a már többször említett hangszerről, mely összeforrt nevével –, a bandoneónról? Ez a Magyarországon kevéssé ismert harmonikafajta elsősorban Argentínában és Uruguayban népszerű, a hagyományos tangózenekar fontos hangszere. Ezt tekinthetjük az autentikus „tangóharmonikának”, nem pedig a nálunk leginkább használatos billentyűs harmonikát – melyet előszeretettel titulálnak tangóharmonikának – még akkor sem, ha 40-es, 50-es években a hazai zenészek sokszor játszották rajta ezt a műfajt.
Piazzolla 1983-as élő koncertfelvétele kapcsán így ír:
„A „Nuevo Tango” a hagyományos tangóból fejlődött ki, amelyet tánczeneként játszottak. Az „új tangó”, mely Buenos Airesben született, a modern idők új ritmusainak, harmóniáinak, melódiáinak, dinamizmusának köszönheti létét.
Miközben a hagyományos tangót játszó muzsikusok kezdték megunni, hogy mindig ugyanazokat a régi számokat játsszák, én nagyon élveztem, hogy új stílusú tangókat játszom és komponálok. Sok „kritikus” és „művész” próbálta lejáratni az új tangót – sikertelenül. Néhány ambiciózus zenész megpróbálta követni az én utamat, de két dolog hiányzott belőlük: a képzettség és a tehetség. Argentína ifjú generációja változást akart. Ez 1955-ben következett be, amikor először tűnt fel az “Octeto Buenos Aires”, és folytatódott a “Quintet Buenos Aires” formációval, mely 1960-ban alakult meg, és még ma is létezik. Ezeket a sorokat ma írom Bécsben, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik hittek a zenémben. Köszönetet szeretnék mondani az ORF-nek is, mely ragyogó élő felvételt készített 1983. októberében a Konzerthausban…”
Piazzolla Quinteto Tango Nuevo formációjának 1984-es, élő felvétele következik, mely elmondja mindazt, amit szavakkal nem lehet kifejezni.
*
Milonga del Angel – bandoneónon Astor Piazzolla játszik; kiváló zenésztársai pedig a következők: Pablo Ziegler: zongora; Fernando Suarez Paz: hegedű; Oscar Lopez Ruiz: elektromos gitár; Hector Console: nagybőgő).
Linkajánló
Astor Piazzolla – Libertango (1977-es európai turnéján)
Astor Piazzolla – Oblivion (Feledés)
Adios Nonino -4- ASTOR PIAZZOLLA y su Quinteto Tango Nuevo -live in Utrecht (1984)
