A XXI. században zajló technológiai fejlődésnek köszönhetően hihetetlen gyorsasággal terjedtek el a modern, képrögzítésre alkalmas eszközök, mint a digitális- és kompakt fényképezőgép valamint a mobiltelefon. Olcsón és automatizáltan tudjuk archiválni emlékeinket, természetesnek és magától értetődőnek tartjuk használatukat. De vajon felmerül e bennünk valaha is, hogy képeink egy nap a történelem részévé válnak, és objektív jellemzést adnak korunkról a jövő generációi számára.
Hogy a megörökített pillanat történelmivé válik e vagy sem, azt csak az idő, az eljövendő korok és nemzedékek megítélésétől függ. Mégis, az elkészült fotók pontos képet adnak az adott kor divatjáról, szociológiájáról, gazdaságáról, művészetéről és technikájáról. Bemutatnak háborút és békét, metropoliszt és természetet, örömöt és bánatot, életet és halált. A fotográfia célja mindig is az adott pillanat rögzítésén túl annak magas szinten történő, kifinomult, de valósághű bemutatása volt.
A fotográfia történetét a XIX. század elejétől datálják, pontosan 1939. augusztus 19-től, amikor nyilvánosan ismertették a dagerrotípiát, az elsőként gyakorlati használatba került képrögzítési eljárást. „A francia állam a találmányt életjáradék fejében megváltotta, a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel”. Az ábrázolás megváltozásának legerőteljesebb mozgatórugója a polgárság volt. E feltörekvő réteg reális életszemlélete megkövetelte a valósághű ábrázolást, és egyre inkább eltávolodott a mitológiai és vallásos mondanivalótól.
A Typotex Kiadó gondozásában megjelent „A fotográfia nagykönyve” című kötet szerzője nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy bemutassa egy olyan szakma történetét, amely lassan 200 éve reflektál a világ jelenségeire, miközben részben alakítja is azokat. A 600 oldalas album nemcsak fotókat prezentál, hanem részletes leírással szolgál az adott korról, technológiáról és a fényképek mögött meghúzódó történetekről.
A könyv első két fejezetét természetesen a fotográfia kezdetének és térhódításának elbeszélésének szenteli az írónő. Bemutatja, hogyan jelenik meg a társadalom világa a képben, illetve megtudhatjuk, hogyan függ össze a fényképészet és a társadalomtudomány. A XX. század eleje, a modern kor művészeti ágainak áttekintése után pontos képet kaphatunk e korszak mindennapjairól, és a közelgő háborúk előszeléről. Az új látásmódok, mint a szürrealizmus és dadaizmus, a fotóriporterek megjelenése, a fényképészet és a film összekapcsolódása fenekestül forgatták fel a társadalom életét, ezzel újabb szociológiai változásokat indítva el. A fotókon keresztül megismerhetjük távoli országok kultúráját, a hidegháború által generált feszültségeket. A globalizmus és a technológiai fejlődés újabb változások elindítói: kinyílik a világ, minden régi megújul. A kötet a posztmodern fényképeszet bemutatásával és a XXI. század jelenével és jövőbeli lehetőségeivel zárul.
Ez az igényes és nagy volumenű kiadvány nemcsak lélegzetelállító, történelmi jelentőségű fotókat mutat be, hanem részletesen ismerteti a háttérben zajló társadalmi, gazdasági és technológiai változásokat is. Egy műgyűjtő, vagy a fényképészet iránt rajongó polcáról sem hiányozhat!
„A fotográfia nagykönyve” az eddigi legteljesebb összefoglalás a kezdetektől napjainkig, szerzője fotótörténeti kánont alkotott. 600 kép ismerteti meg az olvasót a fotózás történetével a művészet és technika, a szociográfia és divat, a háború és természetfotózás szemszögéből. Az olyan világfordító történelmi eseményekhez kapcsolódó fotók, mint Lincoln elnökké választása, vagy MacArthur tábornok és Hirohitó császár első találkozása, meglepő részletekkel gazdagítják eddigi ismereteinket. Közelképet kaphatunk azokról az emblematikus fotósokról is, például Mathew Bradyről, Alexander Gardnerről, Edward Steichenről vagy Gertrude Käsebierről, akik egyéni szemléletükkel, technikai újításaikkal váltak e végtelen történet szereplőivé. E mozaik számtalan kockája a fotográfia teljes történetévé áll össze, melyet a kultúra lencséjén át szemlélhetünk.
