„Akkor érj hozzám, ha visszajössz halálom óráján!” (…) „A csend. Ez, ami változott! Ezelőtt csendben ültünk, most mindenki zajong, így nem hallani a szellemek hangját.” – mondta Agatha Ndum A. Mussa Ntong. Északnyugat-Kamerun törzsi királyságában. Esuban vagyunk. Egy olyan közösségben, ahol a törzsi hagyományok, társaságok, hiedelmek és hitek – bár jelen vannak a mindennapokban, és…
A 19. század folyamán iskola nyílt Angliában fogyatékos gyermekek számára. Az alapítók meg voltak győződve arról, hogy a bolondok, az idióták, a félkegyelműek igenis taníthatóak…Tény, nem pedig hipotézis…. Ugyanebben a pillanatban a Csalagúton túl, Franciaországban, felkiáltott „Hugo atya”: „Zárjátok be a börtönöket, iskolákat fogtok nyitni helyettük!” A 20. században egy másik mesteri szülemény, a római…
Ha túljutunk az első lépésen, azaz elfogadjuk, hogy nem mi képviseljük az egyetlen intelligens életformát az Univerzumban, rengeteg további kérdés merül fel. Barátságosak? Hogyan néznek ki? Milyen idős a civilizációjuk? Mennyire fejlettek? Mit akarnak tőlünk? Az erőforrásaink kellenek nekik? Meg fognak szondázni? Mit válaszolnánk, ha ugyanezeket a kérdéseket tennénk fel a földlakókról? Nagyon eltérő válaszokat…
A publicitás megszervezése a könyvkiadásnak az a területe, ahol a fantázia és a rugalmasság gyors és látványos eredményeket hozhat. Egy szerkesztőnek sokszor évekre van szüksége ahhoz, hogy egy alkotó ötletből kéziratot hozzon létre, míg egy pr-szakember néha már hetek múlva tapasztalhatja a könyv megismertetésével kapcsolatos kreatív ötleteinek kedvező eredményeit. Minden könyv borítója elsősorban a szemnek…
Sadako Sasaki két éves kislány volt, aki a Misasa híd mellett élt Hirosimában, amikor az atombombát ledobták 1945. augusztus 6-án. Az alábbiakban részletesen olvashatunk a bombázás történelmi hátteréről, illetve a 12 éves korában elhunyt Sadakoról, aki történelmet teremtett legendás japán papírdarvaival. A második világháború utolsó időszakában 1945-ben az Amerikai Egyesült Államok két atombomba ledobását szervezte…
Szerettem a városomat, ahol a középiskolás éveimet töltöttem, talán a legtöbb érzelemmel, bánattal, reménnyel, lelkesedéssel, boldogsággal, sikerrel és kudarccal a tanulásban, a szerelemben, az élet apró dolgaiban. Te emlékszel a városodra? Nem tudom, megszámolta-e valaki, talán egy szorgalmas statisztikus, mennyi iskola állt abban a városban akkoriban, de legalább 10 középiskola, legalább 40…