A latinos formájú „protocollum” idővel szinte minden európai nyelvben ismertté vált kifejezés a könyvtári rend szimbólumaként fokozatosan a hivatalos kapcsolatok rendjének, rendszerének kifejezőjévé, és ezáltal a diplomáciai életben használatos fogalommá vált. Bár a diplomácia révén az élet sokféle területén elterjedt, a protokoll mindmáig erősen kötődik a diplomáciához, s így a hivatalos nemzetközi kapcsolatokhoz. Az alábbiakban…
A Népművelési Intézet 1979-től 1992-ig továbbképzéseket szervezett a romákkal foglalkozó közművelődési szakembereknek, romáknak és nem romáknak egyaránt, ezzel szakmai iránymutatást kívántak adni a roma közösségekben elindított közösségfejlesztő munkának, annak érdekében, hogy a kulturális esélyegyenlőségért folytatott küzdelem eredményeket hozzon az élet más (szociális, lakhatási, foglalkoztatási) területein is. Ilyen továbbképzéseken vett részt adatközlőm is, aki ennek köszönhetően…
Egy indián teremtésmítosz szerint kezdetben csupán a Végtelen Űr létezett. Semmi sem rezzent, mert nem fújt a szél, semmi sem vetett árnyékot, mert nem világított semmiféle fény. Akkor még csak Tawa – a Nap-lélek –, élt, és néhány kisebb isten. Tawa sajnálta, hogy olyan kietlen a mindenség, ezért a Végtelen Űrből és a saját lényegéből…
Komoly töprengést okoz: a két rokonszakma – public relations és a diplomácia – több évtizedes művelése során felhalmozott tapasztalataimat, megérzéseimet igyekezzem-e rendszerbe foglalva, definíciókkal ellátva közzétenni, vagy inkább a témához kötődő jelenségeken eltöprengeni, nem korlátozva a gondolatok és példák szabad, de kissé kaotikus áramlását? Miért van az, hogy a pr-szakmának a kilencvenes évek elején történt…
2015 szeptemberében kedves barátnőm meglepetést küldött nekem: egy kis szobor fényképét. A kis esernyős öregember Szentpéterváron, az Izmajlovszkij kertben üldögél ma is, egy pad háttámláján, és van benne valami nagyon megkapó. Ő a „Pétervári angyal”, Roman Susztrov szobrászművész ikonikussá vált alkotása. 2015 óta követem a művész munkásságát, és amikor két éve egy cikket is írtam…
A „politikai zanza” úgy jött létre, hogy egyes dél-amerikai és új-guineai törzsek tagjai a lehető legkisebbre zsugorított emberi fejeket (az egykori újságolvasókat!) spájzolták, s éveken át kedvtelve nézegették (a 2/3-dal) legyőzött ellenségük kiszáradt testrészeit. Karinthy Frigyes az írott szövegek zsugorítását nevezte így el, szerinte a zanza olyan közlemény, ami néhány mondatban, ostobán leegyszerűsítve foglal össze…