Esu pontos területét, hogy mettől meddig terjed, nem nagyon ismerik, a Kamerun – Nigéria határ sem mindenhol egyértelmű, de ez nem zavar senkit. Godwin sem döntötte el még, hogy kameruni feleséget akar-e vagy a szomszédos országbelit, ami teljesen érthető, ha figyelembe veszzük, hogy apja néha itt, néha ott, anyja viszont csak Nigériában él. A házasságkötésüket sem siették el, sok közös gyerek születése után sem fejezték még be.
Kamerun észak-nyugati térségében a hagyományos házasság hosszas procedúra, sokszor éveken, évtizedeken át tart, befejezettnek akkor tekinthető, ha a menyasszonypénzt teljes egészében kifizette, és feleségét a saját házába vitte a férfi; hogy közben a sokadik gyerek vagy unoka is megszületik, az nem zavar senkit. Siettető tényező csak az egyházi, illetve polgári esküvő lehet, ami nem előzheti meg a hagyományosat.
Nem biztos egyáltalán, hogy Esuból akar feleséget magának -, mondja Godwin, mert a nigériai lányok megbízhatóbbak, dolgosabbak és háziasabbak. Az sem akadály, hogy ő Esuban dolgozik és él: majd az anyja, aki Nigériában van és ismeri fia jellemét, kiválasztja a megfelelő feleséget. Ha a jellemek találkoznak, akkor működik a házasság, állítja Godwin. Az írástudatlanság a feleségjelölt részéről nem erény, de nem is akadály. Nigéria-Kamerun konfliktuszónáról, határvillongásról nem tud senki.
A Fon által szervezett, összehívott ökumenikus találkozásra is eljöttek a muszlim meghívottak, és fulániak szóltak elsőként az egybegyűltekhez. December 30-án és január 2-án keresztények és muzulmánok együtt búcsúztatták az elmúlt, és köszöntötték a soron következő évet. Az ima, fohász, tánc és ének Istennek és isteneknek szól, talán csak a forma változott, lényege, tartalma, ritmusa, dallama valószínűleg ugyanaz maradt. Még a hangszerek is a féltve őrzött régiek; ilyen alkalmakkor előkerülnek, hogy majd saját szentélyükbe kerüljenek ismét vissza.
A fehér ember országában tanulni hasznos erény, summázzák: minden elszármazott évente hazalátogat és segíti az itthoniakat: munkahelyet keres a távoli országokban, a nagyszámú család egy-két tehetséges gyerekét taníttatja, alapítványokat, segélyszervezeteket alapít vagy vezet. Fehér ember országa (whiteman-country) minden hely, ami nem Afrika, és fehér ember mindenki, aki nem afrikai, még a fekete bőrű amerikai Travis is. Ha pedig nekem akarnak kedveskedni, akkor whiteman-woman a nevem.
Esunak új negyedében ballagok: sűrűn egymás mellé helyezkedő, szinte egymásra épült udvartartások helyett bambuszkerítéssel körülvett, tisztára takarított, latrinákkal ellátott bambuszpálmás, mangófás udvarok sorakoznak egymás mellett. Szerezhetek én is földet, ha maradok, szól az ígéret, papírt is kapok bizonyítékul. Be is keríthetem majd, mint magántulajdont; akár a gombamód szaporodó kerékpárok és segélyszervezetek, a változó idők tartozéka a magántulajdon bekerített fogalma is.
Itt lakik Mr. Blasius, a füves ember, akinek a segítségére lenne most szükségem. Kérdésemre ugyan nem tudja a választ, de varázsló-témában otthonosan mozog. Küldhetik a boszik a villámokat, mert van szere ellenük – henceg –, és büszkén mutatja a két kaktuszt: az egyiknek két éle, a másiknak pedig három van, fontos az, hogy a ház bejáratával párhuzamos vonalra legyenek ültetve.
Hirtelen elhallgat, megtorpan, a porban levő valamire mered. A kék kígyó, súgja, és pálcát keres, a siklót az út menti fűbe dobja. A kék kígyóról sok, mesébe illő történet szól. Nem ölik meg, mert benne egy gyermek lelke lehet; amikor a gyermek alszik, lelke távozik/távozhat belőle és kék kígyóba költözhet. Ha a kígyót megöli valaki, a gyermek is meghal, mert a megölt állatból a lélek nem tud visszavándorolni az embertestbe; ez a legtöbb hirtelen történő gyermekhalál oka, meséli Mr. Blasius, mélyen hajlongva. A mély hajlongás a hirtelen összegyűlt emberseregnek szól, akik hangos ujjongással méltatják az előbbi nemes tettet.
Köszönöm az infókat és búcsúzom; a következő napokban Munkep-Munka-Gayama látogatást tervezünk. Áram nincs, telefonjel sincs, de őt mindenki ismeri –, nyugtat meg Godwin, és ha nagyon akarom Nigériába is át tudunk sétálni, de akkor tegyünk hozzá még 1-2 napot. Útlevélre sincs szükség, egyszerűen csak átkenuzunk. Köszönöm, de ezt most kihagyom. A hegyen-völgyön át tartó vándorút viszont valós élmény minden szempontból. A gilisztahajtót és vitaminokat az összes gyerek megkapta, jártunk-láttunk sokat, örök élmény marad.
