Mindent egybevetve: marha jó kötet, ami teljesen átfogó képet ad arról az évezredeken átívelő fertőzésről, amit antiszemitizmusnak hívunk, és ami érthetetlen módon tör elő újabb és újabb alakban az emberi tudatból. Az antiszemitizmus összetett kérdés, messzire nyúlnak csápjai. Van hozzáfűznivalója a történésznek, a szociológusnak, a teológusnak és a filozófusnak is – bizonyára a fizikusnak és…
A XX. század sajátos állatfaja a szépen kidekorált katonatiszt (…) Alighanem konzervatívabb és jobboldalibb, mint amit én egészségesnek tartok, de ettől még akár jó vezető is lehet. A kérdés, hogy a kapott (vagy kikapart) felhatalmazást mire használja fel. Egyesíteni akarja a nemzetet, vagy csak az egység illúzióját, a nemzeti monotóniát akarja létrehozni. A XX. század…
Kovács központi szereplője Zsófi, aki nem viseli el, ha hozzáérnek. Aminek nyilván oka van. Ez a forgatókönyv pedig egyfajta trauma-krimit ígér: az olvasó ugyanis, mint valami rendőreb (a póráz másik felén az íróval) elindul a nyomokon vissza az ősforrásig – addig az eseményig, ami Zsófi érintésfóbiájáért felel. Kovács Bálint publicisztikáit szívesen olvasom, érzékeny, kellően éles,…
(…) ennek a regénynek saját gravitációja van, ami húz, húz befelé minket a saját elferdült, különös, koherens világába. Nem csak megmutatja az elbeszélői szétesettséget mintegy kívülről, mintha városnézésen volnánk, hanem invitál a kellős közepébe, a vihar szemébe, hogy onnan lássuk, milyen is az egész. Nyugtalanító és kizökkentő regény, és ezt nagy respektussal mondom. Talán csak…
METROPOLE ORKEST ÉS A ZENE KONTINUITÁSA Van egy zenekar, a holland Metropole Orkest, aki a maga nemében teljesen egyedülálló, nem fogott rajta az idő, a stílusok és korok váltakozása, 1945 óta zenélnek a legkülönbözőbb műfajokban, mint a dzsessz, pop, világzene vagy filmzene. Játszottak olyan legendákkal, mint Ella Fitzgerald, Dizzie Gillespie, Pat Metheny, Herbie Hancock,…
Amikor Francisco Meli elénekeli Cavaradossi levéláriáját, az idős férfi ránéz az áhítattal figyelő idős asszonyra, és megsimogatja az arcát. Hosszú évek óta nem láttam ennél szebb simogatást, ahogyan az öreg, ráncos kéz kinyúl a pléd alól és megérinti azt az arcot, amit – tán ötven éve is már- ugyanígy érintett meg. Ne félj, nem hagylak…