AMERRE JÁROK VÉDTELEN
(…) ennek a regénynek saját gravitációja van, ami húz, húz befelé minket a saját elferdült, különös, koherens világába. Nem csak megmutatja az elbeszélői szétesettséget mintegy kívülről, mintha városnézésen volnánk, hanem invitál a kellős közepébe, a vihar szemébe, hogy onnan lássuk, milyen is az egész. Nyugtalanító és kizökkentő regény, és ezt nagy respektussal mondom. Talán csak…