Egy indián teremtésmítosz szerint kezdetben csupán a Végtelen Űr létezett. Semmi sem rezzent, mert nem fújt a szél, semmi sem vetett árnyékot, mert nem világított semmiféle fény. Akkor még csak Tawa – a Nap-lélek –, élt, és néhány kisebb isten. Tawa sajnálta, hogy olyan kietlen a mindenség, ezért a Végtelen Űrből és a saját lényegéből…
A közelmúltban a Facebook betiltott egy antropológiai fotográfiát, melyen egy szőke fehér nő melleit nézi két afrikai fekete nő. Egy orosz fényképészt felfüggesztettek egy hónapig, aztán ezt követte a következő eset, azóta az indiai fiatal informatikusok bőszen figyelik a letakart női melleket, méltatlankodva állnak az egész görög szobrászat előtt és valószínű csak a posztmodern nyugtatja…
Akárhányszor nézegetem a fotókat, visszakerülök abba az időbe és térbe, ahol a képek készültek és mindannyiszor eszembe jut Roland Barthes „megfagyott ideje” az „ez volt” kifejezése. A kép a visszafordítható idő illúziója, mert most amikor nézem a képet, tagadhatatlan az a pillanat, amikor az utcán ülő és szomorúan kéregető gyermek felnéz a kamerába, a lencsébe…
Az életben nem kellenek mindenhez szavak. A nagyon fontos dolgainkhoz egyáltalán nem kellenek szavak. – Jól ébredek, kialudtam magam. Jól vagyok. Reggeli önszemlélődésem belém ivódott, mint esőcsepp a száraz földbe. Nyújtózkodni lenne kedvem, kitágulni, kinyílni, de agyam megálljt kiált. Fájna a mozdulat, csak a lelkem laza, izmaim csökönyösen feszülnek, mozdulatlanságot diktálva minden tagomnak. Összefüggések… test,…
A „politikai zanza” úgy jött létre, hogy egyes dél-amerikai és új-guineai törzsek tagjai a lehető legkisebbre zsugorított emberi fejeket (az egykori újságolvasókat!) spájzolták, s éveken át kedvtelve nézegették (a 2/3-dal) legyőzött ellenségük kiszáradt testrészeit. Karinthy Frigyes az írott szövegek zsugorítását nevezte így el, szerinte a zanza olyan közlemény, ami néhány mondatban, ostobán leegyszerűsítve foglal össze…
Emil Cioran 1911-ben született a Nagyszebenhez közeli Resinárban (Răsinări). Eleinte Romániában élt és dolgozott, a harmincas évek végén azonban tartósan letelepedett Párizsban. Ezt követően kizárólag franciául írt. Ma az egyik legjobb francia stilisztaként tartják számon, s munkásságának jelentőségét széles körben elismerik. Az, hogy ma a Nyugat a legnagyobb újkori szkeptikusként tekint rá, kétségkívül a csodálat…