A Mézga család három évadát több millió ember követte figyelemmel. Ez a jellegzetesen magyar, vagy inkább közép-kelet-európai filmsorozat kivételes lehetőséget nyújtott a nézőknek arra, hogy az államszocialista korszak kritikáját lássák benne és „a sorok között olvassanak”- ami a nézőszámot jelentősen megemelhette. Mindazonáltal a nézettségi mutatók mögött magas művészi érték húzódik meg. Az alábbiakban néhány kiválasztott…
A munkával még csak elboldogul valahogy egy pr-ügynökség, de belegebed, mire a terjeszkedéséhez szükséges megfelelő munkatársat talál. Jelentkezőben nincs hiány, de közülük sokan más szakmák vagy az iskolák „hordalékai”, akik úgy gondolják, hogy a „péerezni” a bolond is tud. Így a lottón se sokkal rosszabb a nyerési esély, mint a munkatárs-keresésben. Az utóbbi időkben…
„A kommunizmus legvidámabb barakkjában” – 1968-ban – az élet a viszonylagos jólét állapotában telt. Lehetett kétértelmű színházi darabokat játszani, lehetett nevetni a vicceken, kiskirályok visszásságain a mozikban, járhattunk (igaz csak háromévente!) Nyugatra, lehetett maszekolni, kisipart kiváltani, egyre több nyugati cikk jöhetett be és a hétköznapokban nem érződött a szocializmus diktatórikus önvédő rendszere. De biztos így…
2019. május 29-én este, pár perccel 21 óra után –, Budapesten, a Margit hídnál az 1000 tonnás Viking Sigyn szállodahajó összeütközött a 40 tonnás Hableány turistahajóval. A Hableány kegyetlenül gyorsan – hét másodperc alatt elsüllyedt. Fedélzetén 35 ember tartózkodott, két fős magyar személyzet, valamint 31 dél-koreai turista és két dél-korai idegenvezető. Érdemes megnézni L. Dézsi…
Egy országimázsfilm margójára
Az ARC Óriásplakát Kiállítás egyik szlogenje volt: „Fikázni könnyű, alkotni nehéz”. A reklámkészítés olyan, amihez mindenki ért. Az országépítés szintén. Na és ha ezt a kettőt összekötjük… Nem meglepő, hogy hány és hány embernek van véleménye a „Hungary – World of Potentials” című új Magyarország imázsfilmről. Írta és rendezte: Mészáros Isti, zene: Jorgosz & Lepe (Balkan Fanatik), ének: Kovács Nóri, a Muzsikás Együttes „Repülj, madár, repülj!” című számának felhasználásával. Elég csak megnézni az index.hu-n a commentek számát. (2010. december 24-én, 6:30 h-ig 447 hozzászólás.) Először is le kell szögezni: ezt a filmet is ki kellett találni, leforgatni, vágni, stb., ami nem kis munka, így mindenképp főhajtást érdemel, aki részt vett az alkotás bármely fázisában. Ahogy Kerekes Szilárd írja „egy csomó dologba bele lehetne kötni, de kritizálni mindig egyszerűbb”.
Filippiada menekülttáborában mintegy hatszázan élnek, többségében kisgyermekes családok. A tábort önkéntesek tartják fent, fizetett alkalmazott nincs. A támogatásszervezést, koordinálást és az adományok szétosztását egy maroknyi önkéntes végzi, akik számára ez a munka nem csak egy elvégzendő feladatsor és a teendők elvégzésének menete mindig attól függ, hogy aznap épp hányan érnek rá. Mikor nyílik a raktárajtó,…