– Te, öreg, mit csomagoljak még be? – Tükörképe töprengő arckifejezéssel pislogott vissza az előszobában tanácstalanul toporgó Rozáliára. Kopott utazókosztümje megfeszült a vállán, miközben a régi, gurulós bőrönd tetején pihenő kézitáskáért nyúlt, hogy belekukkanthasson. Rozi a retikül tartalmát kiborogatta a viaszosvászonnal letakart ebédlőasztalra. Halványbarackszín rúzs, fogkefe, mentolos fogkrém, egy körömvirágos szappan kék tartóban, rózsaszín körömlakk,…
Életemben először jártam a Duna Palotában, és teljesen magával ragadott a hely hangulata, a barokkos, aranyozott díszek, a bársonyszőnyeggel borított lépcsők, és a megjelent közönség érdeklődése is mély benyomást tett rám Úgy éreztem magam, mint aki – hosszú távol öltött évek után – hazatalált a saját kultúrájába. A Barocco Rustico koncepciója az, hogy tudatosan felépített…
Miért tekintenek a palesztinok a Szentföldre több generáción átívelően is saját földjükként? Miért követelik kitartóan a palesztin államiságot, és a megszállás megszüntetését? Mindenek előtt, vegyünk szemügyre egy négy részből álló térképet, amely Palesztinát ábrázolja, pontosabban azt, ahogyan a palesztinai arabok által birtokolt területek 1946-tól kezdve egyre gyorsabban zsugorodtak az idő előrehaladtával, főként az ENSZ 1947-es…
Az elmúlt hetekben szinte napról napra, óráról órára jelentek meg sokkoló adatok az országot elhagyó magyarok számáról. Fiatalok és több éves szakmai múlttal rendelkező emberek döntenek úgy, hogy egy másik országban próbálnak szerencsét. Fél év alatt csaknem 25 ezer magyar munkavállaló hagyta el az országot és költözött Németországba. Ezzel a negyedik helyre ugrottunk a német…
„Minden ember azért teremtetett, hogy előmozdítson egy folyamatosan fejlődő civilizációt.” – olvashatjuk a bahá’íok szent irataiban. Egy vallás, amely több éve képviselteti magát a Sziget Fesztiválon… Meglepő és meglepetésekkel teli világ ez. Már Lev Tolsztoj is „a vallás legnagyobb és legtisztább formájának” nevezte, miközben ennek a hitnek az elnevezése a mai Magyarországon még mindig…
Megkívántam a lekvárt. A nagy események mindig kicsikkel kezdődnek. A kicsik is. A nagyszekrény tetején tartom a lekvárokat, behoztam egy széket, felálltam rá, levettem egyet, megettem. És, mint rendesen, a nap leírta égi pályáját. A félhomályban pedig – az ún. kutya és (az ún.) farkas közt – olykor szokatlan dolgok történnek. Most például a szobában…
