Gemüt. A fogalom magyarra csak körülményesen fordítható le: egyfajta lelkület, amivel az egyén a közösséghez képes kapcsolódni. A nácik számára kulcsjelentőséggel bírt, hisz számukra az ember értékét elsősorban az határozta meg, mennyire volt képes résmentesen illeszkedni a nép, a Volk homogénnek elgondolt csoportjába. Akiknek ez ment, a jövő részeként számítottak rájuk. Akiknek viszont nem, azok…
Később vagy korábban…? – ezen töprengtem. És hozzátettem: mert a magyar piac nem nagy piac, de akkor is piac. Néhány évvel ezelőtt bizarr szenvedély csiklandozott: naponta több részt is megnéztem a The Twilight Zone című sorozatból. Az eredeti, 1959 és ’64 között készült fekete-fehér változatot szerettem, árad ebből valami naiv képzet a világegyetemről, gyermeki hit az…
A platánfa kérgén futkároznak a hangyák. A katonás rend látványa kérdéseket indít bennem. A hátadon lévő tűzjegy (gólyacsípésnek is nevezik) formája a perverz pszichológust juttatja eszembe, de ma már nincs jelentősége. Feltette a kérdést, milyen alakzatot vélek felfedezni az általam telemázolt, majd összeragasztott és végül szétnyitott papírfecnin? Gondolom valami klitorisz-féle lepke válaszra várt, de sajnos…
A nemi erőszakról folytatott diskurzus során végre elindult egy párbeszéd az áldozatokat hibáztató rendszer fenntarthatatlanságáról és kegyetlenségéről. Úgy gondolom, a téma ennél jóval nagyobb területet ölel fel, és még hosszú utat kell megtennünk, hogy változást érjünk el a bántalmazott emberek, a fizikai, mentális, és szexuális erőszak áldozatainak társadalmi megítélésében. Az áldozathibáztatás pszichológiájáról és káros következményeiről…
1910. március 19-én a pesti Vigadóban megtartott választójogi gyűlésen Tisza István – Magyarország korábbi miniszterelnöke – kijelentette: „Abban az illúzióban élünk-e mi, hogy megmagyarosítottuk az oláh vagy tót polgártársunkat, akit magyarul írni vagy olvasni megtanítottunk? Hiszen ez nem magyarosítás, uraim! Ez nagyon üdvös dolog, nagyon hasznos dolog, mert könnyebbé teszi az ország polgárai között az…
Fák. Körülbelül evvel ki is merítem Sárvárt. Az utolsó olyan rész volt, amit még nem láttam, egészen bent a városban, két percre a vártól. A várba mellesleg be is ugrottam, „beugrani a várba”, igen, bementem a hátsó kapun, barokkos, dísztelen, de csinos házak vannak a váron belül. Először egy udvar, abból meg nyílik egy…