Bécs – Pozsony – Prága – Drezda. Deja vu – a folyók ismét felfelé folynak. Tudathasadásos állapot, ambivalens az érzés: vonattal szeljük éppen a Dunát át. Kedves habsburgi utódok, íme: a történelem! Csodáljátok a várat az üvegen keresztül, hiszen nonszensz, ami valamikor itt zajlott. A vízihullákat rég elmosta már az ár. Ülve tanuljátok végre meg…
Sri Lanka európai szemmel nagyon különös ország, ahol a repülőtéren száris alkalmazottak lebegnek a leggyönyörűbb pasztellszínekben, és az elnök hatalmas képe fogad premier plánban, mintha azt jelezné: „na lám, az ÉN országomba érkeztél”, pedig az ország az övék, a többieké. Ez a sziget ugyanannyira Ádámé is, aki amikor kiűzetett a Paradicsomból, rátalált egy legalább…
Ülök a vonatban, előttem Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének régi kiadású keményfedeles példánya, fel sem nézek belőle, de érzem, hogy szembe leül valaki. Istenem, hogy elhamarkodtam az örömet, miszerint egyedül élvezem a gyilkos vergődését Bécsig. Ilyenek ezek a vonatok, Raszkolnyikovot állandóan megzavarják ontológiai magánvitáiban. Hogy fogja így megölni az öregasszonyt? A felszálló utas a könyvemet bámulja,…