Az agymosás és a népbutítás korában hajlamosak vagyunk minden kicsit is egyedi alkotást rajongva csodálni. A multiplexekbe oly ritkán betévedő európai film esetében pedig hatványozottan fennáll ez a helyzet. Így vártam én is a csaknem két éves késéssel hazánkba érkező Harry Brownt, ezt a témaválasztásában és „mondanivalójában” is vitát generáló alkotást. Daniel Barber debütáló nagyjátékfilmjét…
Mit fedezünk fel esténként a képernyő előtt ülve? Embercsoportokat egy megosztott és szétszakadt társadalomban, mely a globalizáció alappilléreire épül. 20 évvel ezelőtt a vállalatok jelentették gazdaságunk alapjait, ezek kapcsolták össze a nőket és a férfiakat, ennek következtében a szocializálódás helyszínei voltak… Jelenleg ugyanezek a vállalatok zárják be kapuikat, a pénzügy kannibálja által feldarabolva… Ebben a korszakban még konokul…
Mindig is vágyakozva néztem a vándormadarak után. Évről évre útra kelnek, hogy más égtájra vonuljanak, legtitokzatosabb életösztöneik szerint. Milyen furcsa lenne, ha tavasszal egyszer csak nem jelennének meg többé a gólyák, a fecskék. Vajon kizökkennénk közönyünkből? Egy fecske még persze nem csinál nyarat… de mi a helyzet, ha ez a szám már öt nullával végződik? Nyolcvan…
A történet úgy kezdődik: volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer hét cigányfiú. Csakhogy nem volt, hanem vannak, nem is olyan messze innen, pár száz kilométerre, Codruţ Bolocan, Ionuţ Iordache, David Bolocan, Liviu Marin, Lali Bolocan, Viorel Oprea és még egy David Bolocan, a 3000 lakost számláló Racoasa falu roma fiataljai, 16-19 évesek, elhatározták, hogy…
„A kép teret hagy a képzeletnek. A valóság azon része, amely egy korszak rekonstruálását nyújthatja meg, és egyben elindít a történet útján.” – emlékeztet Turós Margaréta. A fényképben rejlő történet esszenciája a véletlen és a megismételhetetlen. A fotóművész pedig ösztönösen megérzi az ezerszínű írisz mögött megbúvó históriákat. A magát ‘Street Photographer‘-nek valló Turós Margaréta fotográfiái…
A populáris kultúra stílusára és a bulvárstílus pilléreire bukkanunk a szappanoperák esetében: az RTL Barátok Közt című produkcióját (vagy a TV2 „Jóban Rosszban” sorozatát), mint kortárs, emberek százezrei, sőt, milliói által követett sorozatot szemügyre véve a műfaj tabloidizált vonásai szembetűnőek. A szociológus Antalóczy Tímea „Szomszédok közt” című munkájában elemezte mélyrehatóan a sorozatot és általában a…