Krisztián hideg reggelre ébredt. A nagy fene hajtásban és felfokozottságban, ami napok óta körülvette, csak most volt alkalma végre annyit aludnia, amennyire szüksége volt. Az uszoda hűvös vize, mely folyamatosan az arcába verődött, most annál is frissítőbben hatott. Szombat éjszaka még, emlékezett, két tv-felvételen is a toppon kellett jelennie, és azóta is csak jöttek a…
(A sorozatnak, melynek része e történet is, két főszereplője a férfi és a kisfiú, egy bizonyos „kis Frank”. Hogy a férfi miféle alak, azt az olvasó gyorsan meg fogja érteni; talán az az egyetlen erénye, hogy szereti a kisfiút – biztos forrásból tudjuk, hosszú éjszakákon át szokott töprengeni, ki is lehet az. Efféléket gondol: „Egy…
Számát se tudom annak, hányszor köszönt vissza ez a Petőfi idézet életem során – és nemcsak a halál kapcsán. Elmúlt egy érzés, egy évszak, egy életszakasz, megoldódott egy feladat, kirepült egy szitakötő valahol a világban. És mégis, mintha valami bágyadt szomorúság lengené körbe ezeket a szavakat. A címbeli verssor az élet mulandósága kapcsán merült fel…
Kalotaszegi kis falu, kis templom, harangház, temető, csipkés fafaragás. A fából összeszerkesztett harangház tetőterében, mint bagoly fészkében, fekete mezben üldögél a harangozó testvére. A templomban búcsúmise folyik, mondja, most nem lehet bemenni, csak ismerősöknek. Tárgyilagos, rövid, egyértelmű tőmondatok, semmi fölös gesztus, mosoly, vagy egyéb metakommunikációs szándék. Két harang van, mutatja, egy nagy és egy kicsi….
Dr. Zsákai Szilvia szociológussal folytatott interjú során olyan kérdések kerültek terítékre, mint az alkoholizmus horizontális és vertikális tagozódása, vagy az eltérő alkoholfogyasztási tendenciák. Mindezek a kérdések az ünnepekhez közeledvén óhatatlanul az eszembe jutottak, hiszen a húsvéti forgatagban olykor szinte tapintani lehet egy-egy belső drámát, melyről csak a tekintetünk árulkodik. A kereszténység egyik legnagyobb sátoros ünnepén…
Vajon miért fogalmazott úgy Madách Imre „Az ember tragédiája” c. drámai költeményében, hogy „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”? Mi ez a szó: „bízás”? Egyáltalán miért fordul elő valamilyen formájában annyiszor, nemcsak a hétköznapi szóhasználatunkban (bizalom, biztonság, bizonyosság, biztosítás stb.), de a magyar irodalomban is? Felteszek még egy merész kérdést: mi dolgunk van nekünk, magyaroknak…