Az adott naptári naphoz képest, az időben legutoljára megjelent 9 legfontosabb szakcikk látványos kiemelése
Koromsötét volt, amikor elindultam hazafelé. Hosszú nap volt mögöttem, reggel a márkushegyi bányában kezdtem: dokumentumfilmet forgattunk az 1983. június 22-i bányaszerencsétlenségről; harminchét bányászt ölt meg a sújtólégrobbanás; megkerestük a volt igazgatót és főmérnököt; találtunk túlélőt is, aki először vitt virágot a barátja sírjára – egyszer talán elmesélem ezt is. Este már a repülőtéren jártam. Rokonokra…
A viszony ellentmondásos, pedig nem így indult, olyan harminc-harminckét évesen elbűvölt Cortázar. Vagyis: elbűvöl most is. De van, ami azért zavar. Itt és most. A cím azért nagyon is jó, nem tudom, honnan jött, volt egy ilyen kötete eredetileg? Olvasás közben eszembe jutott, igen, ez itt van és most van. De. Eleve van bennem némi,…
A jakuzák világában sajátos törvények uralkodnak, Szuzuki Szeidzsun jakuzáinak világában pedig még annál is sajátosabbak. A jakuza bérgyilkosainak életcélja például az, hogy titkos ranglistájukon megszerezzék az első helyet, ha másképp nem, hát a másik bérgyilkos kiiktatásával. Ez szebb és nehezebb feladat, mint a hétköznapi bérgyilkosság. A Number 1-t aztán nyilván mindenki más meg akarja ölni,…
Talán mindenkiben van egy könyv. Hurcibálja magával egy életen keresztül. Ha nincs szerencséje, viszi magával a sírba. Ha nekünk nincs szerencsénk, megírja rosszul. Ha mindannyiónknak szerencséje van, akad a közelben kompetens személy, aki lejegyzi az egészet. Az identitásválságot, hogy milyen zsidónak lenni, orosznak lenni, magyarnak lenni – egyszerre! – a negyvenes évek Magyarországán. Hogy milyen…
(Pszichológiai-metodikai inspirációs segédlet) A tojástól indulok (oda is érkezem majd meg): ha az olvasó még nem író, könnyebb helyzetben van, az íróvá válás útján alkalmazza a módszert; a kész írók már íróként kénytelenek hozzászoktatni magukat, az írásra használt tér kisebb átrendezésével a dolog könnyen megoldható. A technika, akár a cél, ugyanaz. A következő képlettel dolgozom:…
Az első nap. Újonc voltam. Senkit sem ismertem. Riadtan tekintettem körbe az osztályteremben, és minden tekintet rámszegeződött. Félszegen megálltam az ajtóban, és rekedten, alig hallhatóan annyit mondtam: sziasztok…! Erre kitört a nevetés. Valami vicceset mondtam volna? Ugyan, kérlek… Lesütöttem a szemem. Félszegen álltam az ajtóban. Na mi van?! Induljá’ má’ meg! — hallottam a hátam mögül….