„– Hová mész, Szűz Mária?
– Csak ide Olawába, a lengyelekhez. Jelenésem van.
– És szállásod van-e már?
– Gondoltam, a Heniekben fogok lakni.
– Jó választás. Egyszerű fickó, de igen jámbor. És mi lesz a program?
– Csak a szokásos. Vért könnyező szobrok, vérző ostyák, meg pár világvége-prófécia.
– Hát, jó mulatást.”
Olawában, ebben a szürke kisvárosban sose történik semmi. Élik a kisvárosi polákok a maguk kisvárosi életét, miközben zajlanak a nyolcvanas évek: Jaruzelski tábornok katonai diktatúrát épít, de ezzel aligha mentheti meg a lejtmenetbe kerülő szocialista világrendet. A világ leghíresebb lengyele ez idő tájt Rómában él, bizony, ő II. János Pál, a pápa, aki áldásosztó kezével az otthon maradtakban is megbuzogtatja a katolicizmust. A nép tehát csodára éhezik, és meg is kapja azt az együgyű Heniektől, akit meglátogat a Szűzanya, hogy Heniek szájával szólva felszólítson mindenkit a pénteki diszkók és az abortusz hanyagolására, magyarán: a megtisztulásra. Mer’ ha nem, akkor lőn fogaknak csikorgatása, és egyéb miegymások. A nyomaték kedvéért szolgáját némi gyógyító erővel is megajándékozza, úgyhogy a jámbor Heniek elkezdi űzni az ipart, és hamarost egész pofás kis kultusz alakul ki körülötte rózsafüzért morzsolgató hívekkel, akik a világ minden tájáról zarándokolnak hozzá egy jó szóért, egy érintésért, cserébe pedig nem sajnálják a kemény valutát sem. Az üzlet tehát beindul.
Ebből lehetne egy mókás szatírát írni a keresztény szektákról, de Orbitowski nem ezt az utat választja. Van némi komikus vonal, különösen az elbeszélőnek, Zbyszeknek köszönhetően, aki Heniek bátyjaként testközelből figyelte az eseményeket, és most megkeseredett Pepin bácsiként meséli el az egészet a hozzá betévedt író úrnak. No most ez a Zbyszek nem egy eszményi evangelista, velejéig szkeptikus, és bizony hadilábon áll a tízparancsolattal is. (Különösen a paráználkodós részével.) Ugyanakkor mélyen szereti öccsét, és amikor a világ akadályokat állít Heniek elé, hát az felébreszti benne az őrkutyát. Mert bizony akadályok, azok vannak. Az, hogy a szocialista rendszer keresztbe tesz nekik, nem meglepő, mondhatni, ez a dolga – hogy mártírokat csináljon. De hogy az egyház is inkább konkurenciát lát a kultuszban, az már sokkal nagyobb baj. Azt bizony nem könnyű megemészteni. Mert az a dolgok rendje, hogy az ellenségeid harcolnak ellened – nélkülük a győzelem el sem képzelhető, mert ugye kit is győzhetnél le ellenség nélkül. De amikor a szövetségeseid is elárulnak, na, az megtöri a lelket.
Orbitowski könyve mindezeken túl pedig még egy remek rendszerváltó regény is, ami pontosan ragadja meg a fájdalmas átmenetet, ahogy a szocializmusból a kapitalizmusba zuhan át egy ország. Ilyen értelemben regénye virtigli közép-európai történet: hogy milyen nehéz egy országnak lehámozni magáról addigi identitását – mint egy foszlott kabátot –, és újra megtanulnia önmagát.
Megjegyzések
- Sajnos a kiadásról is kell ejtenem pár szót. Bizony sok az elütés, és a tördelés is hagy maga után kívánnivalót. Az például, hogy a szóközök soronként látványosan más méretűek – egyszer ásító szakadékok, másszor szinte nincsenek is –, helyenként kifejezetten megnehezíti az olvasást. Egyes elválasztások pedig kifejezetten fájtak. Pl.:
„Klasz-
sz.”
És hát egy esztétikusabb betűtípust is el tudtam volna képzelni egy ilyen kiváló szöveghez. Na de majd legközelebb. - Akartam egy Szűz Máriás gifet keresni az értékelésbe. Nos, a Szűz Máriás gifek világa akkora Giccscunami, hogy még most is lüktet a szemem tőlük.
*
Kiadó: Poligráf Kiadó
Oldalak száma: 343
Borító: Kartonált
Kiadás éve: 2020
ISBN: 9789638634597
Fordító: Hermann Péter
Hivatalosan engedélyezett másodközlés. Forrás: Kuszma’s Reviews
