A PINKWASHING-RÓL – RÖVIDEN

Kedves magyar LMBTQ-közösség, Budapest Pride! Nem értek egyet azzal, amit csináltok. A minap futottam bele a Facebook-ot böngészve, hogy a Mazel Tov nevű belvárosi romkocsmában egy „rendhagyó, nyitott szívű eseményt” rendeznek, azaz Tel Aviv Pride szimpátia buli lesz, a koktélokból befolyt összegen pedig az izraeli Tel Aviv Pride és a Budapest Pride osztozik majd. Az eseményt a Budapest Pride sajtószóvivője nyitja meg, illetve lesz természesen sok humusz és tahina. „– Hol itt a baj?” – teheti fel a kérdést a kedves olvasó – „a melegek és nem melegek szórakoznak, miközben támogatnak egy jó ügyet, amilyen a Budapest Pride is. Na de tényleg, hol lehet itt a baj?” Egy ilyen típusú Tel Aviv Pride szimpátia bulival az izraeli apartheid rendszert támogatjátok és megfeledkeztek a palesztin melegekről.

Vágjunk a közepébe: itt az idő, hogy megismerkedjetek a Pinkwashing kifejezéssel, ami ügyetlenül magyarra fordítva nagyjából rózsaszínre mosást jelent. A pinkwashing lényege nem más, mint ügyes propaganda-eszköze egy államhatalomnak arra, hogy a melegjogok lobogtatásával és melegekkel szembeni toleráns hozzáállás hangoztatásával, illetve gyakorlati megvalósításával eltereljék a figyelmet, valamint meggyőzzék az egyszeri ‘so called’  liberális demokratát arról, hogy „ha a buzikat szeretjük, akkor mindenkit szeretünk, szóval a liberálisoknak (és buziknak) támogatniuk kell minket.”
Ez viszont nem más, mint egy álságos hazugság, amikor egyszerűen az történik, hogy egy állam meglovagolja az éppen regnáló politikai divathullámot: most éppen a toleranciakampányt és lám, a píszí és übertoleráns nyugati világban egy ilyen propaganda-trükkel komplett apartheid rendszereket lehet tisztára mosni – lásd Izrael, és erre bizony harapnak az emberek, mint a cukrozott takonyra.
A Pinkwashing bizony remekül működik.
Persze lehetséges, hogy a Budapest Pride szervezői egyetértenek Izrael gázai akcióival és blokádjával, amely nyilván érinti a palesztin LMBTQ-embereket is, esetleg támogatják a nemzetközi jog szerint is illegális telepeket Ciszjordániában és az agresszív terjeszkedést a katonailag megszállt területen, vagy azzal hogy milliók élnek úgy izraeli kontroll alatt úgy, hogy alapvető emberi jogokkal nem rendelkeznek.
Talán támogatják a faji alapon szegregált utakat és etnikai az felsőbbrendűségre alapuló államrendszert, a palesztin melegek ellen is elkövetett jogtiprásokat és sokszor brutális bánásmódot vagy a népirtások elől elmenekülő Izraelben élő – akár meleg – afrikai menekültek bebörtönzését a sivatagi büntetőtáborokba. Lehetséges, de kétlem. Sőt, azt is kétlem, hogy egyáltalán ezek a kérdések megfogalmazódtak-e bárkiben is, akik fontosnak tartották, hogy közös nevezőre hozzák Izraelt és a melegjogokat, ennyi erővel tehetnék ugyanezt a legális marihuána fogyasztással és Észak-Koreával, amely ugyancsak nem az emberi jogok fellegvára. Vagy egyáltalán bármilyen kérdés megfogalmazódik-e azokban, akik nyilván tudatlanságból is, de kritikátlanul szolgálják a propagandagépezetet.
Évek óta Izraelben élek, és mint a melegekkel szolidáris ember támogatom a harcukat az egyenlő jogokért. Azt gondolom, hogy a buzik is házasodhassanak szabadon és az azonos-nemű párok is vállalhassanak gyermeket, mert a szeretet nem szexuális irányultsághoz kötött dolog. Ez egy civlizácós minimum. Izraelben és máshol a világon is tény, hogy a melegek sokkal gyakrabban képviselnek emberi jogi ügyeket, mint a heterók, legyen szó a mostanában zajló BlackLivesMatter mozgalomban betöltött szerepükről, az izraeli ellenállási mozgalmakban való részvételükről, ahol a megszállás és az apartheid ellen harcolnak és említhetném még a környezetvédelmi ügyeket vagy a társadalom kitaszítottjaiért, a hajléktalanokért való küzdelemben betöltött szerepüket is.
Az LMBTQ-emberek minden fronton jelen vannak. Az ok egyszerű, sok esetben elnyomottként nyilvánvalóan könnyebb azonosulni a többi elnyomottal. Nekik, LMBTQ-nak lenni azt jelenti, hogy nemet mondanak az elnyomásra.
Szolidárisnak kell lenni az izraeli melegekkel, hiszen annak ellenére, hogy Tel Aviv a melegek számára egy nyitott város, az országban melegházasság nincs. A melegek elfogadottsága terén tény, hogy Izrael az élen jár a Közel-Keleten (bár Tel Aviv-on kívül továbbra sem rózsás a helyzet. sőt), továbbá tény az is, hogy az arab országokban sokszor üldözik őket, beleértve a palesztin vezetést Gázában.
Ez viszont Izraelt nem menti fel az egyéb, brutális mértékű jogtiprásai alól. A buzi közösség helyében pedig kifejezetten felháborítónak tartanám, hogy az ügyükkel való takarózással próbál a sokszorosan bűnös államhatalom szimpátiát elnyerni a nemzetközi közösség szemében.
A Tel Aviv Pride-nak emberi jogi értelemben sokkal nagyobb mélysége van, mind a támogatásának, mind pedig egy, az esemény okán szervezett szimpátia bulinak.
Örülnék, ha egyszer egy Tel Aviv Pride szolidaritási bulin szlopálhatnám az italokat, de ha egy mód van rá,  előbb legyetek szolidárisak az elnyomottakkal, például azokkal a palesztin melegekkel, akiket az izraeli hadsereg – erre néhány hónapja derült fény – megfigyel és zsarolással kényszerít kémkedésre, miszerint ha nem hajlandóak az együttműködésre, akkor nyilvánosságra hozzák a melegségüket, ami a palesztin társadalomban akár halálhoz is vezethet vagy azokkal a palesztin melegekkel, akik ugyan izraeli kontroll alatt élnek, nem juthatnak el a Pride-ra, hiszen nincs joguk a szabad mozgáshoz.
Az LMBTQ palesztinok elnyomása és az az elleni harc az egész meleg közösség ügye. Ha Izrael feladja a megszállást és végre valódi demokrácia lesz, akkor majd, kedves Budapest Pride,  akkor majd bulizzatok a tel aviv-i melegekért, addig viszont mindössze rózsaszínre mossátok a véres ingeket és az igazságtalanságot támogatjátok.

Author: Varga Máté

„Igazságharcos”, független politikai aktivista. Számos izraeli emberjogi szervezettel dolgozott Izraelben és a palesztin területeken egyaránt. Fotósként a palesztin civil ellenállást dokumentálta, főként a ciszjordániai Kufr Quaddum falu küzdelmeire koncentrálva. Magyarországon több előadásban számolt be az izraeli-palesztin konfliktus frontvonalain szerzett személyes élményeiről. Jelenleg főleg az "Anarchists against the wall" nevű izraeli szervezetben aktív.

Vélemény, hozzászólás?