Krisztián hideg reggelre ébredt. A nagy fene hajtásban és felfokozottságban, ami napok óta körülvette, csak most volt alkalma végre annyit aludnia, amennyire szüksége volt. Az uszoda hűvös vize, mely folyamatosan az arcába verődött, most annál is frissítőbben hatott. Szombat éjszaka még, emlékezett, két tv-felvételen is a toppon kellett jelennie, és azóta is csak jöttek a…
Olyan rég nem láttam a kutyás nénit… Olyan magányos volt, ahogy minden reggel indult a kutyájával, összetalálkoztunk a liftben, csak biccentet és szorosabbra szorította a pórázt. A kutya ránézett és látszott abban a nagy barna szemében, hogy mindent megértett. Aztán én csálé léptekkel siettem az iskolába, ő lassan, megfontoltan, határozottan ment, lépéseivel szinkronban lassított a…
Van négy lány. Én is úgy emlegetem őket: a „Fészekalja”. Okosak, bátrak, vonzóak és tettre-készek. Négy égtáj felől jöttek, négy sors, négy habitus, négy történet. Közös bennük a frissen szerzett művelődésszervező diploma, s nekem az, hogy riadt kezdő hallgatókból szívélyes barátaim, tanácsadóim lettek, s e vonatkozásban nevezik magukat fészekaljának. A diplomát megharcolták, megkoplalták, a vizsgákat…
Egy 101 éves indiai asszony, aki férjével felnevelt több száz banyan fát, „úgy ápolta és gondozta őket, akár a gyermekeket”. Salamarada Thimmakka ma is arról beszél, hogy ő és férje úgy vigyáztak a fákra, úgy óvták őket, mint saját gyermekeiket, „amíg szép nagyra nőttek és függetlenek lettek.” Emlékszünk még Martin Bubber: „Én és te” című…
Az írek ragaszkodnak a hagyományaikhoz. Nem véletlen, hogy a Bushmills a mai napig ugyanúgy készül, mint 400 éve. Ehhez a hagyománytisztelethez kapcsolódik ez a kis anekdota: 19. század végén elterjedt, hogy közel a világvége. Amikor megkérdezték G. B. Shaw-t, a legendás írót, hogy nem aggódik-e emiatt, azt nyilatkozta, hogy „nem tart a világvégétől, mert hazamegy…
Hétfő reggel. Az előző hétvége inkább szólt a munkáról, mint a pihenésről, így kissé félve tekintettem az előttem álló újabb hét elé – nem éreztem magam túl produktívnak. Késve indulok, és a lámpákat is mintha direkt nekem állítanák vissza pirosra az orrom előtt. Csepereg az első, és éppen azon tűnődök, vagyon hogyan történhetett meg ez. Mármint, hogy…