– Te, öreg, mit csomagoljak még be? – Tükörképe töprengő arckifejezéssel pislogott vissza az előszobában tanácstalanul toporgó Rozáliára. Kopott utazókosztümje megfeszült a vállán, miközben a régi, gurulós bőrönd tetején pihenő kézitáskáért nyúlt, hogy belekukkanthasson. Rozi a retikül tartalmát kiborogatta a viaszosvászonnal letakart ebédlőasztalra. Halványbarackszín rúzs, fogkefe, mentolos fogkrém, egy körömvirágos szappan kék tartóban, rózsaszín körömlakk,…
Ha azt mondom, filmproducer, a legtöbb ember talán egy középkorú, hűvös nyugalommal szivarozgató férfira asszociál. Nem, nem feltétlenül Andy Vajnára, bár meg kell hagyni, ő azért meglehetősen ikonikus figura lett a filmiparban. De az biztos, hogy egy fiatal, filigrán nővel a legkevésbé sem azonosítanánk a producert. Jut eszembe, biztosan tudja mindenki, ki is a filmproducer?…
Megkívántam a lekvárt. A nagy események mindig kicsikkel kezdődnek. A kicsik is. A nagyszekrény tetején tartom a lekvárokat, behoztam egy széket, felálltam rá, levettem egyet, megettem. És, mint rendesen, a nap leírta égi pályáját. A félhomályban pedig – az ún. kutya és (az ún.) farkas közt – olykor szokatlan dolgok történnek. Most például a szobában…
Mivel segíthetjük embertársainkat koronavírus-járvány alatt? Házikaranténba kerülés esetén jelenleg az önkormányzatok feladata ellátni a mindennapi élethez szükséges dolgokkal a lakosságot. Van ahol erre már most sincs kapacitás. A lakosság saját szerveződésében is elláthatja a házikaranténba kényszerülteket, vagy az idősebb, különösen veszélyeztetett korban, vagy egészségi állapotban lévőket. Nem kell sok hozzá, csak amikor magunknak megyünk vásárolni,…
A 212-es autóbusz a Boráros tér H és a Svábhegy között jár. Csaknem minden este ott állok az Újbuda-Központ M megállóban a megváltást jelentő kék mozgó dobozra várva, 1-2 tucat honfitársammal együtt. Érkezik a járat, a kijelző rendszerint a „Felszállás az első ajtón” feliratot mutatja, a jegy-ellenőrzést biztosítandó. A napokban azonban felmerült annak a lehetősége,…
Ha az ember elgondolkodik, és még le is írja a gondolatait, néha kellemetlen helyzetbe kerül. Egyszerre feketén-fehéren ott állhat előtte mindannak a cáfolata, amit életecskéjében „vezérlő elv”-nek, vagy patetikusan hitnek lehet nevezni – és akkor várakozásra kényszerül. A végtelen felé tendáló listáról kicsíptem egy nevet, hogy az értelemszerűen egyre növekvő, soha nem törleszthető adósságaim közül…