A különleges elnevezésű „PAEDEIA CAFÉ” a Budapesti Innovatív Gimnáziumban és Szakgimnáziumban (a „BIG”-ben) dolgozó, tapasztalt és a diákok között feltűnően népszerű két tanár: Borsosné Gróf Gyöngyi és Vargáné Bukucs Zsuzsanna innovatív szakmai válasza a XXI. századi pedagógiai kihívásokra. A hazai gyakorlatban ismert tanulásszervezési módokat felhasználva, a közgazdasági szakirányon 6 szaktárgyat integráló, a diákok belső erősségeire építő, a munkaerőpiaci kompetenciák fejlesztésére fókuszáló, komplex oktatási rendszert hoztak létre. Ennek adaptációja megvalósítható más szakok esetében, sőt akár a köznevelésben is. Kíváncsiak lettünk a pedagógiai kísérlet konkrét részleteire is.
PR Herald: – Mennyire innovatív és miért hasznos a „Paedeia Café” a modern-kori pedagógia gyakorlatban?
Vargáné Bukucs Zsuzsanna: – A Paedeia Café a finn oktatási rendszerben a tanárok együttműködésének olyan formája, ahol mentortanárok és kezdő pedagógusok kis csoportjában találhat rá mindenki a saját oktatói stílusára, s építkezhet a többiek tapasztalatából. Mind a ketten gyakorló pedagógusok vagyunk, gyakran mentorálunk, hatékonyan fejlesztjük egymást szakmailag. Mindez mint járulékos haszon jelent meg az éves programunk „melléktermékeként”. Innovatív módon a létező módszertant és óraszervezési eljárásokat ötvöztünk egy közös rendszerbe, de nemcsak néhány hetes projektben, hanem egy teljes tanévet átívelően, a kerettanterv követelményeit szem előtt tartva úgy, hogy az órákon egyszerre ketten voltunk jelen. Programunk a valódi gazdasági folyamatokat kívánja megismertetni a diákokkal, s mivel a gazdaság nem tantárgyakat, hanem komplex gondolkodást, üzleti problémák és nem témazáró feladatok megoldását feltételezi, ezért számunkra teljesen természetes módon kapcsolódnak a korábban már tanított tanagyagok az új rendszerbe. A köznevelésben oktató tanárok is bizonyára érzékelik, mennyivel hatékonyabb lehetne az oktatás, ha a történelem, a művészetek, az irodalom és a nyelv, vagy akár a matematikai gondolkodás és ismeretek egymásra épülnének, összekapcsolódhatnának, egységet alkothatnának. Milyen csodálatos is lenne, ha az ismeretek integrálása, a képességek fejlesztése nem szorulna az érettségi követelmények tételsorainak béklyójába, ugyanakkor a tanárok nem éreznék azt, hogy mindez a hatékonyság rovására megy. Tapasztalatból tudjuk, ez másképp nem jöhet létre, csak kísérletezéssel, bátorsággal, kitartással és persze sok kudarccal és tapasztalatszerzéssel. Ami azonban elengedhetetlen, a makacs kitartás és hit abban, hogy a teljes szemléletváltással jó úton járunk. Ehhez kellenek a támogató kollégák és vezetők, a diákok és szakemberek pozitív visszajelzései, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni.
PR Herald: – Honnan jött ehhez az inspiráció?
Borsosné Gróf Gyöngyi: – Számunkra – a saját életkorunktól függetlenül – különösen fontos az Y és Z generáció átalakult tanulási szokásaihoz, a megváltozott munkaerő piaci igényekhez való alkalmazkodás. Célunk a diákok kompetenciáinak, problémamegoldó képességének, a folyamatokban és rendszerekben való gondolkodás képességének, együttműködési és kommunikációs képességeiknek, a vállalkozói kompetenciáiknak hatékony növelése. Ehhez elengedhetetlen innovatív, átadható komplex módszer kidolgozása, a képzési eredmények javítása és az iskolánk ismertségének és elismertségének növelése, diákok toborzása.
PR Herald: – Mik az Önök legfontosabb céljai?
V.B.Zs.: – Fő célunk olyan innovatív, egész tanévet felölelő oktatási program kidolgozása volt a közgazdasági szakmacsoportok kétéves képzési szakaszában, a 13. évfolyamon, mely szakít a hagyományos, frontális oktatással, a tantárgyakra osztott, a folyamatokat nehezen értelmezhetővé tevő tanítással. Célunk a digitális generációkhoz igazodó tanulási-oktatási rendszer megteremtése, mely épít a diákok önállóságára, erősségeire, emeli szakmai igényességüket, javítja munkaerő piaci kompetenciáikat. A „tevékenykedtető” tanulás révén célunk az oktatás eredményesebbé, hatékonyabbá tétele, a diákok belső motivációjának emelése, a tanulás élvezetesebbé, egyben gyakorlatiassá tétele volt. Mindezzel az oktatott diákok érvényesülésének, erősségeik és belső motivációjuk felismerésének, tudatosságuknak növelése is határozott céljaink között szerepelt. A pilot program segítségével szerettük volna iskolánk hírnevét emelni, a szakmai fórumokon elfogadottabbá válni, a szakmaszerkezeti döntés lobbijának eredményességéhez hozzájárulni.
PR Herald: – Melyek program alapvető pillérei?
B.G.Gy.: – A tantárgyi integráció, az epochális rendszer, a projektmódszertan, a játékosítás („gamifikáció”), a munkaerő-piaci kompetenciáik fejlesztése, a tanulók belső motivációinak erősítése és a 2 szaktanár egyidejű jelenléte az órákon. Ezek a felsorolt pillérek komplex szemléletváltásban testesülnek meg. Más oktatási kísérletek a projektmódszert, a kooperatív technikákat, a gamifikációt, a kompetenciák fejlesztését, a gyakorlatias, esetleg élménypedagógiai módszereket mindössze néhány hetes projektekben valósították meg. Összetett, teljes évet átfogó, komplex rendszerrel eddig még nem találkoztunk. Egy egész tanéven keresztül, heti 18 órában közösen voltunk jelen az órákon, segítve ezzel a diákok előrehaladását, a személyre szabott, differenciált oktatást. Rendszert teremtettünk a közgazdasági folyamatok értelmezésében azáltal, hogy a diákok eltérő szemléletet képviselő tanárok nézőpontjából ismerhették meg egyazon folyamatokat. Ugyanakkor nagy hangsúlyt fektethettünk a diákok erősségeinek felfedeztetésére, a kompetenciák fejlesztésére, a valódi együttműködésben rejlő előnyök bemutatására.
PR Herald: – Miként képzelik el tantárgyi integráció megvalósítását?
V.B.Zs.: – Az általunk több éve oktatott tantárgyakat (gazdasági és jogi ismeretek, mikro- és makroökonómia, marketing, jog, statisztika, pénzügy, ügyviteli és levelezési ismeretek, munkaerő-piaci ismeretek, üzleti kommunikáció) olyan rendszerben integráltuk, hogy a tanulók jövőbeli (fiatal felnőttkori) vállalkozásainak alapítását, és sikeres működését előre segítsük megismerni, megtanulni. Ebben látjuk a megoldást arra, hogy a diákok számára a tudás alkalmazása, a tanultak gyakorlatba való átültetése, a több tantárgy keretében oktatott tudás értő, problémamegoldást segítő alkalmazása lehetővé váljon. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nincsenek tantárgyak, csak témakörök és felvetett, megoldandó problémák. Amikor például makrogazdasági fogalmakról, folyamatokról volt szó, a gazdaság évenként változásának trendjeit vizsgálva könnyen lehetett statisztikai mutatószámokat számolni. A marketing piackutatási részében egy kérdőív elemzésekor szintén a statisztikát használunk fel. A lényeg mindig az, hogy ne csak megtanulandó fogalmakkal, elméletekkel, hanem a gyakorlatban használható, célzott problémákkal és megoldásokkal találkozzanak a diákok.
PR Herald: – Mit jelent az „epochális oktatás” az Önök tanítási gyakorlatában?
B.G.Gy.: – Az epochális oktatási mód nem idegen a magyar oktatásban, a mi esetünkben azonban másként jelentkezett ez az óraszervezési módszer. A tömbösítés nálunk is megjelenik, hiszen heti 3×6 órát töltenek velünk a diákok, ami az összes óraszámuknak több mint a fele, de így elég az elmélyülésre egy adott témában és a különböző módszerek alkalmazásának lehetőségét is magában hordozza. Miután iskolánkban is van csengetési rend, de nincs hangos csengőszó, arra is van mód, hogy az órákat ne feltétlenül 90 percenként kelljen megszakítani, 5-10 perc mozgásterünk mindig volt arra, hogy az adott témát befejezhessük. A tanévet négy, nem egyenlő részre osztottuk, az elsajátítandó anyagot négy témára fűztük fel. Az epochák egy saját vállalkozás alapításának és működtetésének időszakait ölelik fel, amelyek a következők: a.) gazdasági alapozó ismeretek b.) az ötleteléstől az üzleti tervig c.) a vállalkozás alapítása és beindítása és végül, de nem utolsó sorban d.) a tervezett vállalkozás „működtetése”.
PR Herald: – Nem túlzó idealizmus „projektszemléletet” elvárni a fiataloktól?
V.B.Zs.: – Természetesen a mi diákjaink is nagyon sokfélék. Év elején felmérjük őket, megvizsgáljuk tanulási stílusukat, s összevetjük a pedagógiai céljainkkal. A rogersi személyiség-központú iskola megvalósításába nem láttuk értelmét belevágni, azt azonban nagyon fontosnak tartjuk, hogy változatos, sokféle igényt kielégítő módszert vezessünk be. Összeszedtük az általunk korábban sikerrel alkalmazott módszereket, s egy koherens rendszerré gyúrtuk össze. Meggyőződésünk, hogy az epochákon átívelő témáknak a legjobban a projektmódszer felel meg. A diákok 4 fős csoportokban egy saját induló vállalkozás koncepcióját dolgozták ki, készítettek üzleti tervet, majd álltak neki a vállalkozás üzemeltetésének. Az órákon alkalmazott pedagógiai módszerek, eljárások és tanulásszervezési módok széles skáláját igyekeztünk alkalmazni, lehetőséget teremtve a tárgyi tudás megszerzésén túl a fontosnak gondolt kompetenciák fejlesztésére is. A vita, a prezentáció, a csoportmunka, a párban való dolgozás, a szimulációs és egyéb játékok, a verseny, a kisebb- nagyobb projektek mind hozzátartoztak a közös munkához. A vállalkozásuk szervezésével kapcsolatos feladatokat a diákok a TRELLO alkalmazásán keresztül valósították meg. Mindennaposak voltak az egyéni és csoportos prezentációk, szakanyagok önálló vagy csoportos feldolgozása, az online elérhető szakmai játékok beépítése is gyakori. Természetesen tanulni azért otthon is kell, hiszen mindig lesznek olyan diákok, akik igénylik a frontális oktatást.
PR Herald: – József Attila egyszer azt írta, hogy „Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek.” Önök szerint érvényesülhet mindez egy átlagos magyar iskolában is?
B.G.Gy.: – A mi óráinkon belüli játékosítást egyfelől tanulási formának gondoljuk, de a diákok ezt közvetlenül nem érzékelik, nem érzik az „erőszakot”. A játék élménye elveszi a kényszeredett munka érzését. Másrészt a diákok motivációjának és aktivitásának fokozására egy nagyon jó eszköz. A játékosítás alapvetően két fontos területen segíti a motivációt, s ezzel a hatékonyságot: a diák nem fél a tanártól, s nem unatkozik az órán. A tanulók imádnak játszani, szeretik a versenyhelyzeteket és észre sem veszik, hogy közben saját magukat teszik próbára és olyan attitűdöket alakítanak ki, melyek a későbbiekben még fontosak lehetnek a számukra. A játékok segítik a folyamatok megértését, hozzájárulnak a gyakorlati problémák sikeres megoldásához, a stratégiák kidolgozásához. Alkalmat teremtenek az önállóság fejlesztéséhez, ugyanakkor adott esetben a csapatban való dolgozás képességét is fejlesztik. A játékok az órákon a mindennapok részévé váltak, casinózva ismételtünk, activityvel mélyítettük a tananyagot, egy felvezető Kahoot mindig jó ébresztőnek bizonyult. A kísérleti osztályban a játékelemeket nemcsak a tanulás folyamatának koordinálásában, de az értékelésben is hasznosítottuk. Az értékelési rendszerünk alapja az ötfokozatú skála helyett egy dinamikusan változó pontrendszer lett. A játékokban megszokott, hogyha valamit jól csináltunk, azért jutalom jár. A mi esetünkben ezek a pontok, amelyekkel a diákok erőfeszítését értékeljük. Ha nem vállalta el a feladat megoldását vagy éppen nem készítette el, esetleg nem az elvárható színvonalon valósította meg, nem kapott büntetést, nincs ott a rossz jegy visszavonhatatlanul a naplóban. Az értékelésbe szinte minden ponton bevontuk a diákokat is, akik meglepően szigorúan, s szakmailag indokolt módon értékeltek. Természetesen a személyes szimpátia, a kapcsolatok is alakították az így kialakult pontokat, de ez is egy jó tanulság volt a szakmai életre vonatkozóan: nemcsak a teljesítmény, a kapcsolatok is számítanak. Nagyon nagy eredménynek tartjuk, hogy a diákokban nemcsak az abszolút teljesítmény kapott szerepet, hanem az egyéni fejlődést is díjazták. Ennek eredményeként nem egy nagyon alacsony szinten teljesítő, kudarckerülő diák tett erőfeszítéseket, s vállalt számára nehéznek tűnő feladatokat örömmel, hétről hétre. Alapvetőnek gondoljuk azt a törekvést, hogy az oktatás során a legfontosabb feladata egy pedagógusnak, hogy felismerje diákja erősségeit, s arra ösztönözze, hogy a hiányok foldozgatása helyett energiáinak nagy részét az erősségei fejlesztésére fordítsa. Sajnos az oktatás uniformizáló jellege folyamatosan ez ellen hat. A vizsgák sem kérnek számon mást, mint közép vagy emelt szintű tudást. A képességek, erősségek, érdeklődési irány elég hamar elsikkad, így nincs mit csodálkozni a diákok motiválatlanságán. Azért, hogy a diákokban a motivációt növeljük és sikerélményeiket fokozzuk, először fel kellett térképeznünk, miben is jók ők igazán. Az önismeretet rendkívül fontosnak tartjuk, ezért a diákokkal rendszeresen végeztettünk önismereti teszteket akár a vérmérsékletüket, a csapatszerepeiket, kreativitásukat, problémamegoldó képességüket, vagy motivációjukat illetően. Az első epocha is a rendelkezésükre állt, hogy saját magukkal és csapatuk tagjaival tisztába kerüljenek. A csapatokat is úgy kellett kialakítaniuk, hogy heterogén tudással és képességekkel rendelkező tagok kerüljenek egy csapatba, hiszen így tudták a legjobb teljesítményt produkálni. Az erősségekre fókuszálást segítette az értékelő pontrendszerünk is. Pontokat többféleképpen lehetett szerezni. A rendszer nyitott volt, javaslatokat mindig vártunk, de teljesíteni mindenképp kellett. Ha valaki sem órán, sem otthon, sem szóban, sem írásban, sem csapatban, sem egyénileg nem akart dolgozni, sajnos nem kapott pontot. Az alulteljesítő diákokkal is sokat beszélgettünk, megpróbáltuk folyamatosan bevonni őket játékokkal, lehetőségekkel, de hangsúlyoztuk, hogy minden erőfeszítést nem tudunk helyettük megtenni. Saját magukon nekik is dolgozniuk kellett. Az eredményeink magukért beszélnek. Diákjaink idegen nyelvű üzleti prezentációkat tartottak, 30-40 oldalas üzleti tervet írtak, értékelték egymás erőfeszítéseit, díjazták az előrehaladást, örültek egymás sikerének, megtanultak objektíven és inspirálóan értékelni, kezdtek tisztában lenni saját erényeikkel, kiléptek a komfortzónájukból és szerettek bejárni az óráinkra. Ebben az osztályban minimálisra csökkentek a csapatkonfliktusok, s az ebből fakadó nem teljesítés aránya, ösztönözték egymást, s hajlandóak voltak nemcsak tőlünk, tanároktól, hanem egymástól is tanulni.
PR Herald: – Miként lehet a munkaerőpiaci kompetenciákat fejleszteni ebben a korosztályban?
V.B.Zs.: – A sikeres munkavállaló jól kommunikál, képes csapatban dolgozni, jó a problémamegoldó képessége. Ezek a legfontosabb képességek, melyeket mi az óráinkon rendszeresen fejleszteni akarunk. A diákok egy része nem értette eleinte, hogy miért nem elég, ha csak ül az órán és nem csinál semmit, de ma már tudják, hogy közös célunk elsősorban az, hogy sikeresek, eredményesek, ezáltal elégedettebb munkavállalók, vállalkozók legyenek. Az órákat úgy terveztük, hogy minden nap fejlesszük a diákok asszertivitását, kommunikációs képességét. Véleményt kellett alkotniuk, azokat ütköztetni, empatikusan fogalmazni. Folyamatosan kritikusan kellett egymás teljesítményét értékelniük, mely nemcsak a lényeglátásukat, érvelési képességüket fejlesztette, hanem a szendvics módszer elsajátításával azt is begyakorolhatták, hogy sokkal nagyobb hatást érnek el, ha a dicséret-javaslat-dicséret hármasában értékelik egymást, mintha csak a zavaró tényezőkre, hibákra fókuszálnának. Az önismeretüket ugyan célzottan is fejlesztettük, de a munkahelyen, az üzleti életben előforduló leggyakoribb helyzetek előidézésével mindenki megtapasztalhatta melyek a tudatosan vagy tudattalanul használt stratégiái és milyen előnyökkel, hátrányokkal kell számolniuk. Tudatosítottuk bennük, hogyan tudnak jól megoldani munkatársi, vagy főnök és beosztott között fellépő konfliktusokat, hogy tudnak védekezni a manipuláció ellen, hogy tudják összehangolni céljaikat. A jó kommunikátor nemcsak megfelelő önismerettel, de empátiával, aktív odafigyeléssel is rendelkezik. Az értékelések és a csapatmunka során mindezeket a képességeket fejlesztettük. Ha fontos kérdés adódott, osztályvitákat rendeztünk, melyre csapatok jelentkezhettek, s pár napos felkészülés után irányított vitafórumon tárgyalhatták meg az ügyet. Rendszeresen kaptak önállóan feldolgozandó feladatokat, melyeket csoportban vagy párban kellett megoldaniuk: vagy írásban kellett a lényeget kiemelniük, vagy szóbeli prezentációt tarthattak egy adott témakörben. A kooperatív technikák nemcsak az együttműködést fejlesztik, hanem lehetőséget adnak arra, hogy egymást segítve, értékelve mindenki kipróbálhassa magát például a páros szóforgó alkalmazása közben.
PR Herald: – Kollektív, vagy egyéni a diákok „munkája” ezeken az órákon?
B.G.Gy.: – A mi projektmódszerünk alapja a csapatmunka. A diákok megtanulták, hogy nem azok a jó csapattársak, akik pont olyanok, mint ők, hanem sikerült elérni, hogy felismerjék a különböző képességek kihasználásában rejlő lehetőségeket. A munka során nagyon sokat tanulnak konfliktuskezelésről, célok összehangolásáról, munkamegosztásról, altruizmusról és potyautas stratégiákról. Felismerték, hogy a csapat működhet demokratikusan, de vezetőre akkor is szüksége van. Fontos felismerés volt számukra, hogy milyen módon tudják egymást motiválni, hisz a feladatok jó része egy ember számára elvégezhetetlen, egy csapatnak azonban kihívás, de megoldható. A problémamegoldó képességük fejlesztése adta nekünk a legnagyobb kihívást. A diákok számára a kellemes feladat, ha megmutatjuk, hogy kell egy kérdést kibogozni, megoldani, azután egy hasonló kérdésnél a látottakat kell levezetniük. Azok a feladatok, amelyeket nem jártunk előzetesen körbe, s nem adtunk hozzá megoldó kulcsot, eleinte a nagyon nehéz problémák közé tartoztak, s gyakran meg sem próbálkoztak vele. Ma már egyre több olyan feladatot tudunk nekik adni, ahol rájuk bízzuk a megoldás módját, s rendkívüli leleményességről tesznek tanúbizonyságot, legyen az egy vitára való felkészülés, vagy a karácsonyi projektnap osztályprodukciója. Rájöttek időközben, hogy gyakran csak azért nem álltak neki egy elsőre átláthatatlannak tűnő problémának, mert nem volt hozzá bátorságuk, s nagy erőt adott nekik a csapatlét. Ma már senkitől nem halljuk, hogy egyedül szeretne inkább megoldani valamit.
PR Herald: Hogyan lehet a tanulók belső motivációit erősíteni?
V.B.Zs.: – Tapasztalatunk szerint az érettségizett és velünk kapcsolatban álló tanulók számára tanulásnak csak az a folyamat számít, mikor leülnek és elkezdenek tanulni, vagy az iskolában részt veszek egy frontális órán, melyen nekik jegyzetelni és figyelni kell és az ott elhangzottakat a szóbeli felelésnél vagy az írásbeli számonkérésnél visszaadni. A többség 12 éves tapasztalata sajnos ezt támasztja alá. A motiváció egyik pillére az önállóság. Az autonómia fejlesztése az órákon együtt jár azzal, hogy lemondunk tanári privilégiumaink egy részéről, bízunk diákjainkban és bevonjuk őket nemcsak az interakciókba, hanem a tananyag alakításába, módszereink megválasztásába. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy teljesen másról tanulunk, mint amit a kerettanterv előírna, hanem azt, hogy a diákok véleménye és szükségletei alapján alakítjuk ki a hangsúlyokat. Ez pedig segít a differenciálásban is. A bevonás fontos eleme, hogy minden nap végén minden diák kitöltött egy napértékelő kérdőívet. Ebben bátran leírhatták véleményüket, megfogalmazhatták, mi tetszett, min változtatnának. Ezeket minden nap végén átnéztük, s megbeszéltük a következő óra elején. A diákok javaslatai alapján alakítottuk ki az ülésrendet, volt, hogy változtattunk a pontozási rendszeren, beemeltünk vagy ritkítottunk bizonyos módszereket. A játékokat rendkívüli módon szerették, ha valamit hiányoltak, azonnal jelezték. Természetesen mindig figyeltük, hogyan érezték magukat az órákon. Nagyon jól látszott például, hogy azon tanulók, akik a hagyományos, frontális oktatás, majd otthon tanulás módszeréhez voltak szokva, eleinte nehezen akklimatizálódtak. Nem tudták mire vélni a rengeteg interakciót, csoportmunkát, hogy az órákon nekik nemcsak passzívan szemlélődni kell. Idővel rájöttek, mennyivel könnyebb így az otthoni tanulás, s hogy nemcsak magolják, hanem értik is az anyagot. A bevonás következő területe az értékeléshez kapcsolódott. Ez nemcsak a korábban említett kommunikációs gyakorlatban merült ki, hanem azt is jelentette, hogy a diákok értékelése megjelenik a pontozásban. Minden prezentáció, hír, megoldási mód ismertetés után a 4 fős csoportok megbeszélték az előadók teljesítményét, s a csoporttagok által konszenzusosan kialakított végeredmények átlagát rögzítettük a pontok között. Meglepően jól, objektíven pontoztak, s egyre teljesebb érvrendszerrel támasztották alá értékelésüket. Így úgy érezhették, nincsenek kiszolgáltatva a tanári szubjektumoknak, s sokkal igazságosabbnak tekintették a kapott eredményeket.
PR Herald: – Milyen eredményeket értek el az eddig megvalósított program során?
B.G.Gy.: – A diákok eredményessége javult, a tanári kooperáció javult, az iskola szakmai kapcsolatrendszere bővült, az iskola szakmai elismertsége javult. A diákok teljesítményét az előző évfolyamok kiinduló és befejező méréseivel tudjuk összehasonlítani, illetve támaszkodunk a 14. évfolyam tanító kollégák szakmai véleményére is. A projektet érdekesnek és elismerésre méltónak találta a Pénziránytű Alapítvány, ahol szakmai workshopon oszthattuk meg az érdeklődő iskolák képviselőivel projektünket, illetve felkérés érkezett szakképző intézménytől is a projekt bemutatására. A képzésben résztvevő osztályok teljesítménye a záróvizsgán fog objektíven manifesztálódni 2018 májusában.
PR Herald: – Miként összegeznék az eddigi pozitív hatásokat?
Vargáné Bukucs Zsuzsanna: – A rendszer legfontosabb előnye az eredményessége: a diákok teljesítménye az előző évek hasonló szakos diákjait mérhetően felülmúlja. A diákok tanult tehetetlenségi faktora csökkent. A tanulók kommunikációja, gondolkodási és probléma megoldási képessége, stratégiai, rendszerező és együttműködési képessége mérhetően javult. A folyamatos tanári kooperáció és jelenlét révén az oktatás hatékonysága hatványozottan nőtt. A diákok motivációs szintje, aktivitása nőtt, miközben nem érezték tehernek a tanulást. A diákok önismerete, asszertivitása, erősségeik felismerése, s azokon alapuló fejlődési stratégiáik kidolgozottsága, magabiztosságuk emelkedett. A diákok közérzete, oktatásba, tanulásba vetett hite, az LLL melletti elkötelezettsége az élménypedagógiai módszerek által jelentősen emelkedtek. A tanár-diák kapcsolat mérhetően javult. A differenciálás tere, jelentősége, elfogadottsága javult. A tanárok teljesítménye nem összeadódott, hanem megtöbbszöröződött. Az iskolán belül, a tanárok közötti kooperáció mértéke, s az erre vonatkozó igény emelkedett. Az iskola szakmai kapcsolatrendszere kibővült.
PR Herald: – Hogyan tervezik a projekt továbbfejlesztését?
Borsosné Gróf Gyöngyi: – A programot szeretnénk finomhangolni, a mérési eredményeket felhasználva az iskola keretein belül még eredményesebbé tenni, a módszereket továbbfejleszteni, a gamifikációt a projekt teljes rendszerére kiterjeszteni. Az IKT-eszközök tárházát bővíteni kívánjuk, ennek érdekében továbbképzéseken veszünk részt, illetve a tapasztalatokat az iskolán belül rendszeresített tudásmegosztó fórumokon kívánjuk tovább népszerűsíteni. A továbbfejlesztett, ellenőrzött, több éven keresztül, mérhetően hatékony programot, részletes módszertani leírásokkal, közkinccsé kívánjuk tenni.