A családom kutyaszerető. Amióta az eszemet tudom, mindig volt kutyánk, míg falun éltünk. Volt komondorunk, dán dogunk, német juhászunk és néhány ismeretlen fajta is, amit egyszerűen korcsnak neveznek a „kívülállók”. Imádtam mindegyiket. Édesanyám soha nem engedte, hogy az udvarról a házba jöjjenek, mert „a kutya házőrzésre való”, mondogatta. Aztán a fővárosba költöztünk és a panellakásban…
„Élünk és meghalunk…” – írja természetes egyszerűséggel Bródy János az egyik dalszövegében. Bizonyos fokig természetesnek vesszük a minden élő számára előre meghatározott utat, kivéve: ha például arról értesülünk, hogy a szomszédban lakó Zoli bácsi 85 éves korában meghalt, a házmester felsóhajt: „Szép kort megért.” Ha valaki a szeretteink közül távozik, soha nem leszünk képesek racionálisan…
Zaj van. Csak az emberek halk horkolása töri meg ezt az idilli zajt. Éppen a hazugságok álmát aludtam, amikor… — Jó éjt! — riadtam fel hirtelen a lányom suttogására. — Gyere már, hasadra süt a Hold! — Jó, jó, megyek már… Vasárnap este van, megint minden kezdődik a végéről. Már most alig várom a hét…
Képzeld el, hogy önként és lelkesen dalolva nyomod fel a szomszédodat a hatóságoknál. Annyira igyekszel nehogy útban légy, hogy jóformán beleolvadsz a falba, s csupán vádló ujjad látszik ki belőle, ahogy egy ajtóra mutatsz. Boldog és elégedett vagy, hogy újra hazád és népedet szolgáltad, szinte önkívületben dalolod nemzeted himnuszát, szemed könnybe lábad, majd szétvet a…
Örök és egyre megkerülhetetlenebb problémakör a fotósok életében, amikor az emberek ingyen fotókat kérnek, szabad felhasználásra. Nemzetközi jelenség, ami ellen világszerte küzdenek a profi fotósok. Bár sokan azt hiszik, döntően magyar jelenség, hogy mindenki ingyen szeretne fotókat kapni, mégsem hungarikumról van szó. A fotós társadalom egésze számára probléma ez, ami külföldön ugyanúgy létezik, és ugyanolyan…
Amikor több mint három évtizeddel ezelőtt Egyiptom földjére léptem, de ja vu érzés szakadt rám. Amint kiléptem a repülőgépből, az illatok, a légkör, a város monoton zaja, mintha a sajátom lett volna. Ismerős volt a fűszeres illat, a bűz, a nehéz levegő, amit a Metropolis kiadott magából… Boldog voltam, régészeti feltárásra jöttem… Először, álmaim országába. …