PRÁGAI SÖRTÁNC, SZÖGEDI PAPUCSBAN Bohumil Hrabal uramnak, köszönettel, amiért megszületett. Egy valamirevaló könyv nem arra való, hogy az olvasó elaludjon mellette, hanem inkább arra, hogy kiugorjon tőle az ágyból, és úgy, ahogy van, alsógatyában rohanjon szétverni az író úr pofáját, olvasható a Táncórák kezdőknek és haladóknak című könyvében, igen, éppenséggel maga írta végtelenített regénymondatában, tisztelt…
A képen még egy lány is. Divatkalapját hetykén félrecsapja, szőke haja könnyen ki tud szökni alóla. Arcán apró mosoly, tavaszt váró, évekre előre álmodó. Hiszi erősen, boldog asszony lesz egyszer. Nyugdíjas állású állami hivatalnok öleli talán, vagy kezeit csókolom, szép kisasszonyos tanárember. És ha vasárnap napnak fénye mossa át a várost, akácillat tölti meg az…
„A kommunizmus legvidámabb barakkjában” – 1968-ban – az élet a viszonylagos jólét állapotában telt. Lehetett kétértelmű színházi darabokat játszani, lehetett nevetni a vicceken, kiskirályok visszásságain a mozikban, járhattunk (igaz csak háromévente!) Nyugatra, lehetett maszekolni, kisipart kiváltani, egyre több nyugati cikk jöhetett be és a hétköznapokban nem érződött a szocializmus diktatórikus önvédő rendszere. De biztos így…
