„Hosszú lett a szövetségért tenni akarók listája a tisztújítás előtt” – mondta a Magyar Public Relations Szövetség (MPRSZ) decemberben megválasztott új elnöke. Lakatos Zsófia, aki a Hill+Knowlton ügyvezetői pozícióját is betölti, a PR Heraldnak adott interjújában egyértelműsíti, hogy a szövetség nyitást hirdet a szakmáért tenni akarók előtt. Az új elnök velünk osztja meg először azt, hogy miért fog hamarosan egy ideig otthonról dolgozni.
– Mikor értesültél először arról, hogy Szeles Péter, az MPRSZ elnöke le akar mondani?
– Tavaly tavasszal már volt róla szó, ugyanis orvosi utasításra kerülnie kell a stresszt. Mi nem akartuk, hogy lemondjon, de elfogadtuk, mert az egészség mindennél fontosabb. Péter lemondásával egy időben az egész elnökség ugyanezt tette, ezt én is támogattam. Az volt a véleményem, hogy az új elnöknek meg kell adni a jogot, hogy olyan vezetéssel dolgozzon együtt, amilyennel szeretne. Az alapszabály engedte volna azt is, hogy csak elnököt válasszon a rendkívüli közgyűlés, az elnökség pedig a helyén maradjon, de akkor májusban teljes vezetőséget kellett volna választani. Azt pedig, hogy fél év munka után méressük meg az új elnököt, nem tartottam fairnek. Szerencsére végül a teljes tisztújítás mellett döntöttünk.
– Hogyan zajlott a jelölési folyamat?
– Rendkívül profi módon.
– Arra kérdeztem rá, hogy milyen metódus van lefektetve az alapszabályban?
– Bárki bárkit jelölhet, ez a lényeg, de ehhez persze tagnak kell lenni. A Jelölő Bizottság gyűjtötte össze a jelölteket, úgy, hogy megkeresték az összes tagot, és megkérdezték őket, kit jelölnek elnöknek, alelnöknek, az elnökségbe, és a bizottságokba. Majd felhívták a jelölteket, hogy vállalják-e. Például Péterre is érkeztek szavazatok, de ő nem vállalta a jelölést. Igen hosszú volt a szövetségért tenni akarók listája.
– Azért az utóbbi években jelentősen megcsappant a taglétszám. Ennek ellenére volt hosszú az a lista?
– De még milyen hosszú volt! Sokkolt, persze jó értelemben, hogy sokan szeretnének tenni a szövetségért, így komoly harc alakult ki a helyekért. A közgyűlésen végül is két elnökjelölt lett, Sós Péter János és én, az alelnökségért sokan, az elnökségbe pedig még ennél is többen jelentkeztek.
– Egészen pontosan heten voltak alelnök-, huszonegyen pedig elnökségi jelöltek.
– Tehát láthatod, mennyi ember akart segíteni. Olyan tudtommal nem is volt a régiek között, aki szeretett volna, de nem került bele egyetlen testületbe sem.
– Annak ellenére, hogy Péter nem vállalt tisztséget, gondolom, külsősként segíti a munkátokat.
– Természetesen felajánlotta a segítségét, amellyel, ha úgy alakul, élünk.
Dinamizmust hoznak
– Egy Péterrel készített 2012 végi interjúban azt mondta nekünk, hogy 2013 nyarán egy „nagy nemzetközi durranásra” készül a szövetség. Mivel a lemondásával kapcsolatban nem adott interjút nekünk, így most tőled vagyunk kénytelenek megkérdezni, hogy mire gondolhatott?
– Nagy nemzetközi durranás? Nem tudom. Amit tavaly nyárra terveztünk, de nem valósult meg, az a PR Akadémia. De idén megcsináljuk. A PR Nyári Egyetem éveken keresztül sikeresen működött, de ez egy öt éves projekt volt, Péter pedig tavaly átadta a rendezési jogokat a Sapientiának (a programot az MPRSZ a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel közösen szervezte – a Szerk.). Ehelyett idén PR Akadémia néven rendezzük meg, Magyarországon. De, hogy milyen nemzetközi eseményről beszélhetett, azt nem tudom.
– Ez hasonló lesz, mint a PR Nyári Egyetem?
– Igen. Az már nyilvános, hogy Pécsett lesz, és júliusban tartjuk. Pécs város önkormányzata, a Pécsi Tudományegyetem vezetői és az elnökségünk tagjai folyamatosan egyeztetnek a részletekről. Remélem, hamarosan közzétehetjük a programot, és ez is olyan sikeres lesz, mint az öt csíkszeredai előadássorozat volt.
– A Hill+Knowlton vezetése mellett, lesz időd a szövetségi munkára?
– Ezt a kérdést rengetegszer feltettem én is magamnak, a közgyűlés előtt, sőt azóta is. Tény, hogy nagyon sokat dolgozom a szövetségben, jelenleg körülbelül ugyanannyit, mint a Hillnél. Mindkét helyen kiváló és ütőképes csapat dolgozik, és ez tette lehetővé, hogy jó és felelősségteljes döntést hozzak. Egyik munka sem Lakatos Zsófiról szól. Ha például azt mondja egy elnökségi tag, hogy végig akarja vinni az arculatváltás pályázatát, akkor szabad kezet kap. Nem hiszek abban, hogy az embereket vasmarokkal kell irányítani és az eddigi időszak bebizonyította, hogy megfelelő szervezéssel és motiválással ki tudjuk hozni a legjobbat az emberekből. Persze vannak problémáink, nem zökkenőmentes az indulás. Rendbe kell tennünk például a költségvetésünket, nem működik rendesen a honlap és felül kell vizsgálni a tagnyilvántartást, de biztos vagyok benne, hogy idővel minden problémát meg fogunk oldani.
– Milyennek érzed a szövetség megítélését, az önmagukat pr-esnek valló több mint ötezer szakember körében?
– Azt látom, hogy nagy várakozással figyelnek minket, amely hatalmas felelősséget ró ránk. A 90-es években hatalmas volt a lelkesedés, amely a válság miatt, és ki tudja, még mi miatt, csökkent. Most azt várják tőlünk, hogy visszahozzuk a lelkesedést.
– Vissza lehet?
– Nem tudom, a pr-szakma sem olyan már, mint volt régen. De meg fogjuk próbálni és egyfajta dinamizmust mindenképpen behozunk a szövetség életébe.
– Térjünk vissza az eredeti kérdésre: milyen jelenleg a szövetség megítélése?
– Sok pozitív hangvételű levelet kaptam december óta olyanoktól, akik régóta nem voltak tagok. Mind segíteni akarnak nekünk.
Kiemelt szerep a tagozatoknak
– Arról mi a véleményed, hogy a szövetségnek jelenleg csak néhány száz tagja van, szemben a több mint ötezer pr-essel?
– Ez baj?
– Nézd, ha az arányt nézzük, az nem túl jó a szövetségre nézve, pláne, hogy ez az egyetlen pr-szakmai szervezet itthon.
– Voltak korai csatlakozók, és vannak a bizalmatlanok, akiknek több idő kell, hogy meggyőzzük őket a csatlakozás előnyeiről. Az arculati pályázat, a PR Akadémia, a nemzetközi kapcsolatok, a CSR tagozat megalakulása már egy új korszak kezdetét jelzi, ahogy a nyitottságunk is. Jöjjön mindenki, működjünk együtt mindenkivel, aki megüti a szakmai szintet, és akinek fontos, hogy a szövetség erősebb legyen! Nem egy zárt szervezet vagyunk, ahogy a szakmánk sem az. Mélyen hiszek abban, hogy csak az integrált kommunikáció működik.
– A hároméves elnökségi munkaprogramot nemrég hoztátok nyilvánosságra. Az első érdekes pont a közbeszerzések szakmai felügyeletének, és a sajtófigyeléssel kapcsolatos jogdíjaknak a kérdése. Hiszed, hogy akár az egyiket, akár a másikat, ismerve a hazai környezetet, rendezni tudjátok?
– Ezek nem új keletű ügyek, már korábban is foglalkoztunk velük. A közbeszerzések ügyét a választások után akarjuk elkezdeni, de nyilván ez egy hosszabb távú folyamat lesz. Fontos, hogy a szövetségnek legyen szava vonatkozó kérdésekben a mindenkori kormánynál. Szeles Péter érdeme volt például, hogy a médiatörvénybe bekerült a CSR-re vonatkozó rész. Ezt ő járta ki és hatalmas eredmény volt. A másik, a sajtófigyelési jogdíjak kérdése szintén nem új sztori. Az egész nem is tőlünk indult, hanem bizonyos szakmai szereplőktől, akik megkértek minket arra, hogy kezdeményezzünk párbeszédet. Az sem biztos, hogy a szövetség zászlóvivő lesz ezekben az ügyekben, lehet, hogy elég lesz, ha csak kezdeményezzük a megegyezést, előmozdítunk egy win-win megoldást.
– Az elnöki programodban kiemelt szerepet szánsz a tagozatoknak. Ezek után is marad a szövetség berkeiben az üzleti ajándéktárgy, vagy a katonai tagozat?
– Azért szerepelnek még a honlapon, mert annak idején a közgyűlés igent mondott a létrehozásukra, de ezek egy ideje nem működnek és várhatóan meg is fognak szűnni. A tagozatok alapítására a jövőben is lesz lehetőség, ebben a kérdésben is nagyon nyitott vagyok, akár lobbi, akár coaching vagy content marketing tagozatról legyen szó.
– Egyik említett tagozat sem működött sohasem?
– Nem tudok róla.
– Két éve 11 szakmai továbbképzés indítását vette tervbe, vagy indította el a szövetség. Ezek mekkora sikerrel működtek?
– Egy képzés indult el, ez a protokoll és rendezvényszervező, ami nagyon sikeres volt. Persze az új vezetésű szövetség is tervez képzéseket, de csak akkor, ha megvan hozzájuk az oktató és az elfogadott tematika. Ezekben a napokban is zajlik a korábbi oktatók megkeresése, hogy kívánnak-e tanítani. De nem csak képzések, hanem workshopok, konferenciák is lesznek. Kis türelmet kérünk, nem megy minden egyszerre.
Nem lehet eltűnni
– Ha már rendezvények: a PR Kávéházi Este volt az utolsó rendszeres programsorozata a szövetségnek, de talán tavaly már nem is rendeztétek meg. Eztán milyen gyakran fogtok szakmai találkozót szervezni?
– A Kávéházi Estét biztosan újraindítjuk, mégpedig tavasszal, már készül a tematika. Én igazi kávéházi estét szeretnék, amely nem egy rendezvényteremben, hanem egy kávéházban van. Jelenleg helyszínt keresünk. A vágyam, hogy minden hónapban legyen, de most még biztos csak kéthavonta lesz.
– Terveztek olyan volumenű rendezvényt, mint a 2010-es és 2011-es hírnévmenedzsment konferencia, amelyen több tucatnyian voltak?
– Nem feltétlenül saját rendezésű konferenciára gondoltunk, inkább közös szervezésűre. A jövő héten lesz a davosi világkommunikációs fórum (az interjú március 6-án készült, a fórum március második hetében volt – a Szerk.), aminek regionális konferenciáját, mint a tavalyi prágai volt, szeretnénk a következő három év valamelyikében Budapestre csábítani. Erről már el is kezdtük a tárgyalásokat.
– A munkaprogram szerint egy Tanácsadó Testület is feláll. Kik alkotják?
– Már összeírtam, ki az a 10-12 ember, akit szeretnék felkérni, de ez még nem publikus.
– Mi a tervetek a jelenleg tetszhalott állapotban lévő Alapítvány a PR Fejlesztéséért szervezettel, amelynek szintén szerepet szán az új vezetés?
– Sokan az alapítvány létezéséről sem tudtak, az én elnökjelölti munkaprogramomban olvastak róla először. Fel fogjuk venni a kapcsolatot a vezetőivel, de ez még nem történt meg. Ha csak a szövetségben dolgoznék, és nem vezetnék ügynökséget, akkor sem lenne elég időm, hogy minden tervet egyszerre megvalósítsak.
– És közben kisbabát vársz…
– Így van! A helyzet az, hogy sem a szakmám, sem a pozícióm nem olyan, hogy el lehetne tűnni belőle. A legtöbben észre sem fogják venni, hogy egy ideig otthonról intézem az ügyeket, mert fantasztikus szervező vagyok és gyakorlott anyuka, hiszen van már két gyermekem. Minden rendben lesz, a szövetség zökkenőmentesen működik majd.
– Szakmai nagyköveteket akartok kinevezni szerte a világban. Nyilvános már, hogy kik ők?
– Ez még nem publikus, először szeretnénk őket felkérni. Egyelőre két országban tervezünk kinevezni nagyköveteket, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban.
– A Sándor Imre PR Díjra 2010-ben 10 alatt volt a nevezők száma, és tavaly sem lehetett sokkal több. Miként próbáltok küzdeni az érdektelenség ellen, ha és amennyiben ezt te is ennek véled?
– Nem hívnám érdektelenségnek. Minden díjnak időt kell hagyni, hogy kiforrja magát, ez az elismerés még csecsemőkorú. A CSR Best Practice Díj például évek óta sikeres, ennek is időt kell hagynunk, hogy a szakemberek, az ügynökségek megismerjék. A PR szakember díjat is újra meghirdetjük, és felélesztjük a Süveg díjat. Ezt 2002 körül a Sárosi Péter vezette PR Ügynökségek Szakmai Kollégiuma hívta életre. Az kapta, akit a többiek egyhangúlag elismertek, „megsüvegeltek”, például az emlékezetes „Aprók az aprókért” kampányért és a Mindentudás Egyeteméért. Persze, a népszerűséghez az is kell, hogy a díjak presztízse nőjön, amihez a szövetség presztízsének is nőnie kell. Ezen dolgozunk.