Martin Roy lassan átvágott a füstgépből áradó sűrű ködön. Ezüstszínű tűzálló mellényt viselt, a fején sárga sisak. Egy lépésnyire sem látott, szeme előtt fátyolként terjengett a füst. A korábbi utasításoknak megfelelően azonnal lehajolt, előre nyújtotta a kezét és négykézláb kúszott tovább. Az új póz megalázó, de biztonságosabb volt. Lent, a szőnyegnél ugyanis még maradt valamennyi…
Dán filmeket nézni jó dolog. Dán filmeket nézni, és utána azokról beszélni meg különösen jó, ugyanis attól rögtön alternatív értelmiséginek nézik az embert, és illedelmesen csodálják. Legtöbben ilyenkor elmesélik azt a különös élményüket, amikor egyszer véletlenül láttak egy nem amerikai, de még csak nem is német, francia, esetleg magyar filmet. Ezeket a helyzeteket meg elég…
A Széll Kálmán téren (Leánykori nevén: „Moszkva tér”) reggelenként az ásásra és betonozásra készek birodalma. Mindenki más idegen. Alida leszáll az 56-os villamosról, magához szorítja a táskáját, és elindul a négyes-hatos megállója felé. A téren egy fiatal hittérítő beszél a megváltóról, hangja a két, nagyjából térdmagasságig érő Orion hangfalnak köszönhetően betölti a rendelkezésre álló teret….
Salgótarjánból Budapestre költözni a rendszerváltás hajnalán csak látszólag evolúció, amennyiben a budapesti végállomás: a Havanna lakótelep. Nógrádiék, miután szinte egyszerre veszítették el állásukat, felismerve a lehetőségek beszűkülését, cserélték fel salgótarjáni földszintes-palatetős lakóházukat a havannai egy-plusz-félszobára, a nyolcadikon. Kicsit sajnálták a konyhakertet, mert hát azért mégiscsak paradicsom, de aztán felismerték, hogy tulajdonképpen nekik nincs is annyira…
A szovjet-orosz science fiction műfajról a legtöbb rajongónak azonnal két név ugrik be: Arkagyij és Borisz Sztrugackij neve. Míg az idősebb testvér, Arkagyij szakmáját tekintve is közelebb állt az irodalomhoz, hiszen japánból és angolból fordított, addig a fiatalabbik: Borisz, a természettudományok, a csillagászat és a matematika avatott ismerője volt. Ez a tény azonban nem tartotta…
Mindenki beszél. Én csak hallgatok. Csak hallgatom, mit ugat a mély.1 Összefüggéstelen hangzavarnak hat, értelmetlen katyvasznak. Kimutathatatlan, kihez mely frekvencia tartozik — pedig mindenki abban bízik, hogy az övé kitűnik. Ám megeshet, nem is az a fontosabb, mit közlünk, hanem az, megegyeznek-e a rezgésszámok. Elbeszélünk egymás mellett. Félreértjük egymást. A vita elveszti kvalitását. Csak kvantitatív veszekedés marad….