Van ez az izé. Hogy egy állam polgárai önérdekeiket érvényesítve szabadon közösségeket alakíthatnak, amelyek függetlenek a kormánytól, sőt, akár annak ellensúlyaként tevékenykednek. Nos, ezt hívják civil társadalomnak. Ernest Gellner szerint ez a folyamat a nyugati demokrácia alapvető sajátossága, és sokkal jobban leírja azt, mint akár a „demokrácia” szó – mert amíg az csak a rendszer…
Körösényi András, Illés Gábor és Gyulai Attila könyvének alcíme: A plebiszciter vezérdemokrácia elmélete és gyakorlata. Járvás Péter (Kuszma) recenziója. Nagyjából egy éve olvastam egy kötetet a hibrid rezsimekről*, abban volt egy tanulmány Körösényi András** tollából a plebiszciter vezérdemokráciákról, na, az nagyon tetszett. Gondoltam is magamban, ez a téma megérne egy önálló könyvet, és tekintve, hogy…
„Adolf Hitler ich liebe dich” (Goebbels naplóbejegyzése) „Te bezzeg nem a négy fal között csináltad.” (Indulatos magánvéleményem) Vajon mire gondol a tömeg? Semmire. Szóval a kérdés értelmetlen. De mit érez? Nos, ezen már érdemes mélázni. Csakhogy a történész itt megtorpan, mert bizony ebben nem illetékes, őt az absztrakciók – mint például a „gonoszság” fogalma –…
Mark Fisher könyvének alcíme: „Nincs alternatíva?” A kapitalizmus, elvtársak, ott van mindenütt. Ott van a „mentálpestisben”: a kiégésben, a depresszióban, a társadalmi passzivitásban. A „piacsztálinizmusban”, vagyis a mindent leuraló bürokráciában és menedzser-szemléletben, ami lassan csak önmaga reprezentálásában érdekelt, de értéket létre nem hoz*. Tetten érjük a call centerek kafkai útvesztőjében, amely mintha csak azért született…
Elégtelen a szókincsem ahhoz, hogy hangsúlyozzam, mennyire fontos Krekó Péter könyve. Nyilván elsősorban a témája miatt – a tömegparanoia ugyanis már egy ideje nem pusztán frenetikus tréfa, alkalom arra, hogy a közösségi oldalakon felhőtlenül kacarásszunk a chemtrail vagy a laposföld-féle butácska agymenéseken. A konteó ugyanis szép csendben a XXI. század hibrid háborúinak hatásos fegyverévé vált,…
Miután Demeter Szilárd PIM főigazgató, akit mostanában a magyar irodalom és kultúra fölött lebegő óvó tekintetként tudok elképzelni (némi Szauron-áthallással) megadta a maga definícióját a „magyar író” nevezetű természeti képződményről (ti.: „az a magyar író, aki magyar olvasónak, magyarul ír művet és azt szeretné, hogy száz év múlva magyarul olvassák ugyanazt a művet, az az…