A PR Herald szakmai önképzőkör-jellegű  Médiaműhelyének vendége Szűcs Tamás, nős, három gyermek apja. Eddig a tények. A többi? „Tanult szakmája szerint latin-történelem-indoeurópai nyelvészet szakos bölcsész, mellette tanult sumert, akkádot, szanszkritot és még számos más holt nyelvet.

Szűcs Tamás A leghasználhatatlanabb diplomát szerezte, ami a világon terem.

Ehhez képest dolgozott céges marketingesként, volt vállalkozó, utazásszervező, újságíró.

Állítja: „mindenbe szívesen belefog, amihez nem ért”.

Amihez ugyanis értett, arra nincs igazán kereslet. A többi meg nem komoly dolog.

Viszont – ezt is maga állítja – kiderült: a tudományos munkához igazán nincs affinitása, túl felületes hozzá.

A mai tudomány azt kívánná meg, hogy az ember egész életén keresztül csak egyetlen dologgal foglalkozzon, arról tudjon meg mindent – de akkor ott van még az a sok más dolog a világban, ami szintén érdekes, azzal mi lesz?

Az újságírásban pedig az a szép, hogy éppen a felületes embereknek való – akik nem akarnak mindent tudni a dologról, csak éppen annyit, amennyi itt és most érdekes – a többi maradjon a szakemberek dolga.

Immár több mint tíz éve dolgozik ebben a szakmában, mégis kissé idegenül érzi magát a „médiások” közt.

Pedig volt már főszerkesztő, hírigazgató, szerkesztőségvezető, dolgozott tévénél és rádiónál, hetilapnál, és online médiumnál – bal és jobboldalinál. Szakterületei: a turizmus és a külpolitika – bár szigorúan véve egyik sem szakmája, hiszen nem tanulta, csak tanította ezeket is.

2013. januárban került el a közmédiától, s bár nem önként, ma már azt állítja: örül ennek is…

Bloggerkedik („Fotelkalandor”), ami azért jó, mert az ember a maga ura, ha nem akarja, nem kell leírnia egyetlen élő magyarországi, avagy külföldi politikus nevét sem.

Amikor nem ír, és épp nem neveli három gyermekét, vagy nem dolgozik, akkor utazik. Aztán ír az utazásairól.

Az utazás az igazi élete, a mozgás, az újabbnál újabb helyek felfedezése.

Mert ez nyitja meg az ember gondolkodását, relativizálja, teszi empatikussá.

Azért él, hogy valódi élményei legyenek. Amit aztán át lehet adni másoknak.

Azt vallja: akinek semmiben sem sikerül különösképpen kitűnni (magát ezek közé sorolja), az legalább élvezze az életét, mert egyébként végképp semmi értelme.

Tiraszpolban, a Dnyeszterentúlon