SZŰCS TAMÁS PORTRÉ

A PR Herald szakmai önképzőkör-jellegű  Médiaműhelyének vendége Szűcs Tamás, nős, három gyermek apja. Eddig a tények. A többi? „Tanult szakmája szerint latin-történelem-indoeurópai nyelvészet szakos bölcsész, mellette tanult sumert, akkádot, szanszkritot és még számos más holt nyelvet.

Indiai pillanatkép

Szűcs Tamás A leghasználhatatlanabb diplomát szerezte, ami a világon terem.

Ehhez képest dolgozott céges marketingesként, volt vállalkozó, utazásszervező, újságíró.

Állítja: “mindenbe szívesen belefog, amihez nem ért”.

Amihez ugyanis értett, arra nincs igazán kereslet. A többi meg nem komoly dolog.

Viszont – ezt is maga állítja – kiderült: a tudományos munkához igazán nincs affinitása, túl felületes hozzá.

A mai tudomány azt kívánná meg, hogy az ember egész életén keresztül csak egyetlen dologgal foglalkozzon, arról tudjon meg mindent – de akkor ott van még az a sok más dolog a világban, ami szintén érdekes, azzal mi lesz?

Az újságírásban pedig az a szép, hogy éppen a felületes embereknek való – akik nem akarnak mindent tudni a dologról, csak éppen annyit, amennyi itt és most érdekes – a többi maradjon a szakemberek dolga.

Immár több mint tíz éve dolgozik ebben a szakmában, mégis kissé idegenül érzi magát a „médiások” közt.

Pedig volt már főszerkesztő, hírigazgató, szerkesztőségvezető, dolgozott tévénél és rádiónál, hetilapnál, és online médiumnál – bal és jobboldalinál. Szakterületei: a turizmus és a külpolitika – bár szigorúan véve egyik sem szakmája, hiszen nem tanulta, csak tanította ezeket is.

2013. januárban került el a közmédiától, s bár nem önként, ma már azt állítja: örül ennek is…

Bloggerkedik („Fotelkalandor”), ami azért jó, mert az ember a maga ura, ha nem akarja, nem kell leírnia egyetlen élő magyarországi, avagy külföldi politikus nevét sem.

Amikor nem ír, és épp nem neveli három gyermekét, vagy nem dolgozik, akkor utazik. Aztán ír az utazásairól.

Az utazás az igazi élete, a mozgás, az újabbnál újabb helyek felfedezése.

Mert ez nyitja meg az ember gondolkodását, relativizálja, teszi empatikussá.

Azért él, hogy valódi élményei legyenek. Amit aztán át lehet adni másoknak.

Azt vallja: akinek semmiben sem sikerül különösképpen kitűnni (magát ezek közé sorolja), az legalább élvezze az életét, mert egyébként végképp semmi értelme.

Tiraszpolban, a Dnyeszterentúlon

Author: Varga Mihály

Stratégiai kommunikációs tanácsadó, a PR Herald – az első magyar public relations szakfolyóirat – alapító-főszerkesztője. 1983-ban kezdi pályafutását a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójában, mint szerkesztő-rendező, majd ’85-től filmgyártásvezetőként dolgozik Budapesten. 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia Kutatófilm-stúdiójánál produkciós menedzser. A rendszerváltás idején (illegális körülmények között) külpolitikai tudósításokat szervez, külföldi televíziós társaságoknak szállít dokumentumfilmeket és híranyagokat, a „Keleti Tömb” utolsó szocialista országainak végnapjairól. Több száz publicisztika, rádió- és lapinterjú szerzője és szerkesztője. Olyan szervezetek és vállalatok pr-tevékenységét segítette/segíti, mint az ORTT, a Magyar Államkincstár, a Szerencsejáték Zrt., a Nemzeti Szakképzési Intézet, a Magyar Villamos Művek Rt., a Levegő Munkacsoport, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségi Közalapítványa és a Workania. A pályájuk elején álló tehetséges emberek megszállott támogatója. Kapcsolat: varga.mihaly@prherald.hu

Schreibe einen Kommentar