A KOM TRUGA TÖRTÉNET

Felajánlottak nekünk egy ásatási lehetőséget a Deltában. Többször utaztam oda, hogy válasszak a lehetőségek közül. Sok helyet bejártam, főként a Nyugat-Deltában, Beheira kormányzóságban. Kom Truga mellett döntöttem, impozáns romjai nagy hatással voltak rám. A ledőlt épültek csupasz falai, a legördült kövek több tragédiát, földrengést, tűzvészt és árvizet sejtettek. Nagy lehetőségeket láttam a régészeti területben, habár…

Részletek

AZ AJÁNDÉK ANTROPOLÓGIÁJA

Az ajándék évezredek óta létezik, de ritkán gondolkodunk el azon, hogy mi is az ajándék valójában: gazdasági csere, társadalmi státusz, presztízs szimbólum vagy a kapcsolattartás szándékának tárgyi kifejezése? Önzetlen gesztus, reciprok aktus, a rituálé része vagy spontán megnyilvánulás? Leginkább bizonyos ünnepekkor ajándékozunk és elvárjuk, hogy az ajándék visszatérjen hozzánk valamilyen formában. Ez a folyamat régebbi, mint…

Részletek

ERŐS EMBEREK

Folyamatosan fáradtnak, kedvetlennek érzem magam. Szomszédomban öreg nénje, kétrét hajolva száraz, kemény, rögös földjét puhítja. Gerince egyenes, törzse csípőből hajlik, orra a rögöt veri szinte; meleg van, nem baj, nem áll meg, nem pihen. Néha vízzel telt palackot emel ki a mélyen földbe ásott szűk veremből, kortyol belőle, majd visszarejti a hűvösbe. Nem lehet otthon,…

Részletek

VARÁZSDOBOZOK

Filippiada menekülttáborában mintegy hatszázan élnek, többségében kisgyermekes családok. A tábort önkéntesek tartják fent, fizetett alkalmazott nincs. A támogatásszervezést, koordinálást és az adományok szétosztását egy maroknyi önkéntes végzi, akik számára ez a munka nem csak egy elvégzendő feladatsor és a teendők elvégzésének menete mindig attól függ, hogy aznap épp hányan érnek rá. Mikor nyílik a raktárajtó,…

Részletek

A HÁZ TÖRTÉNETE

Olyan rég nem láttam a kutyás nénit… Olyan magányos volt, ahogy minden reggel indult a kutyájával, összetalálkoztunk a liftben, csak biccentet és szorosabbra szorította a pórázt. A kutya ránézett és látszott abban a nagy barna szemében, hogy mindent megértett. Aztán én csálé léptekkel siettem az iskolába, ő lassan, megfontoltan, határozottan ment, lépéseivel szinkronban lassított a…

Részletek

DAN ÉS JOE

Egy kép nyolcvankilenc előtt: hosszú volt a hajunk, mint az álmaink sora, padokon ültünk és balkáni angolsággal énekeltünk; a leghosszabb hajú farmeros gitározta a „hetveneseket”, mintha mi is ott lennénk „Ámérikában”. Csomagokban kaptuk a levetett hippi ingeket a keletnémet rokonoktól, kicsit kopottak, kicsit szakadtak, de mind Joplinnak és Hendrixnek éreztük magunkat bennük, volt aki „Little…

Részletek