Bécs

Ülök a vonatban, előttem Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének régi kiadású keményfedeles példánya, fel sem nézek belőle, de érzem, hogy szembe leül valaki. Istenem, hogy elhamarkodtam az örömet, miszerint egyedül élvezem a gyilkos vergődését Bécsig. Ilyenek ezek a vonatok, Raszkolnyikovot állandóan megzavarják ontológiai magánvitáiban. Hogy fogja így megölni az öregasszonyt? A felszálló utas a könyvemet bámulja,…