„A vizuális kutatási módszerek legújabb szakirodalmát követjük nyomon. Megvizsgáljuk, hogy a legújabb interdiszciplináris kölcsönhatások milyen képet alakítottak ki a vizuális kutatás alapító tudományáról és a reprezentációról a vizuális kutatásban, elsősorban a vizuális antropológiára (és kisebb mértékben a vizuális szociológiára) koncentrálva. A különböző szaktudományokban dolgozó mai vizuális kutatók közös érdeklődési területei: a reflexivitás (reflexivity), az együttműködés, az etika, valamint a tartalom, a társadalmi kontextus és a képmások (images) anyagszerűsége közötti kapcsolat. Az egyes szaktudományok művelői anélkül tanulhatnak egymástól, hogy narratív sallangokkal kellene bizonygatniuk saját tudományáguknak a többiekkel szembeni felsőbbségét.” (Sarah Pink)
Fliegauf Gergely mosolygós, kedves, széphangú magas férfi. Ránézésre lehetne akár gazdasági szakember, vagy bankigazgató, még politikus is, de neki egészen más a hivatása: a Magyarországon dolgozó 45 börtönpszichológus egyike volt, jelenleg pedig elméleti börtönpszichológiával foglalkozik. Hat éves korában még csillagász szeretett volna lenni, hiszen azt mondja: „ami kint van, az bent is és a nagy,…
„Afrikai élet-és létmódok megérthetőségét, belső dimenzióit, egészség és betegség, kosz és tisztaság fogalmi relativitását, univerzális panaceák és törzsi hitek, amulettek, orvosságos emberek relatív igazát azonban úgy érzem, felszínesebben érinti, mint lehetne. Ezek sorskérdések afrikaiak és „fehérek” közötti viszonyban, különbségekben és stratégiákban, érdekes lett volna az önreflexió szintjén is többet jelezni ezekről…, akár nem mással, mint…
Kiskoromtól kezdve szerettem az indiános képeket nézegetni, vagy az érdekes törzseket és arról álmodtam, hogy egy nap majd én is meghódítom az ismeretlen világokat, láthatatlanul, észrevétlenül. Mindig volt egy kép a párnám alatt, egy indián kislány vagy egy afrikai törzsbeli gyermek, mert azt hittem, ha éjjel ott van, álmomban majd találkozom vele. De honnan volt…
Indiába – bár magam sem tudtam – a gyökereink keresésére indultam. Úgy képzeltem, ott láthatóvá válik számomra valami ősi, eredeti hagyaték, az emberiség közös, egyetemes örökségéből. Minderről azonban fogalmam sem volt, csak az izgatott, hogy valahogy India mélyére jussak, az „igazi”, érintetlen Indiába, a múltba. Kezdetben el se tudtam képzelni, hogyan juthatnék el nevenincs falvakba,…
Ígértem, írok. Sors, jóslat, igazság, harmónia, balansz – véget nem érő, nagy témák. Saramago-féle megközelítésben: válasz nélküliek. Beszélhetünk róla, persze, ki-ki hozhatja a maga argumentumát, nagy a szép- vagy szakirodalma. Keresve sem találhattam volna jobb helyet Esunál: Kamerun-szerte első helyen áll boszorkányság, mágia, mindenféle babona terén. Summázni nem tudok, nem fogok semmit – még a…
„Az élet olyan elviselhetetlen, hogy azon már csak nevetni lehet.” – írja Samuel Beckett és most már azt sem. Vannak dolgok, amiken nem szabad nevetni, ilyen a szentségünk, a mások szentjei, és valóban nem sok humor szorul a szentkönyvekben. Nem igazán találkozik az ember egy hahotázó Jézussal, vagy Szűz Máriával, Mohamed sem kacarászik az ő…