DIWALI – A FÉNY ÜNNEPE

Diwali, vagy más néven: „Deepawali”, a Fény Ünnepeként ismert Indiában, és a „könnycsepp formájú szigeten. A szanszkrit „Deepa” szó fényt, az „Avali” sort, füzért jelent, tehát a Deepawali a fényfüzér ünnepe, amikor a hindu emberek olajlámpásokat gyújtanak házaikban és házaik előtt, a Gangeszen mécsesek úsznak egész nappal és egész éjjel, mert ezen a napon „a fény legyőzi a sötétséget”. Egész India és Sri Lanka színekbe borul, színes szárikba öltözött nők haladnak el a mécsesek előtt, több tízezren énekelik az igazsághoz és fényhez vezető út dalát. 

Amavasya – a hindu Kartik hónap (Október – November) sötét két hetének 15. napján ünneplik Diwalit és öt napig tart a szertartás, minden napnak megvan a maga felajánlása. Az első napot Laxminak, a vagyon Istennőjének szentelik. Az indiai kasztrendszer elfogadja a vagyont, a felsőbb kasztok emberei rendelkeznek a vagyonnal, melyet isteneik adtak nekik, hogy megjutalmazzák őket. A bráhminoknak is felajánlják olykor vagyonuk egy részét, hogy meghallgattatást nyerjenek az isteneknél.
A második nap ünnepe: Narak Chaturdasi. Egy különös történet szerint Narakasur király pusztulást hozott a létre; Krishna azonban legyőzte őt.
A második nap a király feletti győzelemről és a megtisztulásról szól. A hindu emberek napfelkelte előtt megfürdenek.
A harmadik nap a Balipratipada. BaliIndia egyik híres királya –, a Védák több ezer éves, filozófiáját akarta megsemmisíteni, de ő az, aki az adományok királyaként is ismert Indiában. Ilyenkor a hinduk ajándékokat adományoznak egymásnak, hisz ezen a napon Bali megkapta Visnutól a tudás lámpáját és évente egyszer visszatérhet a földre, hogy millió lámpást gyújtson, fényt hozzon és bölcsességet.
A negyedik nap Padwa vagy Varshapratipada, mely Vikramaditya király koronázását és Vikaram-Samvat kezdetét jelöli. Ezen a napon a hinduk díszbe öltöztetik istenségeiket, ékszerekkel ajándékozzák meg őket, drágakövekkel és arannyal.
Mindezek után ételeket, leginkább édeségeket ajánlanak fel nekik és ők csak azután fogyasztják el a Prasadhot.
A Diwali ünnep ötödik napja  a Bhayya-Duj a marathi nyelvben Bhav-Bij  és Bhai-Tika a nepáli területeken. Yamraj, a halál királya ezen a napon látogatta meg testvérét, YamitYama-Dwitiyanak  is hívják ezt a napot, mely a testvérek nővérek közti kapcsolatra közti szeretetnek a jelképe. A hagyomány szerint a fiútestvér ezen a napon a lénytestvér házába látogat, hogy ott együtt ünnepeljenek.
A hinduknál nemcsak a hagyomány része a diwali, hanem spirituális jelentése is van.
A hindu filozófiában, központi szerepe van annak az állításnak, hogy van valami, a fizikai test és az elme tartományán túl, ami tiszta, végtelen és örök, az úgynevezett Atman. Az ünnepség a Diwali, mint a „jó győzelme a gonosz felett” arra utal, hogy a fény a magasabb tudás és eloszlat minden tudatlanságot, rávilágít arra, hogy az ember igazi természete nem a test, hanem a változatlan, végtelen, immanens és transzcendens valóság. Ezzel kezdödik a tudat ébredése, a magasabb tudás.
Bár Diwali ünneplés régiónként változik(ünnepi tűzijáték, imádás, fények, édességek hegyei), a lényeg ugyanaz – örvendezni a Belső Fénynek (Atman), vagy a valóság dolgainak (Brahman).

KÖSZÖNTÉSEK – NYELVTERÜLETEK SZERINT
Deepavali Habbada Shubhashayagalu ( Kanada)
Subha Dipawali ki mangalmaya subha kaamanaa (Nepál)
Diwali ki Shubhkamnayein (Hindi)
Diwadi ni khub khub Shubhkamnao Saal Mubarak (Gujarati)
Tuhanu diwali diyan boht boht vadhaiyan (Punjabi)
Diwali Mubarak Ho Aap Savke (Bhojpuri)
Deepavali Aashamsagal (Malayalam)
Deepavali Nalvazhthukal (Tamil)
Deepavali Shubhakankshalu (Telugu)
Diwalichya hardik Shubhechha (Marathi)
Subho Deepabalir Preeti O Subechsha (Bengali)
„Happy Diwali!” (Angol)
Diwali ki shubh kamna (Hindi – Bundelkhand)
Deepavalira Anek Shubhechha (Oriya)
Diwali mubarak ho aap sabko (Hindi – Bhind)


A fény ünnepe más kultúrákban is jelen van, általában kozmológiai vonatkozása van, a napfordulókor ünneplik a fényt, de minden kultúrában egy csodához kötött.

A Hanukka a fények ünnepe. Hág háórim egy zsidó ünnep, a makkabeusiknak a szíriai görögök feletti győzelmére (i.e. 165.), a Jeruzsálemi Szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik, amikor is az olaj csak egy napig volt elég és új plaj előállitáára nyolc nap volt szűkséges, de csoda folytán az egy napos olaj nyolc napig égett.
Nem sok vidám ünnepe van a zsidóságnak, de ez az ünnep az öröm és a fény ünnepe, a csoda és a remény ünnepe. A gyermekek trenderliznek, cukorkákat nyernek egymástól és a család együtt énekel minden este, amikor egy újabb gyertyát gyújt meg a hannukiában.
A kereszténységben Luca ünnepe a fény ünnepe, hiszen Luca, Lucia, Lux – jelentése: fény.
A Gergely-naptár bevezetésekor az év legrövidebb nappala, egyúttal leghosszabb éjszakája december 13-ra esett, amikor az emberek tűrelmetlenül várták a Fény Tündérét, hogy elkergesse a sötétséget és a hideget. Nálunk széket faragtak, búzát ültettek, Luca gombócot főztek és ezzel készültek a karácsonyi ünnepekre.
Vannak országok, ahol mécseseket gyújtanak, sőt a skandináv országokban a lányok fehérbe öltöznek és gyertyákat tesznek a fejükre, ezzel emlékeznek Diocletianus császár idejében történt csodára, amikor a keresztények megszabadultak, mert Szt. Luca védelmet nyújtott nekik a katakombákban, és mivel kezei foglaltak voltak, fejére tette a gyertyákat.
Vajon miért ünnepli az ember a fényt a sötétségben és miért nem a nyári fényözön melegében?
Miért marad meg vágyként a fény az emberi lélekben?
Talán mert az a fény, amit ilyenkor ünnepel, nem a külső, hanem a belső fény, és hol láthatná meg, ha nem a homály és sötétség tartományából kifele jövet, vágyai fényvisszaverődéseiben?
A fény a legtitokzatosabb és legmegfoghatatlanabb fizikai jelenség, duális természete van, akárcsak a világnak és az emberi létnek.
Részecske és hullám, rejtőzködő és megjelenő, megtörő és visszaverődő csoda, mindig a maga útján.
Boldog Diwalit Sri Lanka és India lakóinak, a fény és öröm ünnepén!

Author: Turós Margaréta

„Megkülönböztetni a hallgatást – a fecsegéstől, a mélységet – a felület álságos csillogásától, az állandó nevetséges igyekezetet – a bölcsességtől, a ripacsságot – az igaz szótól, a hazug meséket – a természet és természetesség igaz kisugárzásától, az erőltetett imázst – az önmagából eredő Erőtől, a mindenben résztvevő erőlködését – a kívülállóság benne-lévőségétől… – Azt hiszem, ezt tudja az a Tibeti Láma.” - írja Turós Margaréta, aki Szamosújváron, a kis örmény városban, a francia diákforradalom évében, egy fagyos januári napon született. Iskoláit Kolozsváron végzi, az akkori 3-as számú matematika-fizika, mai Báthory Gimnáziumban. A Bolyai Tudományegyetem kémia-fizika szakának befejezése után Budapesten kezd tanítani. A szegedi József Attila Tudományegyetemen 2003-ig elvégzi a filozófia szakot is, „keresve az élet nagy értelmét”. Diplomamunkáját Emil Cioran pesszimista filozófiájából írja, aki mindmáig szívügye maradt, akár az emigráció és az otthontalanság témái. 2013-ig megszerzi a harmadik egyetemi diplomáját, a miskolci Egyetem Kulturális Antropológia vizuális szakán. Egyórás vizsga-dokumentumfilmjének címe: „Itthontalanság”. Fiatalkora óta rendszeresen fotózik. 2013 óta a PR Herald online lap kulturális antropológia rovatvezetője. 2014-ben az Air France légitársaság országos fotóverseny döntőse, a párizsi Charles de Gaulle repülőteret fotózza. A tanítványaival közös fotókiállítását – „Újpalota: egy pillanatnyi élet” – Szipál Márton nyitotta meg. 2014-ben volt az első önálló, bemutatkozó fotókiállítása – „Színeim története” címmel – a Gozsdu Udvarban. Ezt követően az Izraeli Kulturális Intézetben, a Massolit Galériájában, valamint Indiában, Franciaországban és Kubában is kiállították a fotográfiáit. Öt kontinens 52 országában járt, öt nyelven beszél, „street photographer”-nak vallja magát. tigramave@hotmail.com