MESÉLŐ UTCANEVEK

„Aki kezébe veszi ezt a könyvet, nem csupán több mint ezerkétszáz nyíregyházi utca, tér, városrész nevének önmagában is roppant érdekes történetét, olykor viszontagságos, kalandos sorsát ismerheti meg, de közben kibontakozik előtte Nyíregyháza fejlődésének közel 270 éves története is.”

Az alkotás gróf Károlyi Ferencet, Nyíregyháza  földesurát és Petrikovics János szarvasi csizmadiamestert ábrázolja az újratelepítési pátens átadásának pillanatában –  Nyíregyháza, Kossuth tér (Fotó: Urbán Teréz )

Az ember természetes igénye, hogy tájékozódni tudjon a  világban térben és időben egyaránt. Ez az igény szülte a nyelvben az igen logikusan elnevezett szófaj, a főnevek kialakulását: mindent, amiről beszélni akarunk, névvel kell illetnünk.

A személyek megnevezése mellett fontosak számunkra a térbeli tájékozódáshoz szükséges nevek. Ezeket nevezi a nyelvtudomány földrajzi neveknek, közülük is legjobban talán a településeken található utcaneveket kell ismernünk a mindennapokban való eligazodáshoz.

A névtan, benne a földrajzi nevek kutatása a nyelvtudomány egyik fontos ága, a magyar tudományosságban nagyjából 60 éves múltra tekint vissza. A névadás nyelvi jelenségként is érdekes a kutató számára, de a történelem is fontos forrásként tekint rá.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a napokban kezembe vehettem Urbán Teréz: Nyíregyháza utcaneveinek története és utcanévlexikona című munkáját. A mű nyelvészeti jelentősége mellett történelmi szempontból is fontos adalék a nyírségi város története iránt érdeklődőknek. A szerző így ír erről az előszóban: „Aki kezébe veszi ezt a könyvet, nem csupán több mint ezerkétszáz nyíregyházi utca, tér, városrész nevének önmagában is roppant érdekes történetét, olykor viszontagságos, kalandos sorsát ismerheti meg, de közben kibontakozik előtte Nyíregyháza fejlődésének közel 270 éves története is.”

A könyv előzménye a szerző diákkori szakdolgozata, melynek jelentőségét mutatja, hogy az ELTE  Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége 1978-ban kiadta könyv formájában, s példaként, valamint forrásként szolgált évtizedeken át névtani és helytörténeti kutatásokhoz. Majd 2011-ben Urbán Teréz folytatta munkáját, kibővítette és átdolgozta az anyagot, könyve ennek során nyerte el mai formáját.

Hatalmas levéltári kutatómunkát tükröző, tudományos igénnyel megírt könyvről van szó, ám ez nem jelenti azt, hogy csak névkutatóknak, helytörténészeknek való. Izgalmas olvasmány bárki számára, akit  érdekel lakóhelye fejlődése, története, az egykor itt élt emberek élete. Az utcanevek mesélnek az értő, figyelmes olvasónak.

A mű első, az utcanévadás történetét áttekintő fejezetéből megtudjuk: miről mesélnek az utcanevek? A  századokkal ezelőtt élt emberek észjárásáról, arról, milyen praktikus szempontok szerint választottak nevet egy-egy területnek. Ez a közösségi vagy természetes névadás korszaka, amikor az elnevezés valóságos kapcsolatban volt a megnevezett hellyel, így kiválóan betöltötte a tájékozódást segítő szerepét. Pl. a Felső utca a város északi részén, a Közép utca a közepén vezetett, a Szarvas utcán a Szarvasról betelepült lakosok telepedtek le… Ez a forma volt jellemző Nyíregyházán a város újratelepítésétől 1890-ig.

Aztán a XIX. század végétől háttérbe szorul a közösségi névadás, a hivatal veszi át a közterületek elnevezését. A névtan az így keletkezett neveket hivatalos vagy mesterséges neveknek nevezi. Ekkor vált jellemzővé a személyekről, általában nemzeti nagyjainkról való elnevezés. 1910-re – derül ki  a könyvből – Nyíregyháza 146 utcájának negyede már történelmi vagy irodalmi hírességek nevét viselte. A mesterséges névadás napjaink gyakorlata is.

Az 1890-től napjainkig tartó időszakot korszakokra osztja a szerző, s feltárja az utcanevek születésének és változásainak vizsgálatával ezeknek a korszakoknak a jellemző sajátosságait.

Megtudjuk, hogy Trianon után új névadási hullám indul el: az elcsatolt területek városairól, tájairól, folyóiról kaptak neveket a közterületek. Nyíregyházán három, újonnan  kiépülő városrész utcái viseltek hazafias érzéstől indíttatva ilyen neveket.

Aztán 1945 után megjelentek (sokszor névváltoztatással) a szocialista rendszer ideológiáját tükröző elnevezések, ami azzal járt nem egy esetben, hogy várostörténeti jelentőségű nevek tűntek így el az utcanévtáblákról.  Az akkori térképekről leolvasható, hogy szovjet írók, politikusok, hadvezérek s ki tudja már, miféle érdemmel rendelkezők lettek utcáink névadói az ’50-es évek Magyarországán. Sokszor nem kevés erőfeszítésébe került aztán a hazafias érzelmű és józan ítélőképességű embereknek egy-egy utcanév visszaállítása.

A Nyírvíz-palota az 1930-as években a Horthy Miklós téren, amely napjainkban az Országzászló tér nevet viseli

A könyvből egymás után bontakoznak ki olyan történetek, melyek meggyőzik az olvasót: az utcaneveknek is megvan a maguk sorsa… Jó példa erre a Bethlen utca. 1950-ben az akkori városvezetés Zsdanov utcára változtatta a nevét, akiről talán olvasóink töredéke sem tudja már, hogy ki lehetett (ellentétben Bethlen Gáborral). A szovjet író neve ellen berzenkedett a magyar ízlés, így 1957-ben határozat született a régi név (Bethlen) visszaállításáról, a határozatot azonban ismeretlen okból nem hajtották végre. 1962-ben egy lakos karakán kiállásának hatására – levelet írt a várost irányító elvtársaknak – mégis visszakapta 1963-ban az utca az eredeti nevét. Érdemes a levélírót idézni: „…maguk is tudják, hogy  Bethlen Gábor Magyarország volt fejedelme összehasonlíthatatlanul többet tett nemzetünk felvirágzásáért, mint a szovjet  író, Zsdánov”.  Elgondolkodtató, s a szerző ezt is pontosan elénk tárja a korabeli jegyzőkönyv segítségével, hogy ezt a már évek óta sürgetett visszaállítást milyen körítéssel igyekeztek ideológiailag is elfogadhatóvá tenni.

Hasonlóan érdekes, az adott korra jellemző névadásokról árulkodnak a szellemes fejezetcímek, pl. „A Vörös Hadsereg „bevonul” a Szent István utcára – „a múltat végképp eltörölni…”, „Hogyan lesz a Galagonyából Szűrszabó?” vagy „Kurucok, huszárok, gépészmérnökök…”. Szókincsben is gyarapodunk a könyv olvastán, hisz értelmet kapnak a laikus olvasó számára is olyan fogalmak, mint ’névbokor’, ’emlékállítás’, ’irányjelölő név’ stb.

Megesett-e már olvasóinkkal, hogy egy tapodtat sem mozdultak lakóhelyükről, nem kerestek új, másik lakóhelyet, mégis több különböző nevű utcában laktak? Ez sok nyíregyházival előfordult már, mert az utcájukat, terüket nevezték át valamilyen szükségszerűség vagy történelmi igény diktálta szándék alapján. Ebből a szempontból nem mondható szerencsésnek, aki az Országzászló téren lakott, hisz csak 1980 és 1990 között háromszor változott meg a tér neve (Szabadság tér, Lenin tér, Országzászló tér). A legtöbb változás a mai Hősök teréhez fűződik: különböző okok miatt ez a kilencedik név, amit ma visel.

A névváltoztatás folyamata már a 19. század végén elkezdődött, de a politikai indíttatású névváltoztatás 1945 után vált jellemzővé, amikor hozzányúltak a régi Nyíregyháza történetét őrző nevekhez, s számos olyan személy neve lekerült az utcanévtáblákról, akiknek fontos szerepük volt a város vagy az ország fejlődésében. A személyi kultusz évei után aztán a lakossági tiltakozás, elégedetlenség józan belátásra késztette a város vezetőit, és sok esetben megtörtént a régi utcanevek visszaállítása.

A kötetet terjedelmes része, több mint kétharmada az utcanevek lexikona, mely betűrendben tartalmazza a város régi és mai utcáit. Egy-egy szócikk először az utca, tér stb. korábbi neveit sorolja föl időrendben, a hivatalos határozatszámra vagy a térképen való első előfordulás évszámára való hivatkozással. A következő információ a közterület pontos lokalizációja. Ezután megismerhetjük a régi elnevezések és a mai elnevezés magyarázatát, keletkezésük történetét, az esetleges névváltoztatások okát, körülményeit, a helyhez, illetve a névhez fűződő egyéb fontos információkat szintén hiteles adatokra, szakmunkákra való hivatkozással. A szócikk végül – ha személyről vagy kevésbé ismert fogalomról van elnevezve a közterület – röviden bemutatja a névadót, illetve definiálja a szó jelentését is.

Gazdag térkép- és fényképanyag segíti az olvasó tájékozódását a város területén tett képzeletbeli sétáján. A fotók nézegetése közben időutazást tehetünk, ugyanis az egyes közterületek egykori s mai látképét együtt láthatjuk.

Igen, beszélnek az utcanevek. Történelmi változásokról, ideológiák hatásáról, szokásokról, életmódról és életmódváltozásról, a szorgos és esendő emberről, aki igyekszik ember maradni a történelem hullámverésében is, megőrizni ragaszkodását valós értékeihez.

Urbán Teréz a könyvbemutatón válaszol Ilyés Gábor helytörténész kérdéseire (A könyv kiadója a Nyíregyházi Városvédő Egyesület)

 

 

 

 

Author: Molnár Zsóka

Csodálatos a nyelvünk. A magyar nyelv hajlékonysága, gazdag szókincse, képszerűsége, kifejezéseinek finom árnyalatai mindig lenyűgöznek, mióta birtoklom ezt a kincset. Először a tudomány eszközével közelítettem hozzá. Magyar szakos hallgatóként pontosan azonosulni tudtam azzal a véleménnyel, mely szerint „a nyelvtudomány az a diszciplína, melyben az emocionalitás, az esztétikum és a ráció harmóniája a legnagyobb.” Aztán magam is írni kezdtem, s akkor új dimenziói nyíltak meg számomra a nyelv birtoklásának. Írok…

Vélemény, hozzászólás?