NYOMÁS ÉS TELJESÍTMÉNY, AVAGY TEHER ALATT NŐ A PÁLMA?

Hogyan hat a nyomás az egyének, csoportok, társadalmak teljesítményére? A válasznak minden valószínűség szerint tartalmaznia kell azt, hogy mindez függ az egyén teherbírásától és a nyomás nagyságától, valamint azoktól a stratégiáktól, amelyeket az egyén és a társadalom dolgoz ki a nyomás minimalizálására.

Műfordító ismerősöm mondta egy kávé mellett: „Évtizedekkel ezelőtt költő barátnőm emigrált a diktatúrából egy jóléti társadalomba, és azóta nem írt egyetlen jó verset sem.”

Elgondolkodtató megállapítás… Ezek szerint nyomás alatt nő a teljesítmény, és az eredmény sokkal jobb lesz, ha teher alatt alkotunk. Mondhatnánk, hogy az ember hajlamos ellustulni, ha nem „hajtja a tatár”, ha nincs meg a belső tűz, a motiváció arra, hogy érvényesüljön és kifejezésre jutassa egyéni hangját.

Másfelől egyre többet hallunk a munkahelyi stresszről, és arról, hogy milyen negatívan hat az egészségünkre, hangulatunkra és életminőségünkre.

Akkor melyik állítás igaz? Hogyan hat a nyomás az egyének, csoportok, társadalmak teljesítményére?

 A válasznak minden valószínűség szerint tartalmaznia kell azt, hogy mindez az egyén teherbírásától és a nyomás nagyságától függ, valamint azoktól a stratégiáktól, amiket az egyén és a társadalom dolgoz ki a nyomás minimalizálására.

Az Academy of Management Journal 2019-es tanulmánya szerint 108 alkalmazottal (oktatás, egészségügy, és más szektorokból) tíz napon keresztül kérdőíveket töltettek ki a nyomás hatásáról a mindennapi munkájukban. Arra a következtetésre jutottak, hogy a nyomás másképp hat arra az egyénre, akinek nagyobb az önfegyelme és motivált a munkájában, mint arra, aki félelemből, stressz alatt végzi a határidős munkát és fenyítések közt él. Az első esetben a nyomás kihívásként jelenik meg, a másodikban fenyegető stresszként.

A tanulmány szerzői azt javasolták, hogy a vállalati vezetők a kommunikációra figyeljenek, a teljesítmény nyomásának előnyeit és lehetőségeit hangsúlyozzák az alkalmazottaknak, akik a nyomást inkább kihívásként éljék meg, mintsem fenyegetésnek.

Ha az említett költőnő számára a versírás erős motiváció volt,  mint alkotó önfegyelemmel rendelkezett, a vers minden bizonnyal az önkifejezés és identitás csillogó ötvözetét alkotta, míg a személytelenség okozta talajvesztés  gyengítette a motivációt, a sok impulzus  valószínűleg tompította az önfegyelmet, és másra helyeződött a fókusz.

A stressz, a nyomásnak mint fenyegetettségnek a megélése nem lehet az egyén és a társadalom javára, sőt egyre több betegség okozójaként a stresszt jelölik meg a modern orvostudományban is.  Hat évvel ezelőtt, 2015-ben egy hongkongi pszichológus ismerősöm arról beszélt, hogy egyre több kamasz lesz öngyilkos, nem bírják a hatalmas teljesítmény kívánalmát, ami a fennmaradásuk záloga, és ez komoly társadalmi problémákat okoz. A magyar társadalomban a legnagyobb egészségügyi gond hosszú évek óta a szív és érrendszeri problémák nagy számú előfordulása, ami nemcsak a helytelen táplálkozással, hanem a stresszel is összefüggésbe hozható. Tibetben hallottam  Ferraris lámáról, aki  amerikai üzletember volt,  szívgondokkal küzdött, és az orvosok szerint súlyos állapotba jutott. Ám szakított eddigi életmódjával, elment Tibetbe, ahol a lámák felvilágosították, hogy a stressz okozta a betegségét, és meggyógyították. Ott maradt Tibetben, és láma lett. Az ő története nagyszerű, de a lényeg nem változik, és nem futhatunk mind Tibetbe, a stressz és nyomás velünk marad. A legnagyobb kérdés az, hogy mi erre a megoldás egy olyan világban, ahol egyre nő a teljesítmény igénye.

A Forbes Magazin 2017-ben megkérdezte 18 munkatársát, mit javasolnak a nyomás csökkentésére, és a válaszokból szerkesztettek egy többpontos listát. Közöttük szerepelt: a teendők fontossági sorrendjének felállítása, a jelenre és nem a jövőre fókuszálás, a pillanatnyi teendők prioritása, a nyomás fogalmának a megváltoztatása (esetleg mint a növekedés lehetőségének faktora), a holnapra halasztás elvetése, az Eisenhower modell (a sürgős és fontos kombinációjának modellje).

A nyomás kettős rendszer, és mint minden dualitásnak van világos és sötét oldala, megnyilvánulása, formája. Nyomás alatt alkotott Van Gogh, akinek képei százmillió eurókat érnek, de aki saját démonaival küzdve öngyilkos lett.  Fizikai és lelki nyomás alatt vizsgálta az univerzumot Stephen Hawking. Példájukat összevetve azt látjuk, kétségkívül erős hit, motiváció és önfegyelem vezérelte mindkettőjüket életük útján.

Nyomás alatt éltek túl emberek totalitárius rendszereket, történelmi és személyes traumákat, és nyomás alatt alkották őseink az emberiség kulturális örökségét.

Teher alatt nő a pálma? Lehet, de nem mindegy, milyen gyümölcsöt hoz.

Akkor lesz boldog és kiegyensúlyozott az egyén, a csoport vagy a társadalom, ha a nyomás motiváló, tudatosan építő és eredményes, nem stressz és fenyegetettség, hanem eszköz a szabad, kreatív alkotásra és önkifejezésre, és akkor már el is törpül a teher a pálma gyümölcse mint nagyszerű eredmény mellett.

Author: Turós Margaréta

„Megkülönböztetni a hallgatást – a fecsegéstől, a mélységet – a felület álságos csillogásától, az állandó nevetséges igyekezetet – a bölcsességtől, a ripacsságot – az igaz szótól, a hazug meséket – a természet és természetesség igaz kisugárzásától, az erőltetett imázst – az önmagából eredő Erőtől, a mindenben résztvevő erőlködését – a kívülállóság benne-lévőségétől… – Azt hiszem, ezt tudja az a Tibeti Láma.” - írja Turós Margaréta, aki Szamosújváron, a kis örmény városban, a francia diákforradalom évében, egy fagyos januári napon született. Iskoláit Kolozsváron végzi, az akkori 3-as számú matematika-fizika, mai Báthory Gimnáziumban. A Bolyai Tudományegyetem kémia-fizika szakának befejezése után Budapesten kezd tanítani. A szegedi József Attila Tudományegyetemen 2003-ig elvégzi a filozófia szakot is, „keresve az élet nagy értelmét”. Diplomamunkáját Emil Cioran pesszimista filozófiájából írja, aki mindmáig szívügye maradt, akár az emigráció és az otthontalanság témái. 2013-ig megszerzi a harmadik egyetemi diplomáját, a miskolci Egyetem Kulturális Antropológia vizuális szakán. Egyórás vizsga-dokumentumfilmjének címe: „Itthontalanság”. Fiatalkora óta rendszeresen fotózik. 2013 óta a PR Herald online lap kulturális antropológia rovatvezetője. 2014-ben az Air France légitársaság országos fotóverseny döntőse, a párizsi Charles de Gaulle repülőteret fotózza. A tanítványaival közös fotókiállítását – „Újpalota: egy pillanatnyi élet” – Szipál Márton nyitotta meg. 2014-ben volt az első önálló, bemutatkozó fotókiállítása – „Színeim története” címmel – a Gozsdu Udvarban. Ezt követően az Izraeli Kulturális Intézetben, a Massolit Galériájában, valamint Indiában, Franciaországban és Kubában is kiállították a fotográfiáit. Öt kontinens 52 országában járt, öt nyelven beszél, „street photographer”-nak vallja magát. tigramave@hotmail.com

Vélemény, hozzászólás?