A VALÓSÁG RÉTEGEI

A mindennapok embere által érzékelhető, részben megismerhető valóság, melyben él és kommunikál, nem monolitikus. Az emberi képességek korlátozott volta miatt a többség a valóság rétegeiben nem mozog otthonosan és tudás, információ hiányában csak részben vagy egyáltalán nem képes kommunikálni. A valóság megtapasztalásának vannak korlátai, de megtapasztalására tehetünk kísérleteket.

Edward Bernays

Valóság-közegünk alapvető jellemzője, hogy független a megfigyelőtől, annak helyzetéről, valamint azoktól az eszközöktől, amiket a megfigyelő használ. Napjainkban, a hagyományos kommunikációs csatornák mellett, egyre több eszközt veszünk igénybe, a gyorsabb, a sokoldalúbb kapcsolatteremtés érdekében a technikai fejlődés jóvoltából abban a hitben, hogy hatékonyabb kommunikátorok vagyunk, mint elődeink.

Hétköznapi valóság
A XXI. század mindennapjainak emberei számára a legnagyobb kihívás: hogyan tudja szelektálni illetve kiszűrni a reá zúduló mérhetetlen mennyiségű információból a számára lényegeset. A többség úgy gondolja, hogy az általa elérhető információ-csatornákon és személyes kapcsolatokon keresztül a valóság releváns sűrítményét kapja. Csak részben vagy egyáltalán nem ismerve az emberek legtöbbjét elérő médiumok „belső szabályait” nem veszi észre, hogy egy szerkesztett, hamisított és a lényeget elhallgató valóság-töredéket kap.
A negatív hír = a leginkább fogyasztható hír befogadói igénye arra sarkallja a szerkesztőket, hogy a hétköznapi valóságból csak néhány puzzle darabot adjanak át a befogadónak abból a valóság-rétegből, ami alapvetően a jelenidejűség szövetében valósul meg.
A kommunikáció itt a Grunig-féle sajtóügynökségi, közvélemény-tájékoztatási, kétirányú aszimmetrikus és szimmetrikus modellje kiegészül a személyes befolyásoláson valamint kulturálisa közvetítő modellel működésén keresztül folyik..
A hétköznapi valóságban működő kapcsolatokon keresztül sokakhoz eljutó pletyka is része a kommunikációnak, hisz a kutatások szerint az emberek így kapják a hírek megközelítően 30 %-át.
A többség nem számol azzal a ténnyel, hogy az információ-torzulás törvényének érvényesülése miatt csak torztükör birtokosa lehet.
A tényleges-mögöttes valóság
A hétköznapokban élő, de az átlagosnál mélyebben gondolkozó számára előbb-utóbb kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik. Az események, történések valódi okait és következményeit a politikai-szellemi hatalom birtokosai elfedik előlünk.

George Westinghouse

Politika
Még több mint öt évtizednek kell eltelni ahhoz, megtudjuk: ki álltak a Kennedy-gyilkosság hátterében és milyen célok mozgatták őket.
A II. világháború után nálunk keletkezett állambiztonsági iratok 20 %-a ma sem ismerhető meg. A rendszerváltás óta minden fontosabb ügy dokumentumait titkosították.
2010-ben a Nemzetbiztonsági Hivatal közölte, hogy az őszödi beszéd kiszivárogtatását vizsgáló bizottság jelentésének nincs olyan része, amely ne tartalmazna titkos információkat.
A minimális információ hiányában érthetetlenül állunk a több mint 11 éve húzódó Kulcsár-per lezáratlanságának valódi indokának titkolódása miatt. Köztudott, hogy a perben több akkori párt vezetője érintett lehetett.

Ivy Ledbetter Lee

Gazdasági élet
Az 1990-es évek legnagyobb maffiabotrányát, az olajszőkítést vizsgáló bizottság 2000-ben 80 évre titkosította a több ezer oldalnyi anyagot, annak ellenére, hogy nagy horderejű bizonyítékok kerültek a bizottság elé. (Egyesek tudni vélik, hogy a rendszerváltás utáni egyik miniszterelnök családja is érintett ebben az ügyben.)
Titok lengi körül, hogy hazánk energiaellátásában az elkövetkező 60 évben döntő szerepet játszó paksi II. bővítést miért olyan megmagyarázhatatlan sürgősséggel hozták tető alá. Nem ismerhetjük meg a kormány hatástanulmányait, a tényleges költségeket, az elkövetkező évtizedek előállított energia konkrét árát, miközben a szakértők többsége szerint a döntés-kényszer 8 év múlva lehetett volna időszerű, amikorra a világ energia-szerkezete minden valószínűség szerint jelentősen változhat 2014-hez képest.
A Pfizer egyik kutató-orvosa 15 évig meghamisította a gyógyszerkutatások eredményeit, majd lelkiismerete nyomása alatt bevallotta tettét.
Az oknyomozó újságírás időként fellebbentheti a tényleges-mögöttes valóság fátylát, hisz Schmitt Pál mégiscsak lemondani kényszerült, de a kishantosi föld-panamáról és a Közgép Zrt.-ről megjelent több leleplező cikk hatástalan maradt. Ugyanakkor az ilyen típusú tényfeltárás gyakran együtt jár az újságíró egzisztenciájának elvesztésével, vagy Oroszországban akár életveszéllyel.
Az esetek többségében ebben a valóság-rétegben nincs kommunikáció. Ha mégis „kirobban” az információ, akkor az csak egyirányú közlésen alapul.

Vallások
A vallás a valóság egyik része, rétege, az emberi élet egyik jelensége, és egyben történelmi tény, ami jóslatok ellenére a XXI. században sem tűnt el.
Egy összetett viszonyrendszert kifejező sajátos valóság, ami jelképrendszerén túl mutat.
A vallás az embert két szintre osztva látja: az „alsó” az anyagi világ felé fordul, a „felső” pedig a mindenség isteni természetével kapcsolatos, miközben az egység ismeretét és a szeretetet sugallja.
A vallások az egyházakban és felekezetekben intézményesülnek, lépnek be a valóság dimenzióiba.
Az igazi hívő- függetlenül attól, hogy keresztény, mohamedán, zsidó, Krisna-hívő – belső útjain eljut egy olyan „valóság-terepre”, melyen közelebb kerül az Istenhez. Elszakadva a hétköznap stresszétől, a véget nem érő rohanásától, melyben Nagy László szavaival „díjra korbácsolt versenylóként” igyekszik helytállni, a mélyen átélt hittel az imán, a lelki gyakorlatokon, meditációkon és önmaga tökéletesítésén keresztül eltávolodik a hétköznapok valóságától.
A Fidzsi-szigetekhez tartozó Mbenggán, a tűzjárók 650 C hőmérsékletű kődarabokon lépkednek, lábuk mégis sértetlen marad. Minden tűzjáró azt állítja, hogy a sérülések csak egy adott lelkiállapot szigorú betartásával kerülhető el, ami a tapasztalati, érzékelhető valóság „kikapcsolásával” érhető el.
Az ágyékkötővel „felöltözött” jógi, mély meditációjában akár mínusz fokban is képes órákon át elszakadni létezése környezetét.
Minden vallás a maga módján megpróbálja azt tanítani, hogy a spirituális kommunikáció általa kínált csatornái a legigazabbak.
E valóság-rétegben kettős kommunikáció történik: 1.) Isten és a transzcendentális „élők”, valamint a vallásos hívő. 2.) A vallásokat közvetítő papság és a hívők között.
A Warren Weaver-féle kommunikációs modell szerint a keresztény hívők többség nem tudja „dekódolni” a Biblia szövegét. Origenész a De Principiis 4. könyvében magyarázza, hogy a Bibliának van „teste”, ami a közönséges és történeti értelmezés, van „lelke”, ami az a képletes jelentés, amit az értelem segítségével kell felfedezni, és van „szelleme”, ami az a belső és isteni értelem, amit csak a Krisztis értelmével rendelkezők érthetnek meg.

Walter Lioppmann

Művészeti élet
A művészetben nem tagadható le a valóságnak, mint kiindulópontnak, forrásnak a szerepe, mégis semmilyen műalkotás sem tekinthető a valóság egyszerű másolásának, még a hiperrealista festmény sem.
„A valóság és a művészet annyira különösen két dolog, hogy külön világ is” – írta Füst Milán. A kiemelkedő művészi alkotásokban bizonyos egység, harmónia valósul meg, szemben a soha sem egységes és önmagán sohasem harmonikus hétköznapi valósággal. A művészet kísérletként is értelmezhető, mely kiemelje a nézőt, hallgatót a hétköznapi valóságból. Az „esztétikai tárgya valósága nem ugyanaz, mint az élet egyéb jelenségei”, sajátos, egyszerre reális és irreális valóságot sugall. Egy ember és a róla készült festmény kétségtelenül nem ugyanazon módon tükrözi a valóságot, de reálisan megérinthető mind a kettő. A valódi műalkotásokban tetten érhető egy olyan sűrített, esztétikai többlet, ami a valóság elmeiből hiányzik. Ugyanakkor a műalkotások valóságossága nem csak a szemlélődőben képeződik le, hanem a fizikai valóságban is. A „Rokonok” nem csak a XX. századi magyar próza egyik kiemelkedő alkotása, de egyben egy könyv is. A valóság és a művészi ábrázolás között egyszerre van mennyiségi eltérés, elhagyás és stilizálás. A művész, mint az ábrázolás meghatározója, maga dönti el, hogy a megjelenítendő valóságból mi tekinthető lényegesnek.
A valóság semmilyen sokszínűsége sem tud úgy ránk hatni, mint a művészeté..
A művészetben nem az a meggyőző, ami a valóságban az. A művészetben olyan tényeket, megjelenített „sűrítményeket” hisz el a műévező, melyek hitelességét a művészi ábrázolással a művész igazolni tud. Egy dráma színpadán a valóságban megszokott dolgok nem feltétlenül úgy működnek, nem ugyanazt a hatást váltják ki, mint a hétköznapi valóságban.
Összességében megállapítható, hogy a műalkotás nem csupán más, de több is, mint a hétköznapi valóság.
A művészetben kiteljesedő kommunikáció háromszereplős: a művész, alkotása és a befogadó. (Gyakran a művészettörténész, a zenekritikus, az irodalomtörténész a híd szerepét igyekszik betölteni e hármasságban.)
A tényleges „kommunikáció” a műalkotás és a befogadó között csak akkor jön létre, ha a befogadó művészi érzékenysége elér egy, csak egyénenként meghatározható szintet. Ennek teljes vagy részleges hiányában a műalkotás teljes értékeiből csak kevés juthat el a befogadóhoz.

Tudományok
A tudomány története nem más, mint a valóság folyamatos feltárásának története. Folyamat jellege egyben azt jelenti, hogy az újabb és újabb tudományos törvényszerűségek felfedezése egy sereg, korábbi valóság-látleletet érvénytelenné is tesz.
Ez a véget nem érő folyamatosság azzal jár, hogy még legnagyobb Tudományos Akadémiák és legkiemelkedőbb tudósok is számtalan valóság-tény előtt – azok anyagi megjelenési formáinak érzékelése ellenére – értetlenül állnak és nem tudnak tudományos magyarázatot adni azokra.
Példaként említhetők az egyiptomi piramisok. Mint vizuális érzékelhető, a maga anyagiságában megjelenő valóság elem a piramisok léte, ennek ellenére a rájuk vonatkozó legalapvetőbb kérdések is megválaszolatlanok maradtak mind a mai napig. Nem tudjuk, hogy milyen céllal, pontosan mikor és technológiával készültek el, csakúgy, mint a Machu Picchu építményei. Egyet tudunk, hogy ezeket a XXI. századi technológiákkal nem tudnánk felépíteni. (A 60 tonnás gránit tömböket úgy vágták le és illesztették egymáshoz, hogy közéjük nem lehet egy zsilettpengét sem betenni.)
Az orvostudomány valóban becsülendő nagy eredményei ellenére, a mai kor orvoslása csak a betegségek tüneteinek – mint a valóság „másodlagos” lenyomatainak kezelésére képes. E tevékenysége közben nem veszi figyelembe az ember, mint teremtett lény holisztikus teljességét: a szellemét, lelkét és az anyagiságban megjelenő testét.
A fizikusok számára máig megmagyarázhatatlan – hisz a fizika törvényeinek ellentmond – az a bizonyított jelenség, hogy a néhány legmagasabb szinten beavatott tibeti képes volt anyagi testét megkettőzve, egy időben a tér más-más pontján lenni illetve a gravitáció törvényét legyőzve a földről felemelkedni.
Mindebből következik, hogy a tudományos módszer, és a tudomány intézményei csak korlátozott módon képesek a valóság teljes körű feltérképezésére
A tudomány valóságában, a tudományágak specializációja miatt, ma már a kommunikáció nehézségbe ütközik. A pr-tevékenység célrendszerében elsőként említett megértésig még az adott tudományágban felsőfokú képzettséggel rendelkezők sem mindig jutnak el. (Ma nem „teremnek” Öveges professzorok, akik még sokak számára értelmezni tudták a természettudományok több jelenségét.) Ezért lehet és kell/kellene a jelenleginél fontosabb szerepet kapni a hétköznapi valóságban a tudományos ismeretterjesztésnek. Ennek szükségességét még jobban aláhúzza, hogy napjainkban létezik egy tudományág, a környezetvédelem, amely a hétköznapi valóság jelenidejűségében élő valamennyi emberre hat.

A virtualitás
A Second Life internet-alapú virtuális világ létrejötté eredményezte.
Mára már valósággá vált: létrejött a Föld legnagyobb, a legjobb infrastruktúrával rendelkező állama, ahol 2,5 milliárdan élnek, amelyben ugyan anarchia uralkodik, ennek ellenére a hétköznapi valóságban csak néhány törvényét kell betartani – ez az Internet. Ezen túlmenően ez a világ legnagyobb adatgyűjtő helye.
Megszűnt funkcionálni a hétköznapi valóság évszázados törvénye: egy államnak saját területével, kormányával és népével kell rendelkezni.
Mindenki akkor léphet be és akkor távozhat innen, amikor csak akarja. A világ semmilyen valós országában nem hoznak olyan demokratikusan és egyben gyorsan döntéseket, mint az Interneten. Mindezeknek ellenére a hétköznapi valóság egyetlen titkosszolgálata sem tud annyi információt lakóiról, mint a Google az internet lakóiról.
Számot kell vetni azzal, hogy az Internet határtalan gyorsforgalmú adatsztrádáit és nyílt struktúráit nem csak kommunikációra vagy megfigyelésre használják. Léteznek titkos hálózatok, bűnözői rétegek, amelyek a rendszer ellen dolgoznak. Nemrég hat férfinak sikerült gigantikus parazita számítógép-hálózatot telepíteni az internetre, ahol amúgy is trójaiak, férgek és spam e-mailek nyüzsögnek.
A Google és társai látóterén kívül létezik az Interneten egy fél-digitális világ, a Darknet. Ebben a világában drogárusok találkoznak a függőkkel, cserélik a megvert és elrabolt gyerekeket a pedofilok, hirdetik illegális szolgáltatásaikat a prostituáltak, cserélgetik a videókat, és itt tartják rendezvényeiket a paranoid szélsőségesek. A Darknet Armazon.com-ján a múlt év szeptemberében még 1200 kereskedő 15 000 ajánlata közül lehetett válogatni. A Darknet anonim fizetőeszköze, a bitcin vagy annak alternatívái, melyekkel a tranzakciók nem a bankokon keresztül bonyolódtak le.
A felsőfokú oktatásban résztvevőhallgatók inkább online szakirodalmat használnak, és nem könyvtárban, hanem világhálón tájékozódnak. Ma még általában az oktatók tweetelnek, de ezeket az üzeneteket mind több hallgatóval osztják meg. Az angliai egyetemeken már indítanak olyan e-learning kurzusokat, melyek kizárólag a Twitteren zajlanak. A Twitter a maga 140 karakteres üzenetlimitjével jó lehetőséget kínál arra, hogy a hallgatók kiváló összefoglalásokat készítsenek tantárgyaikról. A közösségi média korában a vertikális tanulásból horizontális lesz. Már nem csak az oktatók, de a hallgatók is lehetnek tartalom előállítók.
A begyűjtött adatok segítségével a lehető legrészletesebb vevőprofilok maximálisan személyre szabott marketinget tesznek lehetővé.
Az Internet órákon belül el tudja érni az úgynevezett shitstormokkal vagy WikiLeaks-leleplezésekkel, hogy a politikusok lemondjanak vagy akár kényszeríteni tudnak államokat törvénymódosításra.
A Trónok harca következő része külön Facebook-event-et kapott, melyre rövid idő alatt több mint 40 ezren jelentkeztek.
A digitális valóságban történő kommunikáció tercier kommunikáció, hiszen mind az adó, mind a befogadó eszközt vesz igénybe ahhoz, hogy kommunikáljon.
Átjárás a valóság rétegei között
A valóság számba vett rétegei a képzettség, tudás, hit és művészi érzéktől függően az emberek számára különböző módon és mélységben ismerhetők meg, mégis azok határai nem áthághatatlanok. Napjainkban a legtöbb példát a virtuális és hétköznapi valóság átlépésére lehet összegezni.
A Boston Consulting Group becslése szerint az Internet gazdasági teljesítménye 2016-ban átlépi a négybillió dolláros határt és ezzel a világ ötödik gazdasági hatalmává válik.
Az USA Ügyészségi Hivatala a Silk Road forgalmát 2011-ben történt indulása óta 1,2 milliárd dollárra becsülte.
A Mubarakot megbuktató egyiptomi forradalmat az Interneten keresztül indították el.
Az USA Illiois államában egy nő a Facebookon elkottyantotta, hogy engedély nélkül használt egy nem kutyasétáltatásra épített parkot. A nő hamarosan egy 50 dolláros csekket kapott a rendőrségtől. Tekintettel arra, hogy ezt követően a Rendőrségre számos panasz érkezett arról, hogy a hatalmi szervezet miért használja monitoringozásra a közösségi hálót, a bírságot végül visszavonták.
A Freedly 2014. június 11-én reggel „haldoklott”, mert túlterhelési támadás áldozatai lettek. Az elkövető nem hagyta abba a támadást, amíg egy bizonyos összeget nem át egy megadott számlára.
Néhány állásinterjúra jelentkezett meglepetten tapasztalhatja, hogy felvételének elutasításának oka, a Facebookra önmagáról feltett információ, ami kizárja az adott munkahelyen történő alkalmazását.
A videó-játékokban alkalmazott valóság-elemek ellenére a gyerekek a hétköznapiságból elszakadva – gyakran megbabonázva – egy teljesen idegen valóság-közegben „közlekednek”.
A virtuális tárkeresők a különféle szűkítő és kereső paramétereknek köszönhetően bárkivel találkozhatnak a világhálón. Előfordulhat, hogy az egyik országban élő, de egy másik országból származó férfi megszólít egy harmadik országban elő lányt, ha értékrendjük és érdeklődésük hasonló. A digitális világban könnyebben és hamarabb elhangzik egy-egy dicséret, a hangulat-jelek feldobják a étköznapokat, még akkor is, ha tudjuk, érdemes ezeket értékükön kezelni. Korrekt, megbízható partnerre bukkanva is tartogathat csalódást a személyes találkozás, de ha két ember között virtuálisan sistereg a levegő, akkor valószínű, hogy élőben is fog.
A virtuális valóságban ma már olyan torzítások, árszerkesztések lehetségesek, melyek teljesen „átírják” a hétköznapi valóság szereplőit és tényeit. Az „alkotói szabadság” ilyetén való kezeléséből nem egyszer bírósági per is lesz.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem virtuális laboratóriumában egyszerre kap szerepet a virtuális és kiterjesztett valóság eszközeinek alkalmazása.
A Mátrix-filmek világa valósággá válhat a házityúk számára. A „Cockulus Rift” nevű virtuális sisak lehetővé teszi, hogy a szűk ólba zárt szárnyasok, szimulált mezőn önfeledten kapirgálhassanak.
Hajnóczy Péter: „A halál kilovagol Perzsiából” című kisregényében a mű szinte önmagát írja. A valóság és a művészet határai elmosódnak, átjárhatóvá válnak, mintha a művészet nem fogadná el, hogy tartania kell magát saját művészi valósága korlátaihoz.

Elszakadás a valóság-rétegeitől
A remeteséget és apácaságot vállalók, a Meteorák szerzetesei belső küldetésüktől hajtva kivonulnak a valóságból.
A sci-fi alkotásai a lehetséges jövőben játszódó képzeletbeli történeteket közvetítenek, melyek között megjelennek a cyberpunk és a poszt-apokalipszis storyk is.
A Microsoft Advenced Warfare játéka a jövőbe transzporált, ahol háborúban városokat látunk, melynek minden négyzetcentiméterén újabb és újabb effektek jelennek meg.

Author: Galánfi Csaba

galanfi.csaba@t-online.hu

Vélemény, hozzászólás?