A LEGFŐBB KEGYÚR

Orbán Viktor volt az első európai kormányfő, aki lelkesedéssel fogadta Donald Trump választási győzelmét, hiszen – mint ahogy nyilatkozta − ezzel győzedelmeskedik az illiberális demokrácia. Ha valahol autoriter vezető tűnik fel − mint például Erdoğan, Putyin, vagy Trump – a magyar miniszterelnök biztosan melléjük áll. (Jürgen Roth: Új Keresztapák c. könyve alapján készült cikksorozat 4. része.)

Horst Seehofer bajor kormányfő fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt (München, 2014. november 6., MTI fotó)

Figyelemreméltó tény, hogy Orbánt a konzervatív pártok, valamint a német és osztrák jobboldali populisták és neonácik is elfogadják, ugyanazok a politikusok, akik megtapsolják Vlagyimir Putyint és Donald Trumpot is. A lelkes éljenzők közé tartozik például a CSU elnöke, Horst Seehofer, aki többször is meghívta Orbán Viktort Bajorországba, ezzel is demonstrálva együvé tartozásukat. A CSU-hoz kapcsolódó Hanns Seidel Alapítvány 2011-es dossziéjában ez áll: „Orbán a Fideszt liberális pártból konzervatív néppárttá alakította át, és kérvényezte felvételét az Európai Néppártba, amelynek 2002. óta alelnöke (2012-ig. A Szerk.). Ezt követően pártja – neki köszönhetően − még inkább jobbra tolódott. Az olyan értékeket helyezte előtérbe, mint a család, az Istenbe vetett hit és a nemzet. Ez részben megfelel a CSU politikájának is.

Vannak olyan jobboldali nacionalista szerveződések −mint pl. az osztrák FPÖ (Osztrák Szabadságpárt), vagy a szintén jobboldali német nacionalista AfD (Alternatíva Németországért) − melyek Orbánt szövetségesüknek tekintik. Két neves Magyarország-szakértő, Gregor Mayer és Bernhard Odehnal így ír: „a jobboldali szélsőségeseket elutasító társadalmi tabuk ledöntése Orbán kiteljesedett uralmát jelezte. Ő és pártja igen nyílt megvetést tanúsítanak a demokratikus intézmények és eljárások iránt.

A Human Rights Watch emberi jogi szervezet kijelenti: „A kormányba való 2010-es visszatérése óta uralkodó Fidesz a parlamentben meglévő többségét arra használta, hogy aláássa a demokráciában létfontosságú fékeket és ellensúlyokat, a médiaszabadságot, az igazságszolgáltatás függetlenségét és a jogállamiságot.”

Miért tartozik Orbán Viktor az Új Keresztapák közé?

A Pester Lloyd független online napilap figyelmeztető jelzéseket ad Magyarország és Kelet-Európa számára. Többek közt ezt írják: „Orbán Magyarország fiatal demokráciáját  már rég átalakította egy maffiához hasonló konstrukcióvá. Kivette az emberek kezéből azt a lehetőséget, hogy maguk formálják saját sorsukat. A demokráciát egypárti és klerikális rendszerré alakította át, megosztotta az ország népét, megmérgezte a közbeszédet, és az embereket a poszt-demokratikus zsarnokság állapotába taszította. A demokratikus-humanista elvekhez való visszatérés erről a pontról már nagyon nehéz, és hosszadalmas utat jelentene. Az országot évekre − ha nem évtizedekre − megbénította és visszafejlesztette.

Érvényes-e Orbán esetében is az a tézis, hogy az Új Keresztapák és családjaik számára az állami és kormányzati szervezetek nem annyira az ideológiai elképzeléseik megvalósításának, hanem a klasszikus korrupció és a bűncselekmények legitimálásának eszközei? Hogy az ő hivatalos kormánypolitikáját a maffiamódszerek jellemzik? Magyarország politikai, kulturális és társadalmi fordulóponthoz érkezett 2010-ben. „Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed” – mondta a nyugati nagyköveteknek Orbán Viktor 2007. június 26-án.

Néhány évvel később végre elérkezett az ő ideje. Orbán alkotmányos többsége lehetővé tette a politika agresszív-antiliberális irányba terelését. Most végre magára és barátaira koncentrálhatott. A 2010-es választásokat követő változások szimbolikus jelzése volt az az aktus, amikor az összes jelölt elzarándokolt Orbán parlamenti birodalmába, hogy hűségesküt tegyen, valahogy úgy, ahogyan azt Coppola: „A keresztapa” című filmjében láthattuk.

Orbán Viktor beszéde a XXV. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban. (2014. július 26., Tusnádfürdő)

Jobboldali, populista, klerikális és nacionalista retorikája maffiarendszerének álcázását szolgálta a 2014. július 26-án Tusnádfürdői  nyári szabadegyetemen elmondott beszédében. Az illiberális demokrácia szükségességéről beszélt: „… a liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel és egyáltalán a társadalom liberális megértésével szakítanunk kell.” Az  illiberális állam mintaképéül Kínát, Oroszországot, Indiát, Szingapúrt és Törökországot említi.

Ehhez a koncepcióhoz illeszkedik az, hogy Orbán az iskolai nevelést egy hazafiságra nevelő oktatási program segítségével akarja militarizálni, és ezt a programot be kellene építeni a magyar iskolák „nemzeti alaptantervébe”.  A magyar kormány fontolgatta az iskolások lőkiképzésének bevezetését, és lőterek létrehozását az iskolák területén. A pedagógusok elborzadtak, és a téma egyelőre eltűnt a napirendről. Egyébként Lengyelország nemzeti-konzervatív PiS-kormányában ugyanezek a tendenciák mutatkoznak.

Az Orbán-rendszer haszonélvezői

Kritikusai szerint Orbán hatalomátvételének oka gazdasági jellegű. Az uralkodó párt csupán a kormánypártiak megvásárlásában érdekelt. Orbán és pártja azt a látszatot kelti, hogy nemzeti középosztályukkal (azaz a Fidesz szavazókkal), nemzeti együttműködésük rendszerével (pártprogramjukkal) és etnikai orientációjukkal (az etnikai magyarokat az új alkotmány hajtóerejévé téve) minden eszközzel kiállnak a magyarokért. Orbán „jobboldali proletárként” jellemzi magát, aki a „köznép” szószólója. Ugyanakkor nemcsak a merev szakszervezet-ellenes politikát forszírozza, hanem kifejlesztett egy olyan módszert is, amellyel jogi értelemben elkerülik a korrupciót, de az állami vagyon továbbra is szabadon áramlik a hűséges barátokhoz, így a földek, épületek, nyereséges vállalkozások, bérleti díjak és mindenekelőtt az EU-pénzforrások. Ez vonatkozik azokra az állami feladatokra is, amelyeket hűséges és odaadó kedvencei kapnak. A magánvállalatokat államosították, majd újra privatizálták. A haszonélvezők általában azok voltak, akik Orbánt támogatták. A pályázatokat csak az Orbánt támogató cégek nyerik meg. Az állami bank kölcsöneivel felvásárolták a korábban független médiát. Az igazságszolgáltatás „átalakítása” címén annak függetlenségét számos törvényhozási és végrehajtási intézkedéssel aláaknázták. A bírák és ügyészek a kormánypárt fokozott befolyásának, sőt néha közvetlen irányításának vannak kitéve.

Mindezt keményen kritizálja 80 oldalas tanulmányában az FIDH (International Federation for Human Rights), a rangos nemzetközi emberi jogi szövetség. Kifogásolják az igazságszolgáltatásban dolgozók mintegy tíz százalékának kényszernyugdíjazását, és bírálják az alkotmánybíróság semlegesítését, melyet a hatáskörök csökkentésével és a munkatársak lecserélésével vittek véghez. „Az igazságszolgáltatás átpolitizálása, és ezzel a pártpolitika eszközévé tétele a nem demokratikus hatalmi struktúrák központi eleme.” – írják. Ehhez járul a bevándorlók, menedékkérők és menekültek emberi jogainak súlyos megsértése. Mindezt Európa elfogadja – beleértve a német szövetségi kormányt is – néhány kivételtől eltekintve. E kivételek közé tartozik Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter is. Orbán Viktor magyar miniszterelnököt azzal vádolta, hogy az EU alapvető értékeit óriási mértékben megsértette: „Aki Magyarországhoz hasonlóan kerítést épít a háborús menekültek ellen, vagy aki megsérti a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét, ideiglenesen vagy végleg ki kell zárni az EU-ból.

Erre válaszul Szijjártó Péter magyar külügyminiszter komolytalannak nevezte őt. „Már régóta kizárták a komoly politikusok soraiból” – nyilatkozta Szijjártó az MTI nemzeti hírügynökség szerint. Látható, hogy Asselborn nincs messze Brüsszeltől, mert „kioktató, arrogáns és frusztrált” – tette hozzá Szijjártó.

Orbán Viktor 19. évértékelő beszéde Budapesten. (Forrás: kormany.hu)
Új nemzeti politika

„… a magyar politikának öt súlyos kérdésre kell választ találnia, öt nagy támadást kell kivédenie. Ezért 2017-ben új nemzeti politikára lesz szükségünk.” – magyarázta Orbán Budapesten, 2017. február 10-én a nemzet állapotáról szóló évértékelő beszédében. Egyidejűleg ezt a lehetőséget használta ki brüsszeli kritikusainak heves támadásához. Ellenfelei szerinte az emberi jogok javíthatatlan harcosai. A migránsokat együvé sorolta a bűnözőkkel. Anélkül, hogy megnevezte volna Németországot, Orbán  „Európa elpusztításának” terveit kívánta megakadályozni. Nem hagyja magát kioktatni az emberi jogok javíthatatlan harcosaitól  – méltatlankodott. A bevándorlók szerinte „bűncselekményeket és terrort” zúdítanak Európára. „Levadásznák nőinket és lányainkat” és nekik köszönhetően fellángolna az antiszemitizmus. „Ha meg akarjuk állítani a migrációt, mindenekelőtt meg kell fékeznünk Brüsszelt” – folytatta Orbán. A kontinenst „több tízmilliós tömeg” és „végső veszély” fenyegeti. A migráció humanitárius problémának tűnik, de valójában ez egy „területi megszállás, amivel helyet vesznek el tőlünk”.  Továbbá Európa – szerinte – nem szabad, mert „az igazságot nem szabad kimondani”.  A múltban a Szovjetunió volt a szabadság ellensége, börtönökkel, táborokkal és tankokkal nyomott el más népeket.  Ma a szabadságot nem tisztelőknek az eszköze a „nemzetközi sajtó, rágalmazás, fenyegetések és zsarolás”.

Újfeudális viszonyok Magyarországon

Orbán családja nagyot profitált a családfő és ötszörös apa felemelkedéséből. Felesége időközben a család üzleti tevékenységének felelőse lett. Orbán a szülőhelye körüli területen több tucat hektár szántóterületet vásárolt – jóval az értéke alatt. Orbán apja és testvérei is jelentős jólétet élveznek, mióta Orbán az államügyeket irányítja. Az 1998 és 2002 közötti időszakban az apja tulajdonában lévő Dolomit Kft. értéke 98 millió forintról 660 millió forintra nőtt. A Gánt-Kő Kft., amely idősebb testvére tulajdonában van, 16 millió forintról 167 millió forintra növelte értékét.

Orbán Viktor korábbi politikai tanácsadója, Debreczeni József – Magyarország egyik legelismertebb újságírója –, Orbán egyik legkomolyabb kritikusává vált. 2009-ben jelentette meg az „Arcmás” című könyvét, mely bestsellerré vált. Ebben többek közt azt állítja, hogy Orbán Viktor és felesége 1998-ban Pesten egy 563 000 forint értékű lakást vásárolt. Négy évvel később Budapest exkluzív részén egy 75 millió forint értékű villa került a birtokába. A magyar miniszterelnök fizetése nem különösebben nagy, és figyelembe kell venni, hogy felesége és öt gyermeke van.

Ferenczi Krisztina (1950-2015) újságíró portréfotóját Sióréti Gábor készítette.

Magyarország az elmúlt években az Orbán dinasztia hatalmas politikai vállalkozása lett– mondja Ferenczi Krisztina. Az újságíró szerint Orbán az alárendeltjeivel és a családtagokkal újfeudális rendszert hozott létre, és szegény-ellenes politikáját nacionalista érzések szításával leplezi.

Ángyán József 2010-től 2012-ig a Fidesz-kormány államtitkára volt. Lemondott, mert már nem akart asszisztálni Orbán és barátainak harácsolásához. A professzor véleménye szerint  Orbán „újfeudális” rendszert hozott létre, és a korrupció Magyarországon már nem jelenti azt, hogy a tisztviselőket megvesztegetik, hanem azt, hogy a minisztériumokban maffiacsaládok ülnek.”

Posztkommunista maffiaállam

Az olasz maffiában az ellenfeleket zsarolással és erőszakkal fékezik meg, míg a hűséges tagokat előnyben részesítik.  Magyar Bálint ezt úgy magyarázza, hogy Orbán az újonnan szerzett hatalmával elzárta a korrupciót ellenzőket a különféle titkos megállapodásoktól, és így képessé vált saját maga, és pártja számára monopolizálni a korrupció előnyeit úgy, hogy állami hatalommal választja ki az előnyben részesített oligarchákat, és számtalan módját megteremtette annak, hogy a közpénzeket magánkézbe folyassa. Magyar Bálint szociológus, aki 2002 és 2006 között magyar oktatási miniszter volt, majd az UNICEF-nél és az Open Society Foundationnél dolgozott tanácsadóként, a magyarországi posztkommunista maffiaállam elemzése során kimutatja, hogy sok Orbán által elfogadott törvény kifejezetten a családhoz tartozó egyének érdekében készült. Ez magában foglalja a köztisztviselők fizetési maximumának csökkentésére vonatkozó törvényt, melyet azzal indokoltak, hogy ez így igazságos, de valójában közvetlenül a Nemzeti Bank akkori vezetője ellen irányult, akit fizetésének hatalmas csökkentésével akartak lemondásra kényszeríteni. Vagy az a törvény, amely megnöveli a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztségére való jogosultsághoz szükséges –Magyarországon letöltött – szolgálati évek számát. Az indok szerint így biztosítható a Legfelsőbb Bíróság addig független elnökének kellő tapasztalata. Az igazságszolgáltatás ezzel azonban az Új Keresztapa kiterjesztett karjává vált. Az Országos Bírósági Hivatal élére ugyanis új elnököt választottak,  mégpedig Handó Tündét, aki a Fidesz pártalapító tagjának (Szájer Józsefnek) a felesége, ráadásul Orbán feleségének jó barátnője.

Az a törvény pedig, amely lehetővé teszi az Orbán és pártja,  FIDESZ által irányított kormány számára, hogy pénzeszközeit a parlament jóváhagyása nélkül, saját belátása szerint felhasználhassa, egy sajátos puccs volt. Az ország önként feladta azt a jogot, amelyet már évszázadokkal ezelőtt kiharcolt magának, mégpedig azt, hogy ellenőrzik a döntéshozók kiadásait.

**

A cikksorozat fordítója Judith Waldvogel-Bencze,  szerkesztő: Róbert Katalin

A cikksorozat eddig megjelent részei

1.  Autoriter uralkodók és maffia-klánjaik

2. A maffia útja a kormányhatalomig

3. Maffiatempó

4. A legfőbb kegyúr

5. Piszkos ügyek

Author: Jürgen Roth

Jürgen Roth (1945.11.04 –2017.09.28.) Németország egyik leghíresebb oknyomozó újságírója volt. 1971 -től sikeres televíziós dokumentumfilmeket és könyveket jelentetett meg a korrupcióról és a szervezett bűnözésről. Ezek a teljesség igénye nélkül: Orosz maffia (1996), A vörös főnökök (1998), Piszkos kezek, Német Maffiaország (2009), a Gengsztergazdaság (2010), Tisztességtelen játék (2011) és a Gazprom - a furcsa imperium (2012), és a most, folytatásokban közreadott „Új keresztapák”, melynek kiadását már nem érhette meg.

Vélemény, hozzászólás?