Hogyan lehet „a szeretet és az összefogás nyelvével” olyan hangulatot kelteni, hogy az emberek szót fogadjanak nekünk, érzéketlenné váljanak a tényekkel szemben és azt csinálják, amit mi akarunk? Ezt a kérdést vizsgálja Dr. Göllner András, a montreali Concordia Egyetem emeritus professzora tanulmányában. A 2. rész következik.

Az alábbiakban az érzelmi eszközökkel irányított nyelvi manipulációnak azt a 8 titkát, sajátosságát szeretném bemutatni, amelyeket a Fidesz nemcsak tudatosan használ, hanem amelyekkel szándékosan ködösít is. A Fidesz nyelvének azokat az anatómiai sajátosságait, titkait tárom fel, amelyekkel a szófogadást eléri, amellyel politikai tőkét kovácsol magának, s melyeket tudatosan eltitkol a széles közvélemény elől. Bár ennél sokkal több módszert is használ a Fidesz arra, hogy keresztülvigye akaratát a magyar embereken, ez a nyolc bőven elég arra, hogy ráérezzünk (harapjunk) a Fidesz nyelvére, hogy megismerjük keserű ízét, melyet a „szeretet és az összefogás” mázával édesít.

3. A Fidesz nyelvhasználatának törvényei

I. Ezek a törvények titkosak

A varázsló sikere azon múlik, hogy az emberek ne tudják, hogyan húz ki 20 nyulat a cilinderéből fenn a színpadon. Ha erre fény derülne, vége a varázslatnak, vége a jó hangulatnak. A varázsló nem engedi, hogy belássunk az asztal alá, amelyre egy fekete cilindert helyezett s melyből nyulakat huzigál tucatszámra. Idéznék A Titok című sikerkönyvből melyben az NLP, a pozitív pszichológia és a vonzás törvényének erre vonatkozó érveléseit a legközérthetőbb szubliminális módon foglalják össze a szerzők: „Azt pedig nem kell tudnod miként fognak teljesülni vágyaid, az nem a Te asztalod… Fogd hát a kételyeid és változtasd hitté… és ezek után már nincs más dolgod mint jól érezni magad….érezd jól magad most”. (Rhonda Byrne. A Titok. Édesvíz kiadó, Budapest. 2007). Amikor Orbán Tusnádfürdőn bejelentette, hogy az „illiberális” államhatalom híve, illetve, hogy ennek a hatalmi rendszernek a megvalósításán szorgoskodik, ezt a nyulat fogja kihúzni cilinderéből, rögtön hozzátette, hogy a megvalósítás részleteibe nem óhajt belemenni. Arra kérte a hallgatóit hogy bízzanak benne, a részletekről csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy „bármi megtörténhet”.

II. A Fidesz nem az igazmondásra használja a nyelvét

Az NLP kézikönyve, melynek tanait felhasználva ült rá a nemzet gerincére a Fidesz, azt mondja, hogy a siker kulcsa nem az igazmondás, hanem a haszon. Többek közt ezért is illik ez a kommunikációs módszer annyira a marketinghez és értékesítéshez, vagy akár a politikai tőke kovácsolásához. Idézem a tanítást: „Az NLP nem tart igényt arra, hogy objektíven igaz legyen…maga is egy szűrő…célja, hogy hasznos legyen. Az NLP-nek van néhány igen hasznos alapelve. Javasoljuk, hogy viselkedjen úgy mintha ezek igazak lennének. És figyelje meg a különbséget. Szűrője megváltoztatásával, megváltoztathatja világát is”. (Joseph O’Connor és John Seymour. Neuro-Lingvisztikus Programozás. Bioenergetic könyvkiadó, Budapest. 1996. 27. oldal) Nos, ez az az első lecke amelyet például a Fidesz második embere, Kövér László nagyszerűen bemagolt. Idézem: „Ha valaki azt gondolja, hogy a politikában az számít, kinek van igaza, tragikusan téved. A politikában az számít, kinek van több mandátuma, több szavazója.” (Interjú Kövér Lászlóval, Demokrata, 2006. március 9.)
Fontosnak tartom itt leszögezni, hogy igazságtalan lenne az NLP-t azzal vádolni, hogy követőit az igazság megkerülésére buzdítja. A tanításnak egy fontos nüanszáról feledkezett meg Kövér fent idézett mondatával. Az igazság megkerülésére nem az NLP buzdít, hanem Kövér László. Az NLP csupán azt mondja, hogy az igazság nem az egyedüli cél, amelyet szűrőjével el lehet érni. Lehet igazmondásra is használni, de nem feltétlenül csak arra. Ahogy erre már Orwell is rámutatott, a gondolat korrumpálhatja a nyelvet, és a nyelv is korrumpálhatja a gondolatot, de egyik sem kötelező.

III. A tények feletti átlépést a Fidesz érzelmi ráhatással leplezi

Hogyan hozzunk embereket olyan hangulatba, hogy ne a tényekre, ne az igazságra, hanem az általunk sugallt érzelmekre figyeljenek, és ennek köszönhetően szót fogadjanak, velünk tartsanak? A jó hangulat kiváltására nagyon sokféle trükk van az NLP tárházában, legtöbbjük egy kellemes emlék felidézését javasolja, amely lehet egy közkedvelt sláger, egy történelmi pillanat, egy olyan helyzet amely az általunk megcélzott emberekben jó érzéseket, jó emlékeket kelt. Nemzeti himnuszunk például majd mindenkinek megdobogtatja a szívét, majd mindenkit áhítattal tölt el, majd mindenki kicsit libabőrős lesz tőle éneklése közben. Mások esetében szerelmes szavak, bókolás, szexuális vágyainkra hangolt ígéretek is nagyon hatékony, figyelmet kiváltó, és vonzó nyelvi eszközök. A jó érzést úgy is ki lehet váltani, hogy olyanoknak a nevét ismételgetjük, akiket nem szeretünk, akik megvertek, bántottak, vagy rossz dolgokra emlékeztetnek – pl. a kommunizmusra, vagy Gyurcsány Ferencre, a Fideszesek esetében. Röviden: úgy is megszerettethetjük magunkat, hogy nyelvünkkel ostorozzuk azokat, akiket az általunk megcélzott célközönség nem szeret.

Mint erre már Dante is rámutatott 800 évvel ezelőtt, a legsikeresebb, legaljasabb csalók az emberek lelkében, szívében élő szeretetből táplálkoznak, a szeretetünkkel élnek vissza, a szeretet hullámhosszán szólítanak meg bennünket, a szeretet nyelvét használják, hogy összhangba kerüljenek velünk. Így szerzik meg bizalmunkat, együttműködésünket saját céljaik megvalósítása érdekében, ha kell, akár azért is, hogy mindenünkből kiforgassanak. (Dante Isteni színjátékát használja fel két nagyszerű amerikai pszichiáter arra, hogy kivezessenek bennünket a szeretettel álcázott átverések csapdájából, az átverést követő traumákból. Lásd Dante’s Path: A Practical Approach to Achieving Inner Wisdom. Gotham Books, 2004.) Nézzük hát meg egy pillanatra a szeretet és összefogás nyelvének ezt a részét, sajátosságát.

A Titok című könyv belső borítóján, a bizalmat kiváltó első mondat a szeretetre utal és így szól: „Szeretném ha a Titok szeretetet és örömöt vinne egész létezésedbe. Ezt kívánom Neked és az egész világnak.”
Rhonda Byrne szeretetet és örömöt kínáló ajánlatáért több tízmillió ember fizetett. A világtörténelem egyik legsikeresebb könyvét hozta létre ezekkel a hívószavakkal. Orbán Viktor ugyanennek a tanításnak a hatására nevezte át  pártját a szeretet és összefogás pártjára. Az NLP kézikönyve tömören foglalja össze a politikai átverés nyelvének ezt a harmadik anatómiai elemét: „Minden NLP módszer első lépése a harmónia. Empátia és összhang nélkül a Meta-modell zűrzavarrá válik, mindenáron arra kell figyelnünk, hogyan teremtsünk összhangot, hogyan hozzunk létre bizalmon és rokonszenven alapuló kapcsolatokat azokkal, akiket érzelmi eszközökkel egy másik valóságba akarunk átemelni, és azt szeretnénk elérni velük, hogy hasznosan szolgálják céljainkat.” (O’Connor és Seymour, op.cit 134, 42. oldalak).

Az összhang megteremtésének sikere nem a szövegünk valóságtartalmának a függvénye – nem attól függ hogy mit mondunk, hanem attól, hogy hogyan. Íme: „Igazítsuk a mondanivalónkat azoknak a nyelvéhez, akiket meg akarunk győzni, ahogy azok gondolkoznak, akiket egy új valóságba akarunk átemelni. A nyelvezet illesztése csodát tesz az összhang létrehozása során” (uo. 55. oldal).

IV. A kiépített  érzelmi kapcsolatokat a Fidesz ismétléssel rögzíti

Miután a szeretet nyelvével becsempésztük magunkat az emberek szívébe, jó hangulatba hoztuk őket, hogy ezáltal átrepítsük őket a tények felett, és elérjük, hogy szót fogadjanak, ügyelnünk kell arra, hogy ne veszítsék el szeretetüket, és bizalmukat irántunk. Nem elég csak lázba hozni az embereket – vissza-vissza kell térni azokhoz a jó érzést keltő szavakhoz, rögzíteni kell őket, hogy hosszabb távon is fenntarthassuk az érzelmi kötődést. Az érzelmi inger rögzítése nélkül képtelenek leszünk arra, hogy 15-20 évre kiszorítsuk az emberek fejéből az értelemre, a tényekre hangolt gondolkodást. (Kötcsén ezt a határidőt szabta magának Orbán a hatalom kézben tartására.)

Az NLP többfajta rögzítési módszert alkalmaz, de az egyik leghatékonyabbnak az ismétlést tekinti. Az ismétlés napi szinten és látványos módon megmutatkozik a Fidesz nyelvhasználatában. Így szól a kézikönyv: „Minél kevésbé vagyunk érintve érzelmileg, annál több ismétlésre van szükségünk ahhoz, hogy megtanuljuk az asszociálást” (uo. 78. oldal). A Fidesz ismétlése így szól: Magyarország jobban teljesít. A jobb teljesítésért természetesen szeretet és lojalitás jár. Ennek megvalósítását szolgálja Nemzeti Együttműködés Rendszere, és hogy erről ne feledkezzünk meg, a Fidesz odarögzítette a szöveget minden állami épület falára, illetve napi szinten ismételgeti, mindenkinek együttműködést, szeretetet és összefogást kínál, és cserébe szófogadást vár el.

V. Az érzelmek nyelvét a Fidesz az értelem kirekesztésére használja

Ismétlem, és most tudatosan erősen fogalmazok: az a tudományág, mely 1975-ben szárnyát bontotta Amerikában, és ma már nem csak a reklám, a marketing hanem a politikai kommunikáció világában is szárnyal, azt a célt tűzi ki maga elé, hogy az emberek érzelmi alapon, a tényekre és az objektivitásra fittyet hányva gondolkozzanak. Magyarán mondva, azt tegyék, amit a jó érzést keltők mondanak nekik. Ennek az ugratásnak az első igazi nagy mestere Milton Erickson volt, akinek módszerét, a „Milton-modellt” a mai napig isteníti a szakma. O’connor és Seymour így írnak róla az NLP bibliájában: „Milton Erickson mestere volt az összhang kialakításának”. Erickson szerint egy célközönség ráhangolásához nem kell mást tennünk mint azt, hogy felfedezzük, mire kattan érzelmileg. „Nem kell mást tennünk mint egyszerűen leírni jelen idejű érzékszervi tapasztalatukat… akkor könnyen és természetesen követik mondandónkat. Erickson művésziesen homályos módon használta a nyelvet. …egyik tipikus eszköze a kétértelmű szavak használata volt. A Milton-modellben a nyelv használatával, többféle módon értelmezhető szavakkal idézzük elő és tartjuk fenn a transzállapotot… egy burkot alakítunk ki, hogy ezáltal tapasztalataink szubjektívabbá váljanak, befelé irányuljanak és kiszorítsák a fejünkből az objektivitást” (O’Connor és Seymour, uo., 139-145 oldalak). A magyar nyelv ezt a fajta nyelvhasználatot pávatáncnak hívja. Műfaját Orbán mesteri módon tökéletesítette, és használja határon belül és túl. A magyar jövőt illető tusnádfürdői megfogalmazása nagyszerű példája az árnyalt, homályos nyelvhasználatnak: „Bízzanak bennem… bármi megtörténhet.”
Minden belefér, minden amit akarhatunk – akár a jó, akár a rossz. (Az „akár” kétértelmű hangzását most tegyük félre).

VI. A Fidesz nyelve „játékos”,  de nem tűr ellentmondást

Aki kételkedik az ígéretben, a jó érzés megvalósulásában, azt többféle módon kell kezelni. Az első, és alaptanítás a következő: ha nem érezzük a bőrünkön a beígért fogyasztói jólétet, tegyünk úgy mintha éreznénk, és ettől máris jobb hangulatba fogunk jönni. Íme: Óriási szükség van a képzelőerődre hiszen el kell játszanod, hogy az áhított vagyon már a tied… Sokat segít ha használod a fantáziádat és úgy teszel mintha a vágyaid már teljesültek volna. Játssz „gazdagosdit”, és megváltozik a pénzhez fűződő viszonyod… A leggyorsabb módja a meggazdagodásnak, ha most boldog vagy. A hála és a hit ereje mindent legyőz… Mindehhez csak derűsen kell gondolkodnod, és úgy általában vidámnak kell lenned. (A Titok. Op.cit. 98, 111, 129, 133 oldalak) A békemenet, például egy tömeges vidámságot sugalló megmozdulás volt, amelyen mosolygó, karjaikat egymásba fonó, jól öltözött emberek meneteltek és jelezték, hogy nem engedik, hogy jó hangulatukban megzavarják őket. Ugyanez az örömteli tekintet tükröződik azoknak az arcán, akiket a TV riporterei faggattak Tapolca utcáin, miközben békésen vonultak a CÖF hívó szavára, és luxuskocsikból integettek felénk, útban Bayer Zsolt lelkesítő előadására. Ők mind nagyon jó hangulatban voltak, és vannak még most is. Mint Bayer, ők is a bőrükön érzik a jólétet. De mégis, mi van akkor ha nem megy ez a játék, ha elmúlik a jó hangulatunk, mert nem tapasztaljuk a jó érzést a bőrünkön? Íme a válasz: „Azokra a dolgokra, amelyek épp nem úgy mennek, ahogyan szeretnéd, ne pazarold az energiádat felesleges panaszkodással és mások hibáztatásával. Abban a pillanatban, ahogy felmerül a kétely, meg kell próbálnod elengedni azt. Az ellenállás értelmetlen és felesleges. Ezzel csak többletenergiát adsz a negatív dolgoknak, ez által csak felnagyítod és súlyosabbá teszed az adott körülményeket… ha nem foglalkozunk velük, és a szeretetre összpontosítunk, az akadályok egyszerűen eltűnnek. Nem szabad, hogy bármi is a világon leállítson… hinned kell benne, hogy megkaptad, amit kértél, abszolút és tökéletes bizalommal. Úgy kell tenned, mintha a vágyad tárgya már most a birtokodban lenne… érted már? Ha arra gondolsz, hogy még nem a tied, továbbra is ezt az állapotot vonzod. Hinned kell tehát, hogy megkaptad, amire vágytál… Tudnod kell, hogy ha negatív érzések mellett döntesz, akkor elvágod magad a jótól. Fogd hát a kételyeid, és változtasd hitté… hidd, hogy megkaptad, amit kértél, és ezek után már nincs más dolgod, mint jól érezni magad… érezd jól magad most” (uo. 48-52, 89 151 oldalak.)
Presser Gáborék ezt a szöveget már korábban megzenésítették, és azt a címet adták neki, hogy „Ringasd el magad!”

VII. A Fidesz a versenyt károsnak mondja

Nem igényel hosszas elemzést annak bemutatása, hogy a magyarokat elsősorban a gazdasági és politikai verseny fájdalmas következményei hozták egyre rosszabb hangulatba 1990 után. Erről oldalakat lehetne írni, de nem érdemes, hisz ez közismert. Mi legyen a versennyel, amiről mindenki beszél, amiről mindenki azt mondja, hogy ez a fejlődés, a gazdasági és politikai jólét kulcsa? Az NLP, a pozitív pszichológia, a vonzás törvénye itt is megmutatja módszerét. Mindhárom keményen szembeszáll a versenyszellemmel. Azt hangsúlyozza mind a három, hogy kizárólag a szeretettel és összefogással, az érzelmi nyelv használatával, a kételyek kiszorításával tudunk csak boldogulni. A boldogulási folyamatban nincs helye a versenynek. Idézem a tanítást: „Most, hogy ismered a Titkot, ha legközelebb gazdag emberrel találkozol, tudni fogod, miként tett szert a vagyonára Tudd, hogy mindannyian összefüggünk, egyek vagyunk. Ha versenyzel, saját magad ellen versenyzel. Verd ki hát a fejedből a versengést… ne foglalkozz a versenyszellemmel.” (A Titok. uo. 103, 162-163) A magyar politikai élet terepén, a Fidesz nyelvén ez azt jelenti, hogy akik velünk szembemennek, versenyezni próbálnak velünk, a közjót károsítják, a nemzeti egységet, a szeretetet és az összefogást, a magyarok jó érzését próbálják rontani. A verseny a Fidesz nyelvén bomlasztást jelent. Egy brüsszeli sajtótájékoztatón, amikor számon kérték Orbántól a magyarországi politikai verseny visszafogottságát, korlátozását, azt válaszolta nevetve, hogy nem tehet arról, ha a magyarok jól érzik magukat a lelátón, amikor egy csapat szaladgál kinn a pályán. Akkori csapattársa, Simicska Lajos, mint mindig, egy kicsit durvábban fogalmazott. Szerinte mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni, magyarán mondva, a tényekkel szembefordulni. Azt természetesen egyikük se árulta el, milyen eszközökkel érték el ezt a versenyellenes hangulatot, azt, hogy a magyarok nagy tömegei hátat fordítottak a pluralizmusnak, és lényegében a két egymáshoz hasonló érzelmi hullámhosszon beszélő, a tényeket mellőző, és kizárólag jó érzéssel seftelő pártot támogasson.

Orbán a versennyel szembeni ellenszenvét, az egy pólusú politizálás iránti szimpátiáját jóval a kötcsei beszéde előtt tette közzé. Nyelvileg, 2002 tavaszán, fenn a várban, választási vereségének felismerésekor jelentette ki, hogy az ő pártja a haza, ipso facto, a haza nem lehet ellenzékben. Ezt testbeszédileg is megerősítette, amikor 3 éven át, mint az ellenzék vezére, bojkottálta a parlamentet, illetve, amikor 2006-2010 között elhagyta az Országgyűlés termét, amikor az első számú versenytársa, a haza árulója, szót kért a parlamentben.

Van, aki talán értetlenül fogadja ezeket az érveléseket annak ismeretében, hogy a Fidesz, mióta az eszét tudja, kőkeményen harcol a hatalomért, és semmiképp sem szeretné, hogy azt elvegyék tőle. Ha ez nem versenyszellem, akkor mi? Nagyon sokan azt állítják, hogy a Fideszt pont az különbözteti meg a többi politikai párttól, hogy az ő szívében erősebben lángol a versenyszellem, hatékonyabban versenyez, mint bárki más. Ezt én téves felfogásnak tartom. A tények azt igazolják, hogy a Fidesz nyelve a versenyt széthúzásnak hívja, egy olyan valaminek, ami ellen küzdeni kell, bárhol is jelenik meg, akár a Párt belső berkeiben, akár az ország határain belül, vagy a határon túli diaszpórában. Aki másként látja a valóságot, másfajta igazságért érvel, mint a Fidesz, az nem versenytárs, hanem közösséget-romboló szarkeverő. Aki más nyelven beszél, mint a Fidesz, mást gondol, mint a Fidesz, az a szeretetet, az összefogást, a nemzeti egységet, a jó érzést, a keresztény békességet akarja kiverni az emberek fejéből. A Fidesznek nem az a célja, hogy tökéletesítse a politikai versenyt, hogy azt minél szabadabbá, igazságosabbá, kiegyensúlyozottabbá tegye, jogi keretekkel erősítse, hanem az, hogy a versenynek véget vessen, vagy legalább is olyan szintre vigye le, ahol senki se tudja őt legyőzni. Végül is csendet akar hallani a közéletben. „Egy a tábor, egy a zászló”; ennek a versenyellenes nézetnek a nyelvén beszél. A Fidesz nyelvén a versenytársak idegenszívűek, a „birodalmat” szolgálják, rendszeresen rárontanak a hazára. Kövér László egyenesen úgy beszél a politikai versenytársáról, mint a HIV vírusról. A Fidesz a politikáról nem a pluralizmus, hanem az egyeduralom nyelvén beszél.

VIII. A Fidesz nyelvi keretezéssel transzállapotba akarja hozni célközönségét, hogy szófogadásra bírja

Ennek a nyelvnek a nyolcadik anatómiai sajátossága a keretezés. A valóságot, a tényeket, mint azt jól tudjuk, az emberiség mindig is valamilyen kereten, szűrőn át érzékeli. Ez így van akár a hit, akár a tudomány világában. A mohamedánok a Koránon, a keresztények az Új Testamentumon át értelmezik kapcsolatukat a Mindenhatóval. A tudományos világban a kereteket paradigmáknak hívjuk. (A tudományos keretezésről, paradigmaváltásról ajánlanám Thomas Kuhn nagyszerű könyvét, amelyből megtudhatjuk, hogy amikor paradigmát cserélünk, világnézetet cserélünk. Lásd: The Structure of Scientific Revolutions. University of Chicago Press, 1962) Egy ideig, tudósaink laposnak láttatták a földet, és egyszer csak jött Galilei, és egy új keretbe rakta a bolygónkat, ahol már nem lapos, hanem kerek volt. Őt követte Einstein, aki nemcsak a bolygónkat, hanem magát a látásunkat is keretként ábrázolja – ha lenne egy elég erős távcsövünk, és a látásunkat nem zavarnák közbeeső tárgyak és az a „sötét anyag” ami teljesen átláthatatlan, és többszöröse a kozmosznak, előbb-utóbb a fejünk hátulját láthatnánk. Ha szárnyainkat elég gyorsan tudnánk csapkodni, akár vissza tudnánk repülni időben oda, ahonnan életünk első napját kezdtük. Ez a lehetőség Freud fantáziáját is felkorbácsolta.

Mit mond a Fidesz nyelvi kézikönyve a keretezésről? „Az újrakeretezés lényege, hogy nem kívánt magatartásainkat megváltoztassa… és ezt elsősorban hangulatkeltéssel éri el… egy olyan átalakítási folyamatot javasol, amely a nem kívánt magatartást azáltal szünteti meg, hogy egy jobb alternatívát kínál. A tartalmi keretváltás legtökéletesebb példája a politika.” (O’Connor és Seymour. Op.cit. 159. oldal).

Itt és most nem tudjuk részletezni ennek a nyelvi keretezésnek mindegyik lépését. Általában hat részre bontják, amelynek a lényegét a következőképp ecsetelik: „Az új keretet úgy kell az emberek elé tárni, hogy azt józan ésszel nem utasíthatják el.” (uo. 160. oldal) Egy ilyen keret a szeretet és az összefogás, vagy a nemzeti együttműködés ajánlata. Egy hasonló keretezés az, amikor mondjuk egy antiszemitát zsidó-mentőként láttatunk. A zsidó-mentőt nehéz nem szeretni. Horthy Miklóst például a magyar jobboldal így keretezi, pedig Horthy saját szavaival bevallotta, hogy egész életében antiszemita volt. (Aki ezt az állításomat netán kétségbe vonná, annak javasolnám Horthy saját szavait, írásban rögzítve: „Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam. A Vitézi Rend alapításánál főleg a fajnemesítés gondolata vezetett… fő a származás és a családi körülmények, valamint az egészséges vér. A legbátrabb és legjobban dekorált zsidó is ki van zárva… Minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodni kell, lehetetlen a zsidókat egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, mert tönkremegyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.”  (mármint a zsidókra). Nos ezért maradt életben a budapesti zsidóság zöme, és ezért küldte Horthy „csak” a vidéki zsidóság egészét – 460 ezer tisztességes magyar embert – a haláltáborokba 55 nap leforgása alatt, 1944 közepén. Rájuk már nem volt szükség. Ha nem dől be a náci birodalom, ha nem győz a demokratikus Európa, a budapesti zsidók – Horthy és a Vitézi Rend közbenjárásával – mind ugyanoda kerültek volna, ahová szerencsétlen vidéki magyar testvéreik. (Lásd: Strassenreiter Erzsébet, Horthy Miklós titkos iratai. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1962. 260–261. old.). Strassenreiter Erzsébet kitűnő dolgozatában („Vitézi Rend: Horthy hű katonái”, Népszava Szép Szó melléklet, 2008. október 31.) így foglalja össze Horthynak azt a magatartását, amelyet Orbán és a magyar jobboldal zöme példamutatónak, a hazafiasság, az úri magatartás, a jó modor tetőfokának tekint:  „Horthy a ’zsidókérdést’ úri módon akarta megoldani, ’elegánsan’, fokozatosan akart a zsidóktól megszabadulni. A magyar fasisztákkal, antiszemitákkal együtt Horthy is nemzeti stratégiának tekintette a zsidótlanítást, ezt már a folyamatosan hozott zsidótörvények is szolgálták… ezzel nemcsak utat nyitott a radikális antiszemiták, szélsőjobboldaliak előtt, de bátorította őket”.

A hatlépéses keretezésnek egyik fontos lépése az igazi szándékunk eltitkolása. „Az újrakeretezés lényege a magatartás és a szándék megkülönböztetése… a szándékot nem kell ismerned” (O’Connor és Seymour, op.cit. 158-160). A keretezést amellyel célközönségünk magatartását szeretnénk megváltoztatni, amellyel politikai tőkénket szeretnénk növelni, folyamatosan tesztelni kell. Az NLP nyelvében ezt ökológiai ellenőrzésnek, a Fidesz nyelvén nemzeti konzultációnak hívják. Ennek a lépésnek nem az a lényege, hogy az embereknek lehetőséget adjunk, hogy ők döntsék el, mit akarnak, hanem az, hogy megtudjuk, melyik kerettel tudnánk leghatékonyabban elérni azt a magatartásváltozást, amely a szándékunk eléréséhez szükséges. Ezen az ökológiai keret-tesztelésen szorgoskodik manapság Deutsch Tamás az internetadó témakörében. Hogy mi is ennek a hatlépéses folyamatnak a lényege, azt az NLP bibliája így ecseteli. „Bárki, aki hatlépéses átkeretezést végez, enyhe transzban van, befelé összpontosít.” (uo. 162. oldal). A Fidesz ezzel a módszerrel, az „enyhe transz” keltésével, a befelé összpontosítás gerjesztésével óhajtja célközönségét szófogadóvá tenni.

4. Összefoglaló következtetések

Ha a nyelvhasználattal képtelenek vagyunk elringatni az embereket, képtelenek vagyunk átrepíteni őket a tények felett, nem veszett el a haza, vannak még másfajta eszközök is az illiberális rezsimek kezében, de ezek már nem az NLP eszköztárából származnak. Orbán mintaképének helyszínén, Oroszországban, ha elkopik a hatalom nyelve, és egyesek túl hangosan jelzik, hogy nem érzik jól magukat, nem hajlandók átrepülni a tények felett, lecsap rájuk a fizikai hatalom, és ha kell megöli őket. Lásd Nyemcov Politkovszkaja, vagy több száz hasonlóan „nagyszájú” tiltakozó szomorú esetét. (Mindazoknak akik szeretnék közelebbről megismerni, milyen az a rendszer, amelyet Orbán saját pédaképének tart, javasolnám Anna Politkovszkaja könyvét. (Putin’s Russia. Metropolitan Books, 2004, illetve Karen Dawisha. Putin’s Kleptocracy. Simon and Schuster. New York. 2014.) Magyarországon az EU miatt az ilyenfajta durva megoldásoknak a használata sokkal rizikósabb, mert ennek következtében könnyen elszállhatnának azok a pénzek, amelyek nélkül képtelen az ország meggazdagodni, képtelen lenne az Orbán rendszer a talpán maradni. Magyarországon a nyelv használatán felül a hatalom a média szabadságának korlátozásával, a parlamenti és civil ellenőrzés megfékezésével, gazdasági ellehetetlenítéssel, a kirúgásokkal, az erkölcsi lejáratással, az adóhatóságok és az ügyészség közös szorgoskodásával, és mindazokkal a maffia-módszerekkel amelyeket Magyar Bálint és társai már bemutattak, nyomja le az emberek torkán azt, amit szép szóval, hangulatkeltéssel képtelen elérni. A magyar illiberális állam ezeket az eszközöket is használja arra, hogy az emberek szót fogadjanak neki. Cikkemben ezekre az eszközökre csak jelzésként utaltam, nem ezeknek az eszközöknek a használatát akartam itt boncolgatni, többek közt azért, mert erről már sokan mások lehúzták a leplet. Nem tudnék a témához sok újat nyújtani.

Fontos azt is tudni, hogy a hatalom megszerzésének, fenntartásának érdekében nem szükséges mindenkit átverni, nem kell, hogy mindenki szót fogadjon. Azt mindnyájan tudjuk, hogy kétharmados parlamenti többséget úgy is el lehet érni Magyarországon, ha a szavazásra jogosultak kétharmada nem ránk szavaz. 2014-ben a szavazásra jogosult magyar állampolgárok 73 százaléka nem a Fideszre szavazott, és mégis ez a párt kapta a parlamenti mandátumok kétharmadát. Ez az eredmény nem a fent ábrázolt nyelvhasználat hatástalanságát, hanem a nyelvészek és a politikai döntéshozók közötti együttműködés profizmusát igazolják. A magyar választási rendszer biztosítja, hogy ha egy politikai párt piacvezető helyet akar elérni, elég ha csak a lakosság 20 százalékát hozza jó hangulatba nyelvi eszközökkel.

Tanulságos a választási támogatottsági  adatok mögé is benézni. A közvélemény kutatási adatok azt igazolják, hogy akik a Fideszre szavaznak, azért teszik,  mert szeretik, mert jó hangulatba hozta őket. Az MSZP-re szavazók viszont nem azért szavaznak a pártjukra, mert Mesterházy jó hangulatba hozta őket, hanem elsősorban azért, mert nem szeretik a Fideszt és a másik pártokat. Ezek a számok is a Fidesz manipulatív, szeretetet kiváltó nyelvhasználatnak az erejét támasztják alá, illetve azt, hogy a Fidesszel szemben álló demokratikus ellenzék egy egészen másfajta nyelven beszél, mint a kormánypárt, vagy akár a Jobbik. A Fidesz jelenleg válsághelyzetben van – támogatói közt nagyon sokan emlékeznek arra az időre, amikor nagyon szerették pártjukat, és most viszont egyre kevésbé érzik jól magukat. A párt nyelvészei egyre nehezebben tudják kedvenc paripájukat átugratni a tények felett. Ennek a trendnek a további folyamataira érdemes lesz majd odafigyelni, mert nyelvi finomításokat, újításokat fog eredményezni.

Ezzel a cikkemmel a magyar illiberális állam működtetésének értelmezésével kapcsolatos hiányt szerettem volna pótolni. Azt a szellemi forradalmat akartam bemutatni, amely a nyelvhasználatával próbálja szófogadásra bírni az embereket. Meg akartam mutatni, hogyan használja a nyelvét egy illiberális rezsim, amikor nincs kellő kapacitása arra, hogy a hatalmát kizárólag az emberek bőrén érezhető fogyasztói jóléttel biztosítsa. Azt akartam megtudni, hogyan használja a Fidesz ezt a nyelvet, hogy szófogadásra bírja a magyar szavazókat, miközben kiüríti a zsebüket. Kíváncsi voltam arra, mi a következménye annak, ha a nyelvhasználattal felborítjuk az értelem és az érzelem egyensúlyát, és elsősorban az érzelem nyelvének használatával próbáljuk elérni, hogy embertársaink ne foglalkozzanak  a tényekkel. Szerettem volna megtudni azt is, hogy annak a nyelvnek, amelyet a Fidesz alkalmaz, milyen hosszú a szavatossági ideje, meddig lehet vele fenntartani a társadalmi együttműködést, a szófogadást.

A következőket tudtuk meg: a Fidesz nyelvhasználatának lényege, hogy sose a tartalomra, hanem kizárólag a formára koncentrál. Köznyelvre fordítva ezt úgy is lehet értelmezni, hogy nem a belcsínre hanem a külcsínre figyel. A látszat a lényeg. Nem állítja azt, hogy amit mond az igaz, csupán azt, hogy hasznos, és arra biztat, hogy akár a hazugságok is beválhatnak, ha úgy teszünk, mintha igazak lennének. Nyelvészei azt állítják, hogy ha jól használjuk a tanításaikat, az általuk megszabott módon használjuk a nyelvet, azt érhetünk el vele, amit csak akarunk. Az ember tudatalatti szinten érti meg a nyelvet, és ez biztosítja a nyelv fantasztikus erejét – szerintük bármire képesek lehetünk vele. Orbán ezt félreérthetetlenül kimondta, amikor többek közt arra kérte Amerika nagykövetét, hogy ne figyeljen arra amit mond, hisz ugyanazok a szavak különböző embereknek mást jelentenek. A tanítás azt hangsúlyozza, hogy jól meghatározott módon kell mondanunk dolgokat, tartalommentes utasításokat adva, és örök életűvé válhatunk ezzel a módszerrel.

Gyakran felmerül a kérdés – mennyire tartós a Fidesz nyelvének a hatékonysága, meddig lehet vele politikai tőkét kovácsolni? Cikkemben már korábban jeleztem, hogy erre valóban nincs pontos válasz. Van aki azt mondja, hogy mindörökké, és van aki azt hogy a napjai meg vannak számlálva, mert mint minden az életben, a Fidesz nyelvének a hatékonysága sem örök. Nagyon röviden visszatérnék a cikkem elején említett Max Weberhez, aki, bár nem kifejezetten a nyelvi átverés módszertanát feszegette, a társadalmi cselekvésformákkal, a tartós, illetve a gyorsabban bomló államformákkal foglalkozott. Ő azt állítja, és ennek ma már nagyon erős a támogatottsága, hogy azok az igazán sikeres államok, amelyeket bürokratikus szakmaisággal irányítanak, amelyek nem a kapcsolati, érzelmi szálakra, a lojalitásra, hanem a jogszerűségre, az igazságosságra, a pontosságra, a szakmai iskolázottságra, kiszámíthatóságra helyezik a hangsúlyt, és azt intézményesítik, azt szövik bele nemzetük politikai kultúrájába. A weberi nézet szerint a Fidesz érzelmi nyelvhasználatával, a jogállamiság felszámolásával, az államigazgatás pártpolitikai átszervezésével saját sírját ássa. A Fidesz-fajta illiberális államforma nagyon gyorsan bomlik, és főleg az egyre nyitottabb, egymással egyre szorosabban összekapcsolt (wired) világban.

Jürgen Habermas se jósol hosszas jövőt a Fidesz által kedvelt társadalmi cselekvés modellnek, az úgynevezett „Nemzeti Együttműködés Rendszerének” amely az egypólusú politizálásra ösztönöz, és politikailag egyívásúvá óhajtja változtatni az embereket. Ő is alkalmatlannak tarja a Fidesz nyelvét a parlamenti demokráciák világában. A nyelv, mondja Habermas, a közös megértés céljából jött létre, azért rendelkezünk vele, hogy megtaláljuk a helyünket a világban. Arra használjuk, hogy megértsünk másokat, illetve megértessük magunkat másokkal. Nem azért van, hogy a konfliktusokat, a hatalommal szembeni kételyeinket az asztal alá söpörjük, hanem azért, hogy kibeszéléssel megoldjuk a konfliktusokat, és megmérettessük az eltérő gondolatainkat a társadalmi jóléttel kapcsolatban. Ebből a versenyből, amit John Rawls “public reasoning”-ként emleget, válnak tanulékonnyá, műveltté, társadalmilag felelőssé a tömegek, ettől válnak tudásalapúvá közösségeink. A demokrácia egymás megértésével, a politikai diskurzus, a nyelv szabad és félelemmentes használatával tud kibontakozni, megvalósulni.

Habermas volt az, aki a parlamentáris demokráciák nyelvének etikai szabályait legjobban összefoglalta. Ha ezeket a szabályokat megszegjük, megszűnik a demokrácia, a felvilágosult, az értelmes együttélés valósága. A közösség ilyenkor tülekedésbe, az erőszak zsákutcájába jut. A nemzetközileg elfogadott és megkerülhetetlen etikai szabályok közt Habermas a következő négyet emeli ki:

• A beszélgetőpartnereknek érthető üzeneteket kell egymás felé közvetíteniük. Nem lehet homályos, kétértelmű szavakat használni.
• A feleknek következetes álláspontokat kell kommunikálniuk. Ha meggyőződéseinkkel ellentétes nézeteket hangoztatunk, akkor nem a megértést, hanem a félrevezetést szolgáljuk.
• A diskurzus során az igazmondásra, az őszinteségre kell törekedni. Ha tudatos hazugságokkal próbáljuk megtéveszteni a nyilvánosság szereplőit, akkor csorbul a demokrácia.
• Az érvelő feleknek biztosítani kell állításaik hitelességét. A demokratikus politikai diskurzus addig a határig nevezhető racionálisnak, amíg adott a kritikai felülvizsgálat, a számon kérhetőség lehetősége, amíg a kételyeket nem söpri az asztal alá a hatalom, amíg azokat szabadon megvitathatják a felek. A parlamenti demokrácia azt jelenti, hogy a hatalom nem korlátozza a társadalmi jóléttel kapcsolatos eltérő nézetek szabad áramlását, nem zavarja az egymással versengő állítások, érvelések etikai megmérettetését.

A Fidesz nyelve mind a négy fenti szabályt bizonyíthatóan és súlyosan sérti. Mit mondanak minderre a Fidesz nyelvészei ?

A Fidesz politikai nyelve egy külföldi szabványra épült. Értékesítői azt állítják róla, hogy nincs szavatossági ideje – a siker egyedüli kritériuma az, hogy profi módon használjuk, csak akkor fog kudarcot vallani, ha amatőrök alkalmazzák. A profizmust a folyamatos korszerűsítések és tréningek használatával tartjuk fenn. Íme az értékesítési promó: Hogy hol a határ? Olyan nincs. A folyamat nagyon fontos része, hogy jól érezd magad és örülj… Ha észreveszed, hogy kritikusan nézed magad, azonnal válts fókuszt, összpontosíts belső jelenlétedre. Ezáltal minden hiba és tökéletlenség eltűnik az életedből. Az ember végtelen lény. Se korlát se plafon. A hiány, mint olyan, nem létezik. Alapvető bőségre vagyunk teremtve, Isten vagy, ember alakban… Kozmikus lény vagy. Mindenható vagy. Maga a tudás, a tökéletesség, a nagyszerűség. Öröklét vagy, aki általad fejezi ki önmagát. A szegénység, a nélkülözés, a hiány mindig abból fakad, hogy saját gondolatainkkal elzárjuk a felénk áramló bőség útját. A gondolataiddal mindent elérhetsz. Nem kell mást tenned, mint arra gondolni és arról beszélni, amire vágysz… Micsoda hatalom van a kezedben, hisz bármit életre GONDOLHATSZ (A kiemelés az eredeti szövegben. Orbán szóhasználatában a fenti útmutatás úgy hangzik, hogy „Merjünk nagyok lenni”) …a Föld Neked forog… A te feladatod a kérés, a hit, és az elfogadás. A vonzás törvénye megadja neked, amire gondolsz – ennyi az egész, és kész. Most hogy már ismered a Titkot… légy boldog. Egyetlen dolgod van. Jól érezni magad – most. Nem a te dolgod kitalálni, hogy a pénz miként, milyen úton találjon meg téged. A részletek kidolgozását bízd csak az univerzumra. … (A Titok, op cit. 13, 15, 99, 102, 164, 169, 183, 184. oldalak).

Ezzel a promóciós szöveggel csak az a gond, hogy a magyarok jól ismerik azt a közmondást, hogy az ördög a részletekben lakozik. A Fidesz nyelve immáron egyre narancsbőrösebb, vonzereje egyre gyengébb, de mint minden remény, a Fidesz nyelvéhez fűzött remény is utoljára hal meg. Minél gyorsabban, szélesebb körökben ismertté válik módszertana, annál gyorsabban veszít varázslatos erejéből, annál kevesebben fognak neki szót fogadni. Cikkem ezt a magatartásváltást szeretné felgyorsítani. Azt szeretné elérni, hogy egyre több honfitársam szófogadatlanná váljék.

A Fidesz nyelvét értékesítők szövegében hömpölygő hübrisz tragikus végkimenetelére már a legnagyobb görög drámaírók több, mint kétezer évvel ezelőtt figyelmeztettek. Az illuzórikus politikai játszmákba vetett bizalom veszélyeire az alábbi rövid idézettel szeretnék emlékeztetni: „Mindazok a civilizációk, melyek képtelenek voltak felismerni a valóság és az illúzió közti különbséget, belepusztultak látászavarukba. Ez a tanulság árad az összes bukott civilizáció utolsó leheletéből – az Azték civilizációtól a Rómaiakig, a Francia monarchiától az Osztrák-Magyar monarchiáig. Az említett civilizációk politikai vezetői, egytől egyig képtelenek voltak a valóság talaján tartani népeiket, és ennek köszönhetik bukásukat.” (Christopher Hedges. The Empire of Illusion: The End of Literacy and the Triumph of Spectacle,  Alfred A. Knopf, 2009.) A FIDESZ-KDNP-JOBBIK vezetői, és pártjaik, melyek ma a magyar parlamenti mandátumok majdnem háromnegyedével rendelkeznek, ugyanattól a látászavartól szenvednek, amely a fent említett bukott civilizációkat, népeket a vesztükbe sodorta.

Orbán ideológiai nézeteit, amely a „nemzeti összefogás” címerét viseli, az angol nyelvterületen, a harmony ideology terminus technikus-szal fejezzük ki. Ezt a nézetet, a nemzeti összefogásra építkező államelméletet, a neves amerikai antropológus, Laura Nader a következő szavakkal ecsetelte: „A legerőszakosabb politikai rendszerek – és idesorolhatjuk a klasszikus nyugati kolonializmus rendszereit, vagy a kortárs globalizáció műfaját –, egytől egyig a kételkedők kirekesztésének, a társadalmi szófogadás megvalósításának érdekében használták az együttműködés ideológiáját… Az együttműködés ideológia (harmony ideology) a legalattomosabb módszere a demokrácia megszüntetésének …ez az ideológia legszélsőségesebb változatában az embereket egy fantáziavilágba zárja, ahol a valóságtól megfosztva kénytelenek tölteni életüket” (Lásd: Laura Nader. Harmony Ideology. Stanford: Stanford University Press. 1991, illetve: „Controlling Processes – Tracing the Dynamic Components of Power” Current Anthropology, 1997. November 5). A szerteágazó társadalmi érdekeket egy méretre szabott kényszerzubbonyba öltöztetni igen veszélyes politikai játszma, mert ezeket a kényszerzubbonyokat az emberek előbb utóbb mindig darabokra tépték.

Valamiről eddig nem beszéltem: nem esett itt szó a hálózatépítés fontosságáról, a műsorszórás hálózatának struktúráiról. Összefoglalóm végén erre az utóbbi témára csak nagyon röviden szeretnék kitérni. A Fidesz, illetve a Jobbik politikai sikere nem csupán annak tudható be, hogy különleges módon alkalmazzák a nyelvet, hanem annak, hogy a nyelvük nagyon messzire nyúlik (angolul: reach) és nagyon mélyre tud behatolni (angolul: penetration). A szerteágazó elérés és behatolás nemcsak a nyelvezetnek, hanem a hálózatépítésnek is a következménye. Ha már végre tudjuk, hogy a Fidesz a nyelvi hadviselés módszerével verte meg a balliberális erőket, (mint arról Magyar Bálint már értesült), azt is tudnunk kell, hogy az a győzelem az emberek mindennapjaiba behatoló kommunikációs hálózatok kiépítésén keresztül valósult meg. Itt a polgári körökre, a helyi választókörzetekben szorgoskodó emberekre, a médiahálózatokra, a nem-kormányzati civil szervezetekre, vagy akár a diaszpórában működtetett kapcsolati hálózatokra gondolok (mint pl. a Friends of Hungary, a Diaszpóra Tanács, a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége vagy a Kőrösi Csoma Program, amelyek mind a Fidesszel összhangban, egyeztetve mozgatják a nyelvüket.) A korszerű, hatékony politikai nyelvhasználat, messzire és mélyen behatoló hálózatok nélkül csak azt biztosítja, hogy önmagunkkal beszélgetünk. A mai demokratikus ellenzéknek két legfőbb problémája a következő: nem csak a nyelve, hanem a kommunikációs hálózata is kikopott. Mindkettő szuboptimális módon működik. A demokratikus ellenzék nem a nyelvének és kommunikációs hálózatának korszerűsítésével, a helyi kis közösségekben működő, az emberekhez közelálló, az emberek problémáira figyelmes nyelvi eszközökkel, hálózatfejlesztéssel hanem egy másik testrészével van elfoglalva.
Ennek a haszontalan elfoglaltságnak az elemzése viszont már egy más lapra tartozik.

***

A Fidesz nyelve – 1. rész

***

Eredeti megjelenés dátuma: 2015.05.17.