MAFFIATEMPÓ

Az Új Keresztapák hatalmi berendezkedését egy másik, nagyon különleges minőség is jellemzi. A kormányapparátust, az adminisztrációt és a titkosszolgálatokat már nem a formális jogállamiság és az átláthatósággal jellemzett adminisztrációs struktúrák vezérlik, hanem a klasszikus maffiák módszerei és mentalitása. (Jürgen Roth: Új Keresztapák c. könyve alapján készült cikksorozat 3. része.)

Kép forrása: Radio CL1

Mind a maffia, mind az Új Keresztapák kulcsfontosságú jellemzője, hogy a klasszikus értelemben vett bűnözőkkel szoros üzleti és magánkapcsolatokat tartanak fenn. Olaszországban a Cosa Nostra most már másfajta bűncselekményeket is eltűr, de csak a saját pozíciójának megőrzéséhez szükséges határokon belül. A maffia a saját módszereivel kegyetlenül eltipor minden olyan bűncselekmény elkövetésére tett kísérletet, amely ezt veszélyeztetné.

Michele Prestipino, a maffia ellen küzdő ügyész egyetért azzal a megállapítással, hogy ugyan a Cosa Nostra manapság már együttműködik olyan bűnözői csoportokkal is, amelyek tevékenységében nem érdekelt mint amilyen például  a nigériaiakkal folytatott drogkereskedelem Palermóban. A Cosa Nostra ezt tűri, de részesedést követel a jövedelemből.” Pontosan ezt a működési modellt követik az Új Keresztapák is. Két példa erre: Spanyolországban a Nemzeti Bíróság 2016. májusában letartóztatási parancsot nyújtott be orosz bűnszervezetek feltételezett támogatói ellen. Ezek az emberek közeli kapcsolatban álltak Vlagyimir Putyin elnökkel és az Orosz Föderáció főbb bűnszervezeteivel. A nemzetközi elfogatóparancs egy korábbi védelmi miniszter; a belügyminisztérium tábornoka; valamint egy korábbi miniszterelnök-helyettes ellen irányult. Törökországban viszont Sedat Peker (török bűnöző) Erdogan támogatását élvezi. Erdogan iránti hűségének kifejezésére 2017. július 15-én Peker kijelentette: „A rendszer összes ellenfelét fel fogom köttetni. Még a fogvatartottak sem érezhetik magukat biztonságban a halál angyalától, Pekertől. Én megrohamozom a börtönöket, és ott ölöm meg az ellenfeleinket.”

A család a hatalom és a meggazdagodás eszköze

Capo di Capi-nak (főnökök főnöke) nevezik gyakran a szicíliai Cosa Nostra vezető tagjait. A Calabriai ‘Ndrangheta-ban ezek a Capo Societa-k. Hozzájuk hasonlóan az Új Keresztapákra is jellemző, hogy távol áll tőlük a liberális polgári társadalom és a demokrácia eszméje. Olyan politikát folytatnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy a törvényes és a törvénytelen eljárások mezsgyéjén mozogjanak. Megkövetelik a saját elképzeléseik szerinti rendet, betartatják saját szabályaikat, és a jövedelmekből, előnyökből csak a családjuk részesedhet. A jelenlegi calabriai és szicíliai maffia vezetőinek nagyon nagy családja és nagy rokonsági köre van. A biológiai rokonság alapvető belső kötelék. Idővel ez egyre inkább felváltja a kapcsolatok egyéb típusait annak érdekében, hogy a modern maffiacsoportok kizárólagos belső összetartó erejévé váljon.

A családi struktúra és a privát vagyon gyarapítása kölcsönhatásban van egymással mind az olasz maffiában, mind az Új Keresztapák gyakorlatában. Oroszországban, Magyarországon, Törökországban és az Egyesült Államokban (hogy csak néhányat említsünk), rokonsági szálak és hűségeskük kötik a családtagokat az Új Keresztapákhoz, ugyanúgy, ahogy az olasz maffia piramis-szerű rendjében. A piramis csúcsán a család vezetője áll, például az USA-ban Trump, Törökországban Erdogan, Oroszországban Putyin és Magyarországon Orbán. Mint a `Ndrangheta esetében, a titkosszolgálatok ezeknél is központi szerepet játszanak. Ez olyan testvériség, amely egy életre kötelez, így alapvetően nincsenek köztük olyan személyek, akik veszélyesek lehetnek az Új Keresztapák uralmára.

„A maffiaállam nacionalizmusa nem más nemzetek ellen irányul. Ellenben azokat, akik nem tartoznak a politikai családba, nem követik a család érdekeit, a család ellenfeleiként kezelik. Más szóval, mindazoknak, akik nem tartoznak a keresztapa „háztartásába”, el kell viselniük a következményeket.” írja a posztkommunista maffiaállapotról Magyar Bálint szociológus, aki ezzel Magyarországra utal, de megállapításai Putyinra, Erdoganra, vagy Trumpra is ugyanúgy érvényesek. Ennek megfelelően a nemzet fogalma alatt a politikai családot és híveit értik. Saját személyes érdekeik leplezése érdekében az Új Keresztapák ezért megtévesztő módon a társadalmi igazságosságra hivatkozva nacionalista ideológiát terjesztenek. A nyerteseknek, vagyis azoknak, akik a belső maghoz tartoznak, könnyű megfejteni ezt a nyelvet: A nemzet fogalma valójában a politikai családot jelenti.

Következésképpen a Cosa Nostra és az Új Keresztapák családjainak céljai azonosak, mégpedig az, hogy abszolút hatalmuk révén gyarapítsák saját magukat és családjukat. A „donnak” olyan nem köznapi tulajdonságokkal kell rendelkeznie, mint egy hadsereg vezetőjének: bátornak, agresszívnek, energikusnak, okosnak, leleményesnek és intelligensnek kell lennie, ezen túl pedig feltétlen lojalitást kell megkövetelnie alárendeltjeitől. (…) Magabiztosságot kell sugároznia,  bírónak, politikusnak, diplomatának, tábornoknak és üzletembernek kell lennie egy személyben.

Nando dalla Chiesa, édesapjával, Carlo Alberto dalla Chiesa-val (Forrás: wiagginews.com)

Hogy ez pontosan mit jelent, arról az olasz maffia „törvénye” ad információt, amit Nando dalla Chiesa szociológus az 1982. szeptember 3-án Palermóban meggyilkolt maffiaellenes prefektus, Alberto dalla Chiesa fia a következőkben foglal össze: 1. Szövetségeseim mindazok, akik szövetséget ajánlanak nekem. Ők a barátaim, tiszteletreméltó emberek. Mindenki más az ellenségem, mind becstelenek. 2. Nincs igazság. Olyan sokféle igazság van, ahány párt vagy koalíció. 3. A helyzet akkor jó, ha kormányon vagy többségben vagyok; rossz, amikor azon kívül vagyok.

Nem emlékeztet ez Vlagyimir Putyin cselekedeteire az Oroszországi Föderációban, Recep Tayyip Erdoganra Törökországban, Orbán Viktorra Magyarországon és (kissé lemaradva tőlük) egy amerikai elnökre, Donald Trumpra, aki a Fehér Házat saját családi vállalkozásának tekinti? Mindazt, ami egy demokratikus államban uralmukra veszélyt jelent − így a független média és igazságszolgáltatás − az számukra ellenség. Ezek az Orosz Föderációban, valamint Törökországban és Magyarországon már megszűntek, Lengyelországban a kormányzati oldal erre irányuló erőfeszítéseket tett, amelyek most már sikeresekké is váltak. Az USA-ban Trump többször is hangoztatta: „Az álhíreket terjesztő médiák nem az én ellenségeim, hanem az amerikai nép ellenségei.” Főleg a liberális New York Times-ra, valamint a CNN, az NBC News, az ABC és a CBS tévéállomásokra gondolt. Trump hevesen harcolt a független igazságszolgáltatás ellen is. Számára a rendőri nyomozás függetlensége közömbös kommentálta Christoph Scheuermann a „Spiegel”-ben. Trump korlátlanul beavatkozna az igazságszolgáltatás, a rendőrség és a titkosszolgálat gépezetébe, hogy mentse a bőrét. Milyen gépiesen hazudik, és mennyire nem számítanak neki a demokratikus értékek és normák!

Maffiamódszerek Ultima ratio, hódítás, zsarolás

Akár a maffiáról, akár az Új Keresztapákról beszélünk, az közös bennük, hogy irgalmatlanul elpusztítják mindazokat, akik fenyegetik családjukat, klánjukat. Nem zárkóznak el a klasszikus végső eszköztől (ultima ratiótól), a gyilkosságtól sem. A maffiában általában a gyilkosság, mint a család szabályainak megsértését követő büntetés, a maffiakultúra fenntartását szolgálja. Néhány Új Keresztapa eszköztárába bekerült a számukra veszélyt jelentő rendőrök, ügyészek, bírák vagy újságírók likvidálása; a véres katonai hatalmi harc a területi erőfölényért, vagy a terület feletti uralom megszerzése érdekében.

A maffia jól ismert módszere a Lupara Bianca, az olyan gyilkosság, melynek során a holttestet nyom nélkül eltávolítják, így semmi megfogható nyom nem marad. Hasonló a helyzet mind Putyin, mind Erdogan esetében. Az olyan emberek, akik veszélyesek a hatalmukra, vagy akiket versenytársnak éreznek (Erdogán esetében például), egyszer csak eltűnnek. Az érintettek újságírók, emberi jogi szervezetek képviselői és független politikusok. Törökországban több száz ellenzéki tag − különösen a kurdok közül −, eltűnt egyik napról a másikra. 2017 elején az ENSZ a délkelet-törökországi kurdokkal szembeni súlyos emberi jogsértésekkel, az ott élő kurdok megkínzásával és megsemmisítésével vádolta a török kormányt. A jelentés felsorolta a biztonsági erők által elkövetett bűncselekményeket, beleértve a kínzásokat és a gyanúsítottak „eltűnését” is. Az ENSZ emberi jogi biztosa, Seid Rāad al-Hussein bírálta azt az eljárást is, hogy a biztonsági erők tagjainak felelősségre vonása, letartóztatása elmaradt, nem történt semmiféle vizsgálat. Ennek ellenére Erdogan török elnök határozottan meg van győződve arról, hogy Törökország a demokrácia menedéke, és hogy az emberi jogok fejlettebbek, mint az európai országokban.

Erdogan, csakúgy mint Putyin, nem riad vissza a katonai beavatkozás eszközétől sem saját területének bővítése érdekében. Míg Putyin meghódította a Krím-félszigetet és Ukrajna keleti részét, Erdogan északon lépett be Szíriába, hogy kiszorítsa a kurdokat. Magyarországon nem történtek katonai hódítások, és nem tartóztattak le tömegesen politikai ellenfeleket. Az EU-tagság megakadályozza, vagy csökkenti Orbán azon lehetőségét, hogy nyíltan ilyen eszközöket alkalmazzon uralmának biztosítása érdekében.

A védelmi pénz megfizettetése, mint az adott terület feletti hatalom eszköze, még mindig klasszikus maffiamódszer. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozóknak védelmi díjat (u pizzu) kell fizetniük az azon a területen uralkodó maffiacsaládnak. Az Új Keresztapák is ismerik ezt, csak ők másképp nevezik.

Borisz Tyitov (Forrás: Maxim Stulov, Vedomosti)

Nálunk  állami zsarolási rendszer működik” − mondja Borisz Tyitov, a moszkvai korrupcióellenes bizottság elnöke, és a volt orosz elnök, Dimitrij Medvegyev cégének képviselője. „Oroszországban ezt rejgyersztvo-nak (portyázás) hívjuk. A jó kapcsolatokkal rendelkező cégek pereket indítanak, és korrupt bírák segítségével bekebeleznek más cégeket. Becslések szerint évente ily módon 70 000 „felvásárlás” történik.

Hasonló intézkedéseket hoznak Törökországban azzal az ürüggyel, hogy az adott vállalat Fethullah Gülen iszlamista prédikátor terrorista szervezetéhez tartozik. Náluk ehhez bizonyíték sem kell. 2016 nyarán, az úgynevezett katonai puccs után több, mint 800 vállalatot sajátítottak ki bírósági döntés nélkül, és egyszerűen átadták Erdogan elnöknek, vagy pártja, az AKP híveinek.  Erdogan − már Isztambul polgármestereként − jól megértette, hogy mit jelent a védelmi pénz. Például a török újságíró, Tarkan S. (álnév) − a törökországi iszlám maffia egyik legkiválóbb szakértője szerint −, minden olyan vállalkozásnak, amely Isztambul városi tanácsával üzletet akar kötni, a szerződés összegének egy százalékát készpénzben be kell fizetnie egy pénztárnak, amit Havuznak (medencének) hívnak. Ezzel az összeggel maga a város vezetője, vagy pártja, az AKP rendelkezik.

Mi a különbség a klasszikus maffia, és az Új Keresztapák, a Putyinok, Erdoganok, Orbánok vagy Trumpok − hogy csak néhányat említsünk − között a féktelen hatalomvágy szempontjából? Ez a kérdés elhanyagolható lenne, ha csupán ezeknek az embereknek csupán a kóros nárcisztikus jellemvonásairól kéne beszélnünk. Trumpnak és Putyinnak azonban megvan a lehetősége egy globális nukleáris háború megindítására. Az amerikai csendes-óceáni flotta parancsnokának, Scott H. Swift admirálisnak a kijelentése jól szemlélteti, hogy például Trump feltétel nélküli hűségre számíthat. Amikor egy hallgató egy ausztráliai biztonsági konferencián megkérdezte, hogy az elkövetkező héten ledobatná-e az atombombát Kínára, ha az amerikai elnök erre utasítaná, válasza igen volt. Köztudomású, hogy a szakértők szerint Donald Trump kórosan nárcisztikus személyiségzavarban szenved, melyhez személyének megalomán túlértékelése társul. Ez a tény állandó fenyegetést jelent a világbékére.

**

A cikksorozat fordítója Judith Waldvogel-Bencze,  szerkesztő: Róbert Katalin

Előző fejezet:

A maffia útja a kormányhatalomig

Következő fejezet:

A legfőbb kegyúr

Author: Jürgen Roth

Jürgen Roth (1945.11.04 –2017.09.28.) Németország egyik leghíresebb oknyomozó újságírója volt. 1971 -től sikeres televíziós dokumentumfilmeket és könyveket jelentetett meg a korrupcióról és a szervezett bűnözésről. Ezek a teljesség igénye nélkül: Orosz maffia (1996), A vörös főnökök (1998), Piszkos kezek, Német Maffiaország (2009), a Gengsztergazdaság (2010), Tisztességtelen játék (2011) és a Gazprom - a furcsa imperium (2012), és a most, folytatásokban közreadott „Új keresztapák”, melynek kiadását már nem érhette meg.

Vélemény, hozzászólás?