A MAFFIA ÚTJA A KORMÁNYHATALOMIG

Számos jel utal arra a folyamatra, melynek során a klasszikus maffiaszervezet nem csupán minőségi változáson esik át, hanem politikai formációvá válik.  Kim Lane Scheppele, a New Jersey-i Princeton Egyetem szociológusának véleménye Magyarországgal, mint az egyik EU tagállammal kapcsolatban: „Ha egy maffiaszervezet  az alvilágból a felszínre emelkedik, és már az államot is ellenőrzése alá vonja, az így létrejövő maffiaállam újonnan megszerzett hatalmát felhasználja arra, hogy az államot a maffia alapelveinek megfelelően alakítsa át.  Szigorú fegyelmi intézkedésekkel tartja kézben saját tagjait, és a hatalom jelképeivel jutalmazza őket. Ellenségeit a bűnüldözés eszközeivel, letartóztatással, adóellenőrzéssel, kisajátítással, foglalkoztatási lehetőségek megtagadásával, megfigyeléssel, sőt, burkolt erőszak alkalmazásával fenyegeti. (Jürgen Roth Az új keresztapák című könyve alapján készült cikksorozatunk 2. része.)

Hashim Thaçi koszovói elnök a biztonsági erők ceremóniáján vesz részt Pristinában  (Fotó: Reuters)

Valójában a klasszikus olasz maffiák és az Új Keresztapák közötti hasonlóság szembetűnő. Az olasz maffiák − és nemcsak a `Ndrangheta − jellemzője, hogy olyan bűnszervezetek, amelyek nem csak vagyonuk növelésére, hanem a hatalom gyakorlására is törekszenek. Köztudomású, hogy a maffiózók mindig kitűntek azzal, hogy jól tudták, hogyan kell manipulálni és kiaknázni a hagyományos értékeket a társadalmi konszenzus és a legitimáció elérése érdekében. Az első ebbe az irányba mutató nyugat-európai fejlemények napjainkra nyilvánvalóvá váltak. A Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) 2005. február 22-i, balkáni országokkal kapcsolatos jelentésében ez áll: A „többfunkciós”, politikai területen mozgó emberekre jellemző, hogy nem piszkolják be saját kezüket, hanem az alvilágban gyakorolt ​​befolyásukat használják fel érdekeik érvényesítésére. A politikában, a gazdaságban és a bűnüldözésben (katonai, hírszerző szolgálatok, végrehajtó szervek) meglévő kapcsolataik révén szabad teret biztosítanak a maffia tevékenységéhez. Akkoriban a balkán kulcsszereplői magasszintű kormányzati vagy párthivatalokat környékeztek meg, és jó kapcsolatokat tartottak fenn ezekben a körökben. A jelentés ezeknek az egyéneknek a többfunkciós működéséről beszél, akik a legmagasabb szintű kormányzati, katonai, valamint a szervezett bűnözés vezetői struktúrái között működnek. Ma már azonban olyan kormányzati szereppel rendelkeznek, mint például Hashim Thaçi vagy Ramush Haradinaj Koszovóban, megcsodálhatók a brüsszeli székhelyen, valamint a német vagy ausztriai állami fogadásokon, és hébe-hóba még udvartartásuk is van.

Louise I. Shelley (Fotó: Romain Lafabrègue, AFP)

Louise I. Shelley − a bűnözéssel és terrorizmussal foglalkozó neves kutató −, a politikai és a bűnügyi hatalom összefonódásáról és fúziójáról beszél a nemzetközi bűnözői csoportokban. Ők egy új kormányzás részét képezik, és egyes esetekben helyettesítik az államot. Azután kerültek hatalomra, miután a nemzetállam megszűnt, és a multinacionális, nem állami szereplők, multinacionális vállalatok és szervezetek hatalmat és befolyást szereztek.”

Ezidáig a politikai és bűnözői hatalom ilyenformán történő egyesülését óvatosan új tekintélyelvűségnek nevezték. Tisztességesebb lenne, ha egyes kormányfők esetében végre megtörténne a félreérthetetlen besorolás, és nevükön neveznék őket. Ezek a vezetők az Új Keresztapák,  a „Capo di Capi” („Főnökök Főnöke ~ a szerk. megjegyzése) kormányzati felelősséggel. Magukban hordozzák mind a klasszikus maffiák családszerkezeteit, mind pedig a politikai és bűnözői hatalom sikeres összeolvasztásával a maffiamódszereket. Az állami intézményeket saját támogatásukra használják fel. Törvényeket hoznak az illegális gyakorlatok törvényesítésére. Összehangolják a végrehajtó hatalmat és az igazságszolgáltatást, hogy megerősítsék hatalmukat, és korlátlanul gazdagítsák önmagukat és családjukat. Mint a rákos daganat, úgy terjed bennük a meggyőződés, hogy a kormányt személyes meggazdagodásukra használhatják fel − panaszkodott Norman Eisen, a korábbi amerikai elnök, Barack Obama etikai ügyvédje, és ezzel Donald Trump új amerikai kormányára utalt.

A kormányzati hatalom személyes meggazdagodásra való felhasználásának ötlete azonban már régóta valósággá vált, nem csak az Egyesült Államokban, hanem azokban az országokban is, ahol az Egyesült Államokkal ellentétben nincs független igazságszolgáltatás, és kevés független média maradt, vagy egyáltalán nincs is ilyen. Az Egyesült Államokban a fékek és ellensúlyok rendszere még mindig működik, bár a Fehér Ház új, hivatalban lévő tagja (akkor Donald Trump ~ a szerk. megjegyzése) mindent megtesz annak érdekében, hogy aláássa a működő demokrácia ezen fontos alapját. Az általam kiválasztott, a maffiarendszer politikai gyakorlata szerint tevékenykedő kormányfők között három jelenlegi elnök, és egy miniszterelnök van. Mind a kiindulási pontok, mind a szereplők különböznek egymástól, de az eredmény ugyanaz − maffiarend, amely a maga díszítetlen valóságában átszövi a kapitalizmust.

Vlagyimir Putyin Oroszországban, Recep Tayyip Erdogan Törökországban, Orbán Viktor Magyarországon és Donald Trump az Egyesült Államokban vagy sikeresen véghez vitték hivatalos kormányzati politikaként, amit egy maffiacsalád kartelljei tesznek, vagy − ahogy az USÁ-ban Trump elnöknél látjuk − a legjobb úton van afelé. Stephen Bannon, aki évek óta Donald Trump vezető tanácsadója, és ideológiai főstratégája, 2017 februárjában így ezt így summázta: Új politikai rend születésének vagyunk tanúi.

Az Új Keresztapák ismertetőjegyei
  1. Az Új Keresztapák átvették a klasszikus maffiarendszert, mint kormányzati rendszert, és a maffia módszereivel az egész kormányapparátust uralmuk alá hajtották. A biztonsági és kormányzati szerveket − különösen a titkosszolgálatokat −, stratégiai eszközként használják hatalmuk biztosítására.
  2. Az Új Keresztapák szigorú fegyelmi intézkedéseket alkalmaznak ellenfeleikkel szemben, bűnvádi eljárással, adóellenőrzéssel, kisajátítással, megfigyeléssel és erőszak felhasználásával fenyegetve őket.
  3. Az Új Keresztapák minden eszközzel megvédik a rablókapitalizmust, egyrészt önmaguk, családtagjaik és hűséges cinkosaik gazdagítására, másrészt hatalmuk megerősítésére.
  4. Az Új Keresztapák nemcsak átvették az államapparátus irányítását, hanem az állami ügyintézés Capo di Capi-jává is váltak. Annak érdekében, hogy a társadalompolitikájukat elfogadtassák, rasszista, nacionalista és tekintélyelvű ideológiát alkalmaznak. Ezért az Új Keresztapák, csakúgy, mint az olasz maffia, szoros kapcsolatban állnak a jobboldali mozgalmakkal és pártokkal.
  5. Mindkét rendszer, a klasszikus maffiák és az Új Keresztapák rendszere félelmet kelt alattvalóiban az uralma érdekében. Mindkettőt alapvetően elitista, antidemokratikus minta jellemzi, amely ellentmond az egyenlőség elvének.
  6. A klasszikus Capo di Capi-hoz hasonlóan az Új Keresztapáknak is olyan emberekre van szükségük, akik feltétel nélkül alárendelik magukat nekik – vagy félelmükben, vagy meglévő függőségük miatt.
  7. Az Új Keresztapák véget vetettek a korábbi anarchikus korrupciónak, valamint a különböző bűnszervezetek tevékenységének. Ezt központosított, nagyrészt törvényes sarccal helyettesítik, amelyet az Új Keresztapáknak kell megfizetni.
  8. Az Új Keresztapák sokféle szállal kapcsolódnak a hagyományos bűnszervezetekhez. Védelmet nyújtanak nekik mindaddig, amíg azok feltétel nélkül elfogadják az Új Keresztapák uralmát, és szolgálják őket.
  9. Az Új Keresztapák a saját deklarált igazságaik mögé bújnak, melyeket nem szabad kétségbe vonni. Világukban biztosítják, hogy kinyilatkoztatásaikat a többségi társadalom kritikátlanul elfogadja kizárólagos igazságként. Bárkit, aki ellentmond nekik, könyörtelenül ellenségnek titulálják.
Soros György és Orbán Viktor  (Kép forrása: 24.hu)
Fontos körülmények és bizonyítékok

Valóban állíthatjuk-e, hogy a kormányapparátust (például Oroszországban, Törökországban, Magyarországon és még az Egyesült Államokban is) egy keresztapa és klánja vette át? És hogy ezek a keresztapák az embereikkel a szeretet és a félelem kombinációján keresztül a lakosság nagy részét magukhoz láncolták, vagy akár társadalmi konszenzust teremtettek? Vajon a demokratikusan megválasztott kormányokat is klasszikus olasz maffiamódszerekkel ellenőrzik? Ezeknek a kormányoknak valóban a jellemzője egy kifinomult, hierarchikus piramisrendszer, amelynek csúcsán olyan családok/klánok találhatók, mint például Recep Tayyip Erdogan Törökországban, Vladimir Putin Oroszországban, Donald Trump az USA-ban és Orbán Viktor Magyarországon? És ha igen, ennek a rendszernek mely részei esnek egybe a hagyományos maffiákéval?

Jürgen Maurer − a Szövetségi Bűnügyi Rendőrség 2010 és 2013 közötti alelnöke −, aki szoros kapcsolatban áll külföldi kormányokkal, a következőket mondta: „Egyes kormányok számára a maffia az abszolút modell mind formájában, mind politikai tendenciájában. A maffiához hasonlóan az adminisztratív folyamatokat is megpróbálják úgy irányítani, hogy stabil kapcsolatokat hozzanak létre a hatalom biztosítása érdekében.”

Uwe Kranz, volt bűnügyi igazgató, aki 2007-ig Kelet-Európáért és Délkelet-Európáért volt felelős az Europolnál, és azóta a kormányok szervezett bűnözéssel foglalkozó tanácsadója, egyetértett Maurerrel: „Pontosan ez a mai helyzet, a politikának, a gazdaságnak és a szervezett bűnözésnek ez az összefonódása bizonyos kormányokban.  Jól ismert jelenség, de mi ezt egyszerűen nem akarjuk észrevenni.”

Francesco Forgione (Kép forrása: badtaste.it)

Még konkrétabban fejezték ki magukat azok a személyek, akik Olaszországban évtizedek óta személyes tapasztalatokat szereztek a maffiákkal kapcsolatban. Egyikük a Palermóban élő szociológus, Francesco Forgione. 2006-tól 2008-ig Rómában a parlamenti Antimaffia Bizottság elnöke volt, baloldali politikusként tevékenykedett, és jelenleg a l’Aquila és a római egyetemek oktatója. Emellett számos tanulmányt tett közzé a maffiákról, különösen a Calabrian `Ndrangheta-ról. Véleménye a következő: „Egyrészről az olasz maffiák autonóm bűnözői struktúrák, melyek társadalmi, gazdasági és politikai kapcsolatoknak köszönhetik erejüket, és ezeket a kapcsolatokat megfélemlítéssel és erőszak alkalmazásával tudják kiterjeszteni. Ugyanakkor jelenleg a félelemen és a terroron alapuló globális, tekintélyelvű populizmus formáinak vagyunk tanúi, beleértve mindenfajta ellenzék és/vagy más vélemény kriminalizálását. Állításom akkor igaz − mondja Forgione −, ha ezenkívül a következő tények is igazak: A tömegtájékoztatás, a rendőrség és a biztonsági szervezetek nélkülözik tevékenységük demokratikus ellenőrzését, valamint olyan gazdasági döntések születnek, amelyek nem a demokratikus, hanem a büntetőjogi szabályokat követik. Mert pontosan ezek az elemek voltak mérvadók az olasz történelem különböző szakaszaiban a maffiák esetében, különösen a maffiák intézményi védelme és a kapcsolódó társadalmi konszenzus tekintetében. A legfontosabb, hogy a maffiát szigorúan megkülönböztessük a korrupció, vagy az átláthatatlan pénzügyi tranzakciók jelenségétől, még akkor is, ha ezek gyakran a maffia tevékenységéhez kapcsolódnak. Mert ezek a jelenségek minden demokratikus és autoriter rendszerben előfordulnak.”       

Feltettem Michele Prestipinónak − aki kétségtelenül az egyik legismertebb olasz maffiaellenes ügyész −  is azt a kérdést, amit Forgionénak.  Prestipino, amikor éppen nem nyomoz egy ügyben (mindig négy testőr kíséretében), akkor Rómában a Cittadella Giudiziaria-nál dolgozik, Rómában. A hozzá vezető úton, a hosszú folyosókon sétálva az volt a benyomásom, hogy itt az 1960-as évek óta semmit sem újítottak fel. Az irodájában egy nagy poszter lóg a falon. „Wanted. Bernardo Provenzano„.

Bernardo Provenzano  2006-os letartóztatása   (© AP)

Bernardo Provenzano, a szicíliai Cosa Nostra egykori hírhedt Capo di Capija, legalább 50 gyilkosságért felelős. 2006. április 11-én tartóztatták le. Abban az időben Prestipino, mint palermói ügyész, meghatározó módon vett részt a Provenzano elleni nyomozásban. 2013. óta a maffiaellenes ügyészek koordinátora Rómában. „Történelmi, társadalmi és kulturális okok miatt Olaszországban más a helyzet, mint bármely más országban. Az olyan államok, mint Oroszország, Törökország vagy Magyarország a maffiához hasonló államoknak tekinthetők. Amit exportáltak, az nem a maffia, hanem a maffia módszerei. Ezért az Orbán család nem hasonlítható össze egy olasz maffiacsaláddal. Ő maffia módszereivel dolgozik, lemásolta őket.”

Nem messze Prestipino irodájától, ugyanazon a folyosón van Giuseppe Pignatone ügyvéd irodája is. Ő Prestipino főnöke, és még jobban védelmezik, mint Prestipinót. A kilencvenes években Pignatone szintén a maffiaellenes ügyészségen dolgozott Palermóban, majd a maffiaellenes legfőbb ügyész volt a Reggio Calabriában. Ő is megerősíti Prestipino értékelését, és hozzáteszi: Mind a szicíliai maffia, mind a Calabrian Ndrangheta egységes szerkezetű. Az ellenük való küzdelem nehézsége is azt bizonyítja, hogy milyen szoros kapcsolatban vannak azzal a társadalmi környezettel, amely nélkül a maffia nem tudna fennmaradni. Ezen állítás alatt a maffia, valamint az ügyvédek, bírák, az Igazságügyi Minisztérium alkalmazottai és a szakszervezetek közötti szoros kapcsolatokat értette, és számos releváns nyomozást és bírósági eljárást idéz, amelyek bizonyították ennek a kapcsolatrendszernek a létét. Ezek az összeköttetések évtizedek óta az olasz maffiarendszer központi elemeit képezik, mert a maffiahatalom a vérrokonok és a helyi baráti csoportok által garantált hatékony információs és ellenőrzési rendszer nélkül nem élvezné a tevékenységéhez szükséges biztonságot. Gianfranco Donadio maffiaellenes ügyész vizsgálatai alapján biztos, hogy a „bűnözői hálózatok egyben hírszerző hálózatok is. A maffia − legyen az a Cosa Nostra vagy az `Ndrangheta −, és a titkosszolgálatok között sokrétű és szoros kapcsolat áll fenn.

**

A cikksorozat fordítója Judith Waldvogel-Bencze,  szerkesztő: Róbert Katalin

**

A cikksorozat eddig megjelent részei

1.  Autoriter uralkodók és maffia-klánjaik

2. A maffia útja a kormányhatalomig

3. Maffiatempó

4. A legfőbb kegyúr

5. Piszkos ügyek

 

 

 

 

 

Author: Jürgen Roth

Jürgen Roth (1945.11.04 –2017.09.28.) Németország egyik leghíresebb oknyomozó újságírója volt. 1971 -től sikeres televíziós dokumentumfilmeket és könyveket jelentetett meg a korrupcióról és a szervezett bűnözésről. Ezek a teljesség igénye nélkül: Orosz maffia (1996), A vörös főnökök (1998), Piszkos kezek, Német Maffiaország (2009), a Gengsztergazdaság (2010), Tisztességtelen játék (2011) és a Gazprom - a furcsa imperium (2012), és a most, folytatásokban közreadott „Új keresztapák”, melynek kiadását már nem érhette meg.

Vélemény, hozzászólás?