A „parfüm” szó a latin „per fumum”-ból ered, ami azt jelenti: „füstön keresztül”. Az illatosítás kezdetekben szagosított füstök (jellegzetesen például a tömjén) által valósult meg, innen eredhet az elnevezés. A régészek szerint különleges parfümöket legelőször az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban készítettek, de az illat-aromák gyártása később továbbfinomult az ókori Rómában és az Európától távoli Perzsiában. De vajon ki lehetett az első parfümkészítő? És milyen ember lehetett?

Az első írásos emlék egy illatszerkészítőről egy négyezer éves mezopotámiai kőtáblán található.
A megörökített kémikus egy nő volt: Tapputi, aki virágokat, olajat, palkaszárat desztillált, majd leszűrte és tárolta az így kapott aromákat.

A régészek 2005-ben tárták fel a ciprusi Pygros-ban a legrégebbinek vélt parfümöket, amelyek kora állítólag meghaladja a 4000 évet.
A parfümöket egy ókori illatszertárban fedezték fel, legalább 60 kisebb palackos üvegben. Az ókorban az emberek olyan növényeket és fűszereket, mint a koriander, mandula, mirtusz, fenyőgyanta, bergamot, használtak illatosító szerként, de a virágokat is kedvelték és ez mára sem változott.
Az egyiptomi hieroglifákon a nők fején kúpszerű díszítés van, a mai napig nem eldöntött tény, hogy az egy valóságos gyantakúp, ami ráolvadt a parókára és ez adott egy jellegzetes illatot vagy csak az ábrázolása az illóolajoknak, amit így tudtak szemléltetni.
„– Az ókori Egyiptomban nem csak balzsamkúpot használtak illatosításként. Egy legújabb elmélet szerint ez inkább a ‘Ba’ lélek szimbóluma, amint az isteni ajándékot, áldozatot fogadja. A hétköznapi életben nagyon nehéz lehetett ebben mozogni, inkább halotti szertartásokon használhatták. Ezt az illat- és balzsmkúpokról szóló új elméletet nem minden régész fogadja el, mert képzeljük el, hogy egy ilyen krémmel hogyan tudtak dolgozni, mozogni stb… A sírábrázolásokon mindig az áldozati jelenetekben, de leginkább a halotti tor szertartásain ábrázolták, a hétköznapi munkában soha. Én látok benne fantáziát, valószínűleg. összefüggött a halott újjászületésével, s az istenek is szerették a finom illatokat. A virágokból és ritka növényekből az egyiptomiak is készítettek illatos olajokat, balzsamokat, amivel testüket ápolták. Sírmellékletekben gyakran találunk illatszeres ládikákat, kis fiolákkal, ezek tartalmazták a parfümöket. Az egyiptomiak többféle illatszert importáltak, közkedvelt volt például a mirrha. A testápoláshoz többnyire állati zsiradékot használtak, illatosítottak növényekkel.” – nyilatkozta a PR Heraldnak Vanek Zsuzsa, a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem egyiptomi ásatásokon dolgozó régésze.

A kilencedik században Al-Kindi (Alkindus) arab kémikus írt egy könyvet, amely az illatszerek kémiájáról és desztillálásáról szól és ez a könyv több mint száz illatos olaj, gyógyír, aromás víz, helyettesítő anyag vagy drága gyógyszer utánzatának receptjeit tartalmazza, valamint azokat a lombikeszközöket és módszereket, ahogy a parfümök elkészíthetők.
A perzsiai Ibn Sina (ismertebb nevén: Avicenna) vezette be azt az eljárást, amely során desztillációval a virágokból olajokat vontak ki, amit mai napig használnak a parfümgyártók. Az ő találmánya a rózsavíz is.
Nyugat-Európában a parfümkészítés 1221 óta ismert. Kelet-Európában, 1370-ben, a magyarok készítettek egy „csodaszert” Erzsébet királynő köszvénybajaira, amely amellett, hogy gyógyír volt a testnek, jó illatot is árasztott. Ez, a borpárlatban érlelt gyógynövényes extraktum tekinthető az első, alkoholos alapú parfümnek a világon.
Ezt az oldatot mai napig úgy nevezik a parfümiparban, hogy „magyarországi víz”, vagy egyes helyeken: a „Magyar Királynő Vize”.
A parfümkészítés művészete virágkorát élte a reneszánsz korszakában, Olaszországban.
A tizenhatodik században az olaszországi parfüm termékeket Medici Katalin személyes parfümkészítője: a florentinai Rene illatszerész műhelyéből szállították Franciaországba. Renenek köszönhetően, Franciaország hamarosan Európa parfüm és kozmetika központjává vált.
A virágok termesztése a parfümesszenciákhoz a 14. században kezdődött, és fő iparággá vált Franciaország déli részein.

A 16. és 17. század között, a parfümöket elsődlegesen arra használták, hogy a testszagokat leplezzék, hiszen akkoriban nem igazán fürödtek az emberek.
Németországban Paolo Feminis olasz borbély hozta létre a ma is híres Aqua Admirabilis nevű kölnivizet. Az ő unokaöccse: Johann Maria Farina (Giovanni Maria Farina) – akinek a nevéhez fűződik a kölni receptjének kidolgozása – 1732-ben vette át az üzletet.
A 18. századig aromás növényeket termesztettek Franciaország Grasse régiójában, Szicíliában, és az olaszországi Calabria-ban, a parfümkészítés nyersanyagaiként.
2004-es év élettani-orvosi Nobel-díját megosztva az amerikai Richard Axel és Linda B. Buck kapták, a szaglórendszer felépítésének és működésének feltárásában elért úttörő eredményeikért. Kutatásaik során azt is kimutatták, hogy az illatok különbözősége az adott illatmolekulák különböző alakzataiból ered, illetve abból, hogy ezeket az alakzatokat másképp érzékeli a szaglórendszer.
Az illatokat másképp érezzük a két orrlyukban, a kundalini jógában például attól függően, hogy melyik orrlyukaddal érzékelsz, más idegpályákat mozgatsz meg.
Lipovszky Csenge illatesztéta-újságíró, és Tőke Judit illatszakember, a Madison Parfüméria üzletvezetője: két különleges és kedves nő, a megtestesült elegancia és báj.
Gesztusaik, hangszínük, mosolyuk és hihetetlen illatviláguk mindenkit elvarázsol, aki a közelükbe kerül, hiszen annyi átéléssel és mágiával mesélnek az illatok titkaikról, hogy a hallgató hosszú ideig ott ragad velük a legősibb érzék labirintusába.

Csenge Pécsett irodalomtudomány és esztétika szakot végzett, majd Budapesten a Duna Televízióhoz került. Mindig sokat publikált (a PR Herald szakfolyóiratnak is szerzője volt 2000-ben),  több műfajban otthonosan mozog, aztán a gyermekek születése után tudatosan döntött amellett, amivel igazán szeretne foglalkozni.
Csenge az esztétika és a befogadói oldalról közelít az illatokhoz. A Scent Poetry elnevezésű blogja az illatok és a lélektan kapcsolatát boncolgatja. Az illatok kommunikálását missziónak tartja, hiszi, hogy „az illatok fejlesztik a kreativitást és megoldásokat hoznak az élet problémáira.”
A „Rózsa neve” Kultúrműhely formációjában illatos meseterápiát is végeznek terapeuta barátnőjével.
Judittal 11 évvel ezelőtt  találkoztak, neki adta el élete első niche parfümjét, így ismerkedtek meg, s hamarosan összebarátkoztak.
Tőke Judit először bőrdíszművesnek tanult, aztán a Shiseido-nál volt üzletvezető és négy éve a Madison parfüméria üzletvezetője. Imádja azt, amit csinál, szeret illatok közt lenni az Operapatika 1888-as régi bútorai között.
A Madison Parfüméria manufakturális niche parfümöket, igazi művészi alkotásokat forgalmaz, amelyek nem fedik le a közízlést.
A divatos illatok szemeszterenként készülnek, a nemzetközileg elismert „Orrok” összeállnak, és együtt megalkotják a következő szezon illatát. Itt meghatározott az idő, ami esetleg az alkotás szabadságát visszaszoríthatja.
A Chanel, Dior parfümök megálmodói megkapják a briefeket és például néha azt is, hogy a vevőcsoport a 25-35 éves egyedülálló nők, tehát nekik kell illatokat találni.
– A niche parfümök másról szólnak –, meséli Judit. – Van úgy, hogy valaki tizenöt évet kísérletezett, amíg újra ráakadt arra a rózsacsokor-illatra, amit utoljára a leánykéréskor érzett. Annick Goutal 15 évet dolgozott a ’Ce soir au jamais’ kreációján.
A niche minimális szintetikumot használ, a rózsa – az rózsa, de van olyan illat, amiben a rózsa tüskéje is benne van.
Az alkotók többnyire megszállott, különös emberek, „Orroknak” is nevezik őket és Judit meséli, hogy a Madisonban az egyik oszlop a „Nagy Orrok” portréival van tele. Némelyikük akár traktoros vagy földművelő is lehetne, a külsejük alapján. Nem mindenki kifinomult megjelenésű és többnyire férfiak. Kevesebb a női alkotó.
Egy-egy ritka hangulatért elmennek akár Afrikába is, mint tette azt Bertrand Duchaufour, aki két évig tanulmányozta a tájat, az ottani növényeket, az állati szagokat, a helybeli használati tárgyakat, és amikor elkészült az esszencia, abban minden benne volt, ami Afrika: a bőr, a szavanna, a vadállatok, és a fák ágainak illata. Így született a Timbuktu elnevezésű parfüm.
A különös parfümök alkotói közül külön kiemelésre érdemes: Killian, Nasomatto és Clive Christian.
Nasomatto (– a „Bolond Orr”, ahogy nevezik); Alessandro Gualtieri, aki állandóan úgy sétál az utcákon, hogy orrában két vattával fedett hurkapálca van, amin az illat terjeng. Gualtieri (azaz Nasomatto) bejárta Amszterdam piros lámpás házait, hogy érezze a csábítás illatát, és rájött, hogy mindenhol érezte a jázmint, ezért a bűvös Nude illat tartalmazza ezek esszenciáját.

– Szinte el sem hisszük, hogy egy illat hipnotikusan csábít, létezik ez?
– Persze –, mosolyog Judit –, ha valaki randi előtt áll és magabiztosságát szeretné fokozni, válassza a Narcotic Venuszt, mert nemcsak a neve varázslatos, de szép és elbűvölő az illata is.
Csenge arról mesél, hogy régen, a XVII század fénykorában úgy készítették a mesterek a parfümöt, hogy a rózsa vagy narancsvirág férfi bőrön is szerepelhetett és mai napig, akik komoly nicheket készítenek, biztatják a férfiakat, hogy próbáljanak ki női illatokat is. Minden csak vállalkozókedv kérdése.
Chandler Burr a New York Times egykori parfümkritikusa szerint pl. az Angel vattacukor illatú parfümje az egyik legszebb férfiillatként képes működni.
Killian a Hennesey Cognac dinasztia leszármazottja, negyvenes szépfiú, a Sorbonne-on írta szakdolgozatát a parfümök alkémiájából és cognac-os hordókban érleli a különös, semmi máshoz nem hasonlítható parfümjeit. Mindig hófehér ingeket hord, akár tél van, akár nyár. Az ő kollekciójában van a felejthetetlen Back to Black, mézes-fás illat és a Pure Oud, az arabos, karcos illat.
Clive Christian luxus konyhabútorokat tervezett és készített. Vásárolt egy kastélyt, rátalált egy dobozkára, amiben benne volt egy parfüm, a Crown brit királyi parfüm üvege és akkor jött az ötlete, megvásárolta a Crown-ot és megjelentek a királyi illatok az Ő nevével.
Az alapkollekción túl készített a lányának – Viktóriának – is egy egyedi illatot, ami jázminos és tömjénes, gyönyörű karakteres kreáció.
Minden általa teremtett illat a luxust sugározza, nemes és egyedi! A legdrágább ezek közül jelenleg: a No1 – 244.000 Ft.
– Amikor Viktória nálunk járt – meséli mosolyogva Judit – belespriccelte a levegőbe a nedűt és egy nagy fekete legyezővel belelegyezett a levegőbe, szálltak a molekulák, az emberek becsukták a szemüket, olyan volt az egész, akár egy filmjelenet.
– A parfüm mindig egyéniséget fejezi ki – állítja Csenge –, de csak a jól kiválasztott parfüm. Az ugyanis nem elnyomja, hanem kiemeli és erősíti a használója személyiségét.
A parfüm az utolsó réteg, amit magunkra öltünk és így kerül igazi harmóniába az ember magával.

– Ezek szerint egy illattal manipulálhatunk is?
– Persze! – mosolyog mindkét szakértő és Judit nyomban elővesz egy különleges keleti illatot, ami elárasztja a PR Herald esti szerkesztőségi szobáját, oudos, virágos, fás különös, mintha egy egész souk költözött volna be egy pillanat alatt.
De létezik avignoni illat is, ami tömjénes mirhás, ami a Katolikus Egyházat idézi elő füstölőkkel, Agnus dei-vel.
Még az is lehet, hogy a politikában is manipulálni lehetne illatokkal…
De hogyan ajánlanak illatot valakinek ezek a kedves nők?
Csenge egyik történetet a másik után meséli, Judit pedig alátámasztja. Amikor valaki bejön a parfümériába, mindketten szinte „leszkennelik”: azonnal leveszik a mozgását, a hangját, a viselkedését, majd elkezdenek beszélgetni vele és egy fél óra, óra múlva már tudják, hogy mi az ő illata. Megmutatnak a vevőnek jó pár terméket, de Judit azt állítja, sok esetben mindig visszafordul az illető az elsőként ajánlott illatához.
Csenge mosolyog. Szerinte megváltozik az arc, ha megtalálja azt az illatot, ami igazán a szívéhez szól. Az izmok kisimulnak, akár egy kineziológiai kezelés után. Meséli, hogy végeztek egy kísérletet, amelyben tíz markáns férfinak dezodort adtak használatra. Ötnek csak víz volt az üvegben, a másik ötnek kellemes, férfias illatot árasztó illatszer. A férfiak kisugárzását tesztelni hivatott nők – miután megmutatták nekik a 10 férfi fotóját – kivétel nélkül az illatos dezodort használó férfiak fotóját találták karizmatikusabbnak.
– Az agyunknak arra a területére érkeznek be a szagingerek, ahol az emlékek és az érzelmeink is tárolódnak. Nem csoda hát, ha az illatokkal kelthetők fel legélénkebben az emlékeik – fogalmazta meg az illatesztéta.
A 8-12 hetes magzatbana szaglás az az érzékelés, ami leghamarabb kifejlődik. Nem kell hozzá levegő, elég a magzatvízből történő kortyolás. Hiába ez az alapvető érzékünk, a szaglásnak mégsincs saját terminológiája. Kölcsönvesszük a szavakat az ízlelésből pl édes, a zenéből pl. csilingelő, vizualitást pl. világosabb illat. Az ember, ahogyan beszél az illatokról, egyre közelebb jut az érzelmeihez és megtanulja kifejezni őket.
Az illat összefügg az emlékkel, úgy raktározzuk el pozitívnak vagy negatívnak amilyen az első élmény volt. Van, akinek a levendula a kedves illata, mert ha a nagymamánál jól érezte magát imádja a levendula illatát.
Van egy berlini nő – Sissel Tolas szagművész –, aki nem csinál saját parfümöt, de David Beckham cipőjéből kinyert baktériumból készít sajtokat, és segít a kómában levő betegeknek, illatokkal ébreszti őket. Vallomása szerint szeretné a gyermekeknek megtanítani az illatok nyelvét, mint egy neutrális ABC-t.
Létezik egy olyan foglalkozás is, amikor azért küldenek el valakit a világ távoli tájaira, hogy fedezzen fel olyan illatokat, növényeket, amiket korábban még nem használtak fel. Van például egy illat virág, amire Jean Claude Ellena, egy szigeten talált rá és alkotott belőle egy parfümöt, Bois Farine (Lisztfa) névvel. Olyan az illata, mintha egy mogyorós fehér kenyér lenne, lisztes, kissé fojtó, púderesen kellemes felhanggal.

Csenge elmondja, hogy egy parfümtanácsadásnál nagyfokú alázatra van szükség, a partner személyiségébe szinte bele kell bújni, empátiával és kíváncsisággal, egyfajta toleranciával.
Judit is beszél arról, hogy miként ajánl valakinek illatokat. A férfiakat például azért nehezebb „beszkennelni”, mert ők nehezebben adják ki az érzelmeiket.
A férfiaknak több illatot mutat, és ilyenkor kevesebbet beszél. A férfiaknak jobb az analizáló képességük, mutat egy illatot és megmondja, ebben van méz, a nők egészben a harmóniát érzik, ők jobban beleadják az érzelmeiket.
Judit elmondta, hogy az üzlet megnyitása után rövid idővel bejött egy fehér bőrű, kék szemű gyönyörű orosz nő, meglepő módon egy nehéz, kissé maszkulin, bőrös, fás illatot választott. Ráadásul hasis volt benne. Furcsa volt eladni neki egy ennyire karakteres illatot a törékeny alkatához.
„Később megértettem, akkor csak annyit gondoltam: neki még ez is jól áll…”
„Van egy kedves vendégünk, aki szinte hetente vásárol új illatot, mindig egy megbízója veszi át és viszi el neki.”
Erről eszembe jutott a „Senki többet” című film, ahol Geoffrey Rush által alakított műkereskedőt egy különös nő rendszeresen felhívja telefonon, de soha nem akar személyesen mutatkozni, s kerüli a találkozást.
Vannak olyan orosz vásárlók, akik „a legdrágább parfümöt” kérik, nekik nem számít,hogy milyen is az, vagy mi a márka neve.
A legérdekesebb egy norvég férfi volt, aki felfújt a karjára majd ötven illatot és tollal ráírta mindegyik parfüm fantázianevét.

Különös világ a parfümök világa és talán még előtte a jövő. Még nincs meg a tizenharmadik illat, amit Susskind könyvében keresett Jean Baptiste Grenouille. Titokzatos, szavak nélküli világ, a legmélyebb ösztöneink és legrejtettebb érzéseink tartománya.
Irigykedve nézem a két nőt, hiszen az illatok orgiájában talán eltűnik a valóság monotonitása. Érzem nagymamám ruháinak levendulaillatát, a régi bútor fás szagát, nagyapa pipadohányát, az orosz fekete tea párolgását, a frissen fejt tej édeskés szagát, az akácot az udvaron, és tudom, hogy az igazi illatok, gyermekkorom szaga ottmaradt örökre. Aztán behunyom szemem és beleszippantok a különös parfümökbe, valami megmozdul, valami elindul, és ki tudja, hogy valahova megérkezem-e majd egyszer…